Csapdában derül ki, kiben mi lakozik

Stephen King: A búra alatt
5/5

Már egy ideje terveztem elolvasni ezt a könyvét, és nem olyan rég sikerült kölcsön is kérnem. No persze a horror olvasásához hangulat kell, így nem rögtön kezdtem bele. Ám amint sikerült elkezdeni az első oldalt, a történet magába szippantott.

Adott egy szokásos kisváros, Chester's Mill. Az emberek ismerik egymást, megvannak a törzshelyeik, no persze itt is megtalálható a korrupció és a nagyravágyás, de hol nem? Nem is lenne semmi baj, ha egy nap csak úgy a semmiből nem tűnne elő egy bura a városka körül. Se ki, se be nem tudnak jutni az emberek. A víz és a levegő is csak kis mértékben jut keresztül ezen az ismeretlen anyagon. És ebben az izolált térben a lakók elszakadnak a megszokott világtól, és elszabadul a pokol...

A közel 1600 oldalon gyorsan végig rohantam, mert tudni akartam kivel mi lesz. Hogy a rosszak meglakolnak bűneikért, a jók győznek. Persze Stephen Kingnél semmi nem ilyen egyszerűen zajlik. Már a történet legelején 2 ember halálozik el, és sejthető, hogy ez növekvő tendenciát fog mutatni a későbbiekben. Ebben nem is csalódunk. Öngyilkosság, gyilkosság, őrület, betegség, mérgezés szedi áldozatait. Fiatal ás öreg egyaránt veszti életét a városban.

Ami engem igazán megrémisztett, amitől időnként le kellett tennem a könyvet és mással foglalkoznom, az az emberi gonoszság. Tény, hogy a bura a város köré került. De minden ami alatta történt, ami egy hét alatt a 2000 emberből kevesebb mint 30 főre fogyasztotta a várost, az az emberi tevékenység volt. Hogy egyesek mindenáron nyerni akartak, hatalmat akartak és azzal áltatták magukat, mindezt a közjó érdekében teszik. Hogy voltak oylanok, akik mint a birkák, mentek a vezérürü után, egy percig sem gondoltak bele, hogy tényleg helyes-e amit tesznek. Persze tudom én, hogy stressz helyzetben mindneki másképp reagálhat, hogy kellenek a fogódzkodók, és a remény, hogy egyszer vége lesz a dolognak...de akkor is, számomra ez megfoghatatlan volt.

A hangulat, a történetvezetés jó. Sőt, jobb is annál. Bár néhol úgyéreztem, csak húzza az időt, pedig én már tudni szerettem volna mi történik. De ez elenyésző volt. A szereplők jól felépítettek, néha hibáznak, még ha segíteni akarnak is, elbuknak, segítenek egymásnak. Senki sem csak jó, vagy rossz, mert mindenkinek van az életében olyan, amit szégyell, és olyan, amire büszke lehet.

Ha horrorra vágysz, és borzongani akarsz, akkro hajrá, ez a könyv megadja neked a lehetőséget rá. Ha a sok vért és erőszakot nem birod, akkor viszont nem ajánlom. Igazán részletesek a leírások...

Oldalak száma: 1536
Kiadó: Európa Könyvkiadó

A művészet hatalma

Stephen King: Duma Key
5/5
Még emlékszem az első alkalomra, amikor apa felvitt a "felnőtt" részlegre olyan 12 évesen. Hatalmasnak tűnt, tele rám váró ismeretlen könyvekkel. Imádtam. Első utam teljesen véletlenül a horror részhez vezetett, és mivel a szemem magasságában lévő polcon tetszetős könyvek voltak, le vettem egyet. Stephen King: Rémkoppantók c. műve volt. Apa jóváhagyásával ki is vettem. Nagyon kíváncsi voltam rá, főleg miután anya kifejtette véleményét, hogy ehhez talán még kicsi vagyok. Naná, hogy rögvest jobban érdekelt a könyv. Nem tudtam egyben végig olvasni, le-leraktam pihentetni...túl élénk fantáziám és vizuális alkatom lehetővé tette, hogy magam előtt lássam az olvasottakat, akár egy filmet. Elég ijesztő volt. De az is kiderült, hogy szerelem első olvasásra. Onnantól kezdve faltam a könyveit. Egészen az utóbbi pár évig. Így enyhe bűntudattal vettem kezeim közé a kölcsönkönyvet(amit itt is szeretnék megköszönni moncsicsi-nek). És őszintén szólva nem csalódtam. Az író ismét csak elvarázsolt, és félelmet ébresztett...

Edgar Freemantle építési vállalkozó, méghozzá az egyik legjobb. Ám egy baleset miatt elveszíti a jobb karját, házasságát és egy rövid időre talán önmagát is. Hogy új életet kezdhessen, Duma Keyre költözik, és rajzolni kezd. Ezzel indítva meg egy láncreakciót, amelynek szörnyű következményei lesznek. Mind a környékbeli emberekre nézve, mind a családjára nézve.
Vannak bizonyos sémák Stephen Kingnél, amik szerintem nem hibák, de tudni lehet, hogy valamilyen formában beleszövi a történeteibe. Mondhatjuk úgy is, hogy védjegyei ezek. Az egyik ilyen, hogy a főszereplő egy családtagját "megöli". Meg még jó pár más embert is (rendszerint azokat, akiket megkedvelek...). Itt sem hazudtolja meg magát. Ahogy abban sem, hogy a borzongáshoz szükséges légkört előteremti. Be kell vallanom, késő este nem szívesen olvastam, nem azért mert rossz volt, hanem mert utána minden zajnál önkéntlenül is különféle szörnyetegek megjelenését vártam. (Nem jöttek :D.) Jó volt úgy félni, hogy nem tudtam ettől függetlenül letenni a könyvet, együtt harcoltam gondolatban a szereplők saját félelmeivel, és próbáltam elképzelni a titokzatos múltat, mely kulcsot adhat a jelenhez. Remek történetvezetés egy pillanatra sem engedte lanyhulni az érdeklődésemet, de nem esett túlzásba az információ árasztásban sem. És a kelleténél hamarabb nem is jöttem rá az összefüggésekre, csak sejtéseim voltak, amik nagy része beigazolódott, de nem éreztem azt, hogy az első 20 oldal után már tudom mi fog következni. A szereplők is elég közel kerültek hozzám, és naná, hogy a kedvencemet kinyírta a történet végén...sejthettem volna :D.
Mind különböző egyéniség, és személyiség. Különösen tetszett, ahogyan Edgar fejlődését ábrázolta, és azt, hogyan próbált meg a baleset okozta új helyzetekkel (végtag hiány, szavak elírása/mondása vagy elfelejtése) megküzdeni.
A szörnyek pedig igazán ijesztőek voltak...:), ami nem hátrány egy horror könyvnél.
Ha szereti az ember az ilyen témájú könyveket, Stephen King az ő embere. És ezzel a könyvvel is nyugodtan kezdheti, mert elfogja varázsolni és megrémiszti.

Kiadó: Európa
Oldalak száma: 720