A Nő

Dr. Csernus Imre: A Nő - Csajsziknak

4/5

Időnként bele-bele lesek az ilyen önfejlesztő, pszichológiai témájú könyvekbe. Mert azt ugyan már rég tudom, hogy elolvasásuktól az életemet megváltoztató fordulat nem következik be, némi támpontot adnak arra nézve, mi az amit jól csinálok, és mi az, amin kellene változtatni. Aztán hogy ez utóbbi sikerül-e, és ha igen, hogyan, az már tőlem függ.

Lélektolvajok

Rachel Vincent: Lélektolvajok (Sikoltók 1.)

5/5

Valami nincs rendben Kaylee Cavanaugh-val; megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni. És amikor ez bekövetkezik, egy ellenállhatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, mint egy lidérc. Szó szerint.
 
Kaylee szívesebben foglalkozna azzal, hogy végre sikerült felkeltenie az iskola legjobb pasijának a figyelmét. De nehéz végigcsinálni egy romantikus randevút olyasvalakivel, aki láthatóan többet tud az ember kényszeres sikítozásáról, mint ő maga.
Amikor pedig az iskolatársaik látszólag ok nélkül sorra holtan esnek össze, csak Kaylee tudja, ki lesz a következő…

„Az idegességtől verejtékes lett a tenyerem, és kivételesen örültem, hogy képtelen vagyok megszólalni. Hogy nem tudok válaszolni Emmának. Ehelyett nyeltem, és a torkom összeszorult, akadályt képezve az engem belülről perzselő sikoly előtt. A szürke köd sötétebbé vált, bár sűrűbbé nem igazán. Könnyedén keresztülláttam rajta, ugyanakkor megváltoztatott mindent, amin rémült tekintetem megpihent; mintha a tornatermet áttetsző szmogfelhő takarta volna. És a valamik továbbra is a látóhatárom peremén mozogtak, hol az egyik irányba rántva a tekintetemet, hol a másikba.
Abban a pillanatban bármit megadtam volna, hogy képes legyek megszólalni, nem csak azért, hogy figyelmeztethessem Emmát – mert ez természetesen vitatható tett lett volna –, hanem hogy megkérdezzem Nasht, mi a fene történik. Ő is látja, amit én? És ami még fontosabb, ők is látnak már minket?”

Sok, különleges lényről olvastam már történetet, vérfarkasok, vámpírok, tündérek (kedvesek, nem kedvesek), különböző istenek, sellők léptek ki regények lapjairól. Ám eddig egy történet sem szól kifejezetten a banshee lényekről.

Eredetileg egy kelta szóból ered, aminek jelentése tündérasszony/szellemasszony. A különféle történetek szólnak arról, hogy ezek a lények szépek voltak-e vagy csúnyák, ám abban mind egyetértenek, hogy hangjuk/sikolyuk/sírásuk csak akkor hallatszik, amikor valakinek a halálát megérzik. A kelta mitológia szerint néhány kiváltságos család "saját" banshee-vel rendelkezett, aki megérezte a családtagok halálát, és sírásával azt is megjósolta, milyen lesz az. Ha hangos volt, akkor erőszakos és fájdalmas véget ért a delikvens, ha halk, akkor békés.

Na már most, mi történetünk elején kapásból megismerjük Kaylee-t, aki legjobb barátnőjével illegálisan jut be egy disco-ba. Minden egészen jól alakul, sőt még jobban, mint várták volna, amikor megpillant egy lányt, akit azelőtt soha nem látott, és ellenállhatatlan vágyat érez a sikítozásra. Ami lássuk be, nem éppen normális reakció, még akkor sem, ha megmagyarázhatatlan sötét árnyat lát körülötte. Hála istennek Nash, az egyik legrajongottabb felsőéves, sportoló segítségére van. Ám másnap a hírek arról szólnak, hogy a lány meghalt, és az orvosok nem értik miért. És a halálesetek csak folytatódnak...

Nem hiába szemeztem én már régóta ezzel a könyvvel, ugyanis levett a lábamról. Kaylee egy szerethető főhősnő, aki nem érzi magát tökéletesnek, sőt néha önértékelési problémái vannak, de ez ebben a korban teljesen normális. Kíváncsi, és ha valami megragad a fejében, az addig nem hagyja nyugodni, amíg ki nem deríti. Jó humorú, a kellő helyeken nagyszájú lány, aki azonban tisztában van azzal, mik a határai. És ez tetszett. Persze sokszor szembemegy a többiek elgondolásaival, de itt azért nem volt olyan, hogy bajba keverte volna magát, aztán malmozva várt a megmentőire.
Nahs alakja pedig kiegészítette. Ki gondolta volna, hogy lehetnének férfi bansheek is? Miért ne? És ebben az esetben lehetőségek tárháza nyílik meg mind az író, mind az olvasó előtt, és szerintem ezt ebben az esetben az írónő ki is használta. Mindezek mellett egy olyan férfi alakot teremtett meg, aki kellőképpen ellensúlyozza Kaylee-t, ha kell. De vajon ketten elegek lesznek a halál ellen?

A történet érdekes dolgokat vetett fel, és egy olyan világba kalauzolt el, ami magával ragadja az olvasót, és nem ereszti el egészen az utolsó oldalig. Eközben mi betekintést nyerhetünk abba, hogyan is épül fel a hierarchia a halálok között, mit értünk kölcsönvett időn, és vajon mire is képes együtt egy férfi és női banshee.
Na meg persze elméleteket gyárthatunk arra nézvést ki is áll pontosan a fiatal lányok halála mögött. A végén az állam leesett, mert rá pont nem gondoltam...persze utólag visszagondolva voltak árulkodó dolgok...de utólag mindenki sokkal okosabb, nem igaz?
És ami még kifejezetten tetszett, az a szerelmi háromszög hiánya volt. Komolyan üdítő olyan történetet olvasni, ahol nincs ilyen, "jaj, kit is válasszak" nyavalygás...

Úgyhogy ha szeretnél valami újat olvasni, ami nem túl hosszú, de kikapcsol, szórakoztat, és közben nem érzed a késztetést, hogy elégesd, akkor ezt a történetet bátran tudom ajánlani.

Kiadó: Jaffa
Oldalak száma: 300

Y generáció

Tari Annamária: Y generáció

4/5

Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, és egy csere folytán végül sikerült is hozzájutnom.

"Sokan vágynának biztonságot adó érzelmekre egy olyan életben, egy olyan környezetben, amelyben keménynek és határozottnak kell lenni. Az Y generáció tagjai a mai huszonévesek és fiatal harmincasok, az információs kor gyermekei. Világukban mélyen megváltoztak az érintkezési szokások, és átalakultak olyan hagyományos fogalmak, mint értékrend, tudás és tekintély. Kénytelenek megteremteni azt az illúziót, ami a csoporthoz tartozást és a közösségi élményt adja. Ezt pedig sokszor az interneten találják meg: közösségi portálokon, blogokon, hálózatszervezésen alapuló játékokban.
Nincs könnyű dolguk…
Tari Annamária szerint világunk változásait nem csupán értelmi, hanem érzelmi eszközökkel is követni kell. A szerző gyakorló pszichológusként évek óta foglalkozik a modern életben tapasztalható pszichés jelenségekkel és a személyiség működésének változásaival. Könyvében a pszichológia felismeréseit igyekszik ötvözni a klinikumban tapasztalható mai változásokkal (pl. étkezési zavarok átalakulása, munkahelyi, párkapcsolati problémák stb.), s megpróbál használható megoldásokat, stratégiákat kínálni a régi és új nemzedékek közti szakadékok áthidalására."

Meglepően sok, új információhoz jutottam a könyvből, és új szavakhoz, amiknek létezéséről eddig nem is tudtam (pl: retroszexuális :D). Jó, volt olyan is, amiről tudtam, vagy tapasztaltam, hiszen eme generációnak vagyok én is a tagja, ám azt kell mondjam, sok minden nem igaz rám a leírásukból. Persze egy sablont senkire nem lehet ráhúzni, és a tulajdonságokat, viselkedési formákat sok-sok ember együttes vizsgálatából adják meg a szociológusok.

Érdekes volt, amikor azt boncolgatta, hogy a bekövetkezett változások milyen nehézségek elé állítják a régebbi, és a mi generációnkat, és hogy sokszor a gyökeresen ellentétes gondolkozás az, ami a vitákat elindítja.
Félreértés ne essék, nem egy csodakönyvet tartunk a kezünkben, ami minden felismert problémánkra megoldást nyújt. Csak azt mutatja meg, hogy ez mi miatt lehet így, és ugyan néha ad tanácsot, mit próbáljunk meg tenni ellene, de az egyetlen helyes utat nem mutatja, és szerintem nem is mutathatná meg.

