5/5
Emlékszem mit kellett caplatni azért, hogy ez a kötet újra anya polcán lehessen. Ugyanis valakinek költsön adta, és sosem láttuk viszont. De, hála az égnek amikor újra kiadták, akkor megvettük öcsémmel neki, így végre tovább tudtam én is olvasni a sorozatot. És a mai napig újra-újra kezembe veszem.
Daniel épp egy titkos gyakorlatról érkezik haza, ami nem is baj, mert már mindenki epedve várja, még ha egyesek ezt nem is vallanák be. Igen ám, de a hazatérése után sem zajlik minden zökkenőmentesen. Hiszen van itt minden, féltékenység, Kokókirály utáni hajsza, nyaralásnak indult ám utóbb erősen túlélőtáborrá avanzsált napok. És persze a megszokott humoros-sírós szövegek.
Fable könyvei nálam már-már amolyan depresszió elleni gyógyszernek számítanak. Ha teleszalad a sokadik pár hócipőcském, lekapok egy kötetet, és garantált, hogy elszáll minden problémám, legalább addig, amíg olvasok. Sírok, nevetek. Pedig semmi különlegesről nem ír. Csak rólunk, nekünk. Azt, hogy mennyire képesek vagyunk kifordulni emberségünkből, és mégis, apró csodákat tudunk véghez vinni. Hogy néha a világ, amiben élünk nem szép, és nem jó, de van némi halvány reménysugár, amiért mégis érdemes tovább csinálni.
A megszokott banda biztosítja a szórakozást, Cyd, Mogorva, Martin, a Nagyszerűek csapata, és persze mindig kerülnek új és hibbant alakok a történetbe, akik színesítik a palettát. Például a kertész, akinek a szövegét olvasva óhatatlanul egy kertes házba akartam költözni, és mindennel teleültetni a területet. Na, majd egyszer.
És persze mindeközben úsztam egy csodálatos helyen, majd az életemért kúsztam a csapattal együtt, hogy egyszercsak Batman-nek öltözve loholjak az éjszakában. Szóval teljesen magával ragadott. Ismét.
Kiadó: Fabyen
Oldalak száma: 458
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése