Egyszer fent-egyszer lent, avagy üdv néked mániás depresszió

Rados Virág: Bipoláris - Egy mániás depressziós nő regénye
4/5

Szerintem mindenki élte már meg azt, hogy egy érzelmi hullámvasúton utazott. Egyik pillanatban a fellegekben járt, és minden szép és tökéletes volt, a másik pillanatban pedig már a poklok legmélyebb bugyrait járta. Én eléggé fárasztónak éreztem az ilyen vasutazást, jobban elpilledtem tőle, mintha folyamatosan kemény fizikai munkát végeztem volna.

És most képzeljük el, milyen lehet az élet, ha nem néha-néha van ilyen nagy mértékű kiingás az érzelmeink terén, hanem folyamatosan. Hogy mi magunk szinte észre sem vesszük, hogy valami baj van, de az ismerőseink, családtagjaink vagy épp a munkatársaink már fura pillantásokkal illetnek minket.
Nos főhősnőnk mániás depresszióban szenved. Vagyis egyszer ő a győzedelmes hadvezér, akinek akarata előtt még az univerzum is fejet hajt. Hogy a következő pillanatban helyet adjon a mély és sötét depressziónak. Mikor rájön, hogy itt bizony baj van, bekerül a pszichiátria rehabilitáló részlegére, és megkezdődik a küzdelme saját áruló DNS hibája ellen, azért, hogy normális életet élhessen.

Érdekesnek találtam. Világ életemben egy eléggé érzelem irányított személyiség voltam, akit hol könnyebben, hol nehezebben ki lehetett billenteni a lelkiegyensúlyból. Bár az tény, hogy sem győztes hadvezérnek nem éreztem magam, sem nyílt színen nem akartam senkivel teli torokból ordibálni. Ami egy ilyen betegségnél a legnehezebb elfogadni (legalábbis az én meglátásom szerint), hogy ez nem gyógyítható. Legalábbis jelenlegi ismereteink alapján. Ez belénk van kódolva, és meg kell tanulni vele együtt élni. Kordában lehet tanulni, de már semmi nem lesz ugyanolyan, mint előtte. Hiszen ahogy a lánynak mondja is az orvosa, folyamatosan figyelnie kell magát, hogy a legapróbb változás tapasztalása után is szóljon neki, hogy változtassanak a gyógyszerezésen. El sem tudom képzelni, milyen lehet úgy élni, hogy tudod, a normális életedet csak a gyógyszerek biztosítják neked. Na és persze sokan igen rosszul reagálnak egy ilyen betegségre. Félnek tőle, pedig nem is ismerik igazán. Nem lehet könnyű így élni, egy megértő párt találni meg aztán pláne.

Habár maga a regény pozitívan fejeződik be, én az olvasás alatt eléggé magam alatt voltam. Úgyhogy  azt ajánlom, ne sötét, és búskomor hangulatban kezdjünk neki olvasni, mert egészen biztosan nem fog minket feldobni.
Mondjuk ez is olyan könyv volt, ahol a főszereplő alakja annyira nem nyerte meg a tetszésemet. Nekem ő alapjáraton is túl hangos, túl kihívó személyiség volt, még akkor is, ha nem volt épp benne egyik hangulatingadozásában sem. Egyszerűen nehezen tolerálom az olyan embereket, akik ilyen mértékig képesek csak magukra gondolni. Lehet hogy irigység miatt, mert én sokszor...sőt mindig hajlamos vagyok mások érdekeit a sajátjaim elé helyezni. És akkor szembejön egy ilyen ember, aki csak arra figyel, neki mi a jó, mire van szüksége, meg is szerzi azt. Ennek ellenére szurkoltam, hogy sikerüljön felül kerekednie ezen a betegségen, és viszonylag normális életet éljen.
Ha jól tudom azóta már megjelent egy folytatása is a történetnek, bár őszintén megmondom, fogalmam sincs, mennyire szorosan kapcsolódik majd ehhez a könyvhöz. Mindenesetre annak elolvasását is tervezem.

Kiadó:Jaffa
Oldalak száma: 222