Nem túl vastag könyv, és teljesen érthetően meséli el a problémákat, nem kell attól félni, hogy tele lesz mindenféle ismeretlen latin halandzsával :D.
Amit viszont nem értettem: ,ég az elején leszögezi, hogy a fejezeteket bevezető helyzetek nem valóságosak. Azok végén meg mégis odaírja, hogy megtörtént beszélgetés, stb-ből vették ki. Na akkor, most valósak, vagy sem??

Nekem tetszett, azt hiszem a Z generációra is kíváncsi leszek ezután.

Kiadó: Jaffa
Oldalak száma: 298

Visszakapott élet

Rados Virág: A visszakapott élet
4/5

Az írónőnek ez a második könyvem ahol ismét Rita életébe nyerünk bepillantást, akit a korábbi kötetben már megismertünk.
Azt hihetnénk, hogy az élete most már nyugodt mederben folydogál, ám az élet nem ilyen. Megtalálja ugyan az igaz szerelmet, ám egy újabb komoly problémával kell szembenéznie, ezúttal mellrákkal.

Egyrészt már az első kötet is tetszett, így eleve kíváncsi voltam erre a történetre is. Mellesleg a borító valami szépséges.
A komoly hangú téma ellenére is gyorsan haladtam a könyvvel, szerintem elég olvasmányosan ír, és nem csak a rosszra koncentrál, hanem a jót is megtaláljuk a történetben. Méghozzá általában akkor, amikor már kezd kicsit túl sötét lenni a dolog. Pillanatnyi lélegzetvételhez enged minket, s mi ezt ki is élvezzük, mert sejtjük, jön még rossz is.
Nem irigylem az életét a főszereplőnknek, mert ennyi rossz egy életre elég.

Ami kicsit furcsa volt, hogy kiderül, rákos lesz, és a környezetében is egyre több és több ilyen betegségben szenvedő ember jelenik meg. Nyilván mivel eleve egy ilyen közegbe kerül be, ez elkerülhetetlen, de hogy hirtelen a családban is ennyi legyen...persze ki tudja. Lehet, hogy csak mi vagyunk direkt vakok erre a betegségre, és próbáljuk nem észrevenni a környezetünkben. Ki tudja?

Kiadó: Jaffa
Oldalak száma: 240

Egyszer fent-egyszer lent, avagy üdv néked mániás depresszió

Rados Virág: Bipoláris - Egy mániás depressziós nő regénye
4/5

Szerintem mindenki élte már meg azt, hogy egy érzelmi hullámvasúton utazott. Egyik pillanatban a fellegekben járt, és minden szép és tökéletes volt, a másik pillanatban pedig már a poklok legmélyebb bugyrait járta. Én eléggé fárasztónak éreztem az ilyen vasutazást, jobban elpilledtem tőle, mintha folyamatosan kemény fizikai munkát végeztem volna.

És most képzeljük el, milyen lehet az élet, ha nem néha-néha van ilyen nagy mértékű kiingás az érzelmeink terén, hanem folyamatosan. Hogy mi magunk szinte észre sem vesszük, hogy valami baj van, de az ismerőseink, családtagjaink vagy épp a munkatársaink már fura pillantásokkal illetnek minket.
Nos főhősnőnk mániás depresszióban szenved. Vagyis egyszer ő a győzedelmes hadvezér, akinek akarata előtt még az univerzum is fejet hajt. Hogy a következő pillanatban helyet adjon a mély és sötét depressziónak. Mikor rájön, hogy itt bizony baj van, bekerül a pszichiátria rehabilitáló részlegére, és megkezdődik a küzdelme saját áruló DNS hibája ellen, azért, hogy normális életet élhessen.

Érdekesnek találtam. Világ életemben egy eléggé érzelem irányított személyiség voltam, akit hol könnyebben, hol nehezebben ki lehetett billenteni a lelkiegyensúlyból. Bár az tény, hogy sem győztes hadvezérnek nem éreztem magam, sem nyílt színen nem akartam senkivel teli torokból ordibálni. Ami egy ilyen betegségnél a legnehezebb elfogadni (legalábbis az én meglátásom szerint), hogy ez nem gyógyítható. Legalábbis jelenlegi ismereteink alapján. Ez belénk van kódolva, és meg kell tanulni vele együtt élni. Kordában lehet tanulni, de már semmi nem lesz ugyanolyan, mint előtte. Hiszen ahogy a lánynak mondja is az orvosa, folyamatosan figyelnie kell magát, hogy a legapróbb változás tapasztalása után is szóljon neki, hogy változtassanak a gyógyszerezésen. El sem tudom képzelni, milyen lehet úgy élni, hogy tudod, a normális életedet csak a gyógyszerek biztosítják neked. Na és persze sokan igen rosszul reagálnak egy ilyen betegségre. Félnek tőle, pedig nem is ismerik igazán. Nem lehet könnyű így élni, egy megértő párt találni meg aztán pláne.

Habár maga a regény pozitívan fejeződik be, én az olvasás alatt eléggé magam alatt voltam. Úgyhogy  azt ajánlom, ne sötét, és búskomor hangulatban kezdjünk neki olvasni, mert egészen biztosan nem fog minket feldobni.
Mondjuk ez is olyan könyv volt, ahol a főszereplő alakja annyira nem nyerte meg a tetszésemet. Nekem ő alapjáraton is túl hangos, túl kihívó személyiség volt, még akkor is, ha nem volt épp benne egyik hangulatingadozásában sem. Egyszerűen nehezen tolerálom az olyan embereket, akik ilyen mértékig képesek csak magukra gondolni. Lehet hogy irigység miatt, mert én sokszor...sőt mindig hajlamos vagyok mások érdekeit a sajátjaim elé helyezni. És akkor szembejön egy ilyen ember, aki csak arra figyel, neki mi a jó, mire van szüksége, meg is szerzi azt. Ennek ellenére szurkoltam, hogy sikerüljön felül kerekednie ezen a betegségen, és viszonylag normális életet éljen.
Ha jól tudom azóta már megjelent egy folytatása is a történetnek, bár őszintén megmondom, fogalmam sincs, mennyire szorosan kapcsolódik majd ehhez a könyvhöz. Mindenesetre annak elolvasását is tervezem.

Kiadó:Jaffa
Oldalak száma: 222

Mikor egy döntés életet vagy halált jelent

Singer Magdolna: Áldatlan állapot
5/5

A könyvre még molyon figyeltem fel, egy ismerősöm, akinek általában az ízlése megegyezik az enyémmel olvasta és jókat mondott róla. Így hát felraktam polcra, hogy ha összefutnék vele, akkor eltudjam olvasni. Ezt most sikerült, az Egyetemi könyvtárban komolyan mondom kincsek vannak elrejtve! Lekaptam a polcról és már spuriztam is az órámra.

A téma nem egyszerű. Szerintem a legtöbb nőben felmerül, még akkor is, ha épp nem várandós. Vajon, ha kiderülne, hogy gyermeke nem egészséges, akkor elvetetné? Vagy vállalná a küzdelmet, és felnevelné?

A könyvben mind a 2 döntést meghozó anyukák szólalnak meg, valamint szülésznők, orvosok, bábák...szóval igyekeztek minden oldalról bemutatni nekünk ezt a helyzetet.
Senkinek sem könnyű. Az orvosnak sem, a szülőnek sem. Sajnos én most is úgy érzem, hogy a társadalom továbbra sem tolerálja a nem tökéletes gyermekek megszületését, és inkább az elvetetés felé "lökdösik" a kétségbeesett szülőket. Pedig egy ilyen helyzetben egy kis időt adni kellene nekik, hogy áttudják gondolni, tényleg ezt akarják-e. Végülis mégiscsak az ő gyermekük, még ha nem is "hibátlan".

Elgondolkodtató volt olvasni a nők beszámolóit, hogy élték meg azt, ha elveszítették a gyermeket, és azt hogyha mégis vállalták.
Nem csak szomorú részek vannak benne, bár tény, hogy főként az dominál.
Sajnálatos, hogy a várandóság, aminek örömnek kellene lennie a szülők életében, félelmetessé, feszültté és rettegéssel átszötté válik napjainkban. Pedig mekkora csoda, ha egy új élet kezd el kibontakozni.

Elolvasva a könyvet, még mindig nem tudom, én ilyen helyzetben mit döntenék. Remélem sosem leszek rákényszerítve. De jó, hogy van egy ilyen kis könyv, ami bemutatja a lehetőségeket, mert legalább van esélye az embernek átgondolni a dogokat. Mert nem hiszem, hogy ott lesz, vagy képes hirtelen megtenni ezt.

Kiadó: Jaffa Kiadó
Oldalak száma: 204