Eretnek

S. J. Parris: Eretnek
4/5

Történelmi krimiket kedvelők figyelem, új könyv a láthatáron.
Már maga a borító is megfogott, a fülszöveg pedig csak tovább csigázta a kíváncsiságomat. Így hát annak ellenére, hogy nem túl gyakran olvasom ezt a műfajt (bár lehet ezen most már változtatni fogok), lendületesen vetettem bele magam a regénybe.

Kinek ne lenne ismerős Giordano Bruno - szerzetes, tudós, költő, és eretnek - neve? Ha máshonnan nem is, akkor megboldogult iskolás korunkból. Eme regényünk azonban kissé közelebb hozza ezt a személyt hozzánk.
Bruno, akit a római inkvizíció eretneknek kiált ki (mindez egy könyv olvasgatása miatt), éveken keresztül menekülni kényszerül. Útja most az angliai Oxfordba vezet, ahol egy vitát készül tartani a világegyetemről, egy tiltólistás és elveszettnek hitt könyvet szeretne megtalálni és, mivel emellett még rengeteg szabadideje marad, mint "titkos ügynök" a katolikus vallást hívők után kellene kémkednie, persze jó pénzért. Ám semmi sem úgy megy, ahogy azt előre eltervezte, ugyanis titokzatos gyilkosságok kezdődnek a Lincoln kollégiumban (mily meglepő, hogy ez ad szállást neki), és ő a gyilkos nyomába ered.

Bruno alakja annak ellenére is szimpatikus lett, hogy néha úgy éreztem túlteng az önbizalma, legalábbis a világ és a felsőbb hatalmak megszerzése terén. De éles esze, néhol ugyancsak éles nyelve, és bátorsága (ami a kellő helyzetben néha meg-meginog, így számomra is hihető marad) megkedveltette magát. Ahogyan azok a részek is, amikor kissé árvának érzi magát, hontalanak.

 Otthonául és a gyilkosságok helyszínéül szolgáló Lincoln kollégium leírása számomra hiteles volt, szinte ott éreztem magam az ódon, sokat megért falak között. Akárcsak a szereplők bemutatása, úgy az 1580-as évek Angliáját is úgy ismerhetjük meg a könyvben, hogy szinte ott érezzük magunkat, ebben a forrongó, titkokkal telt városban. Ami ugyebár egyszerre a tudás felszentelt helye, és az elvakult hitbéli harcok otthona. Szomorú, hogy eme kettőség ilyen jól megfért egymás mellett, és senkinek nem volt furcsa. Mindenesetre bepillantást nyerhetünk eme korba, ami egyszerre varázsolt el, és tartott borzongásban, mert nem hiszem, hogy képes lettem volna az egész életemet félelemben leélni, és másnak tettetni magam. Na meg bizonyos tekintetben azt hiszem Sophiához hasonló cipőben jártam volna, makacsságom és az akkori világképnek ellentétes hozzáállásom biztos komoly fejtőrést okozott volna jó atyámnak, aki minél előbb férjhez adott volna :D.

Szóval, egy jól kidolgozott világba lépünk be, és lépésről lépésre követjük a gyilkosunk mozdulatait. Személy szerint voltak részek, amiket előre kikövetkeztettem, de a regény végét még én sem sejtettem, ami kellemes csalódásként ért. Árnyalt szereplőket kapunk, akiknek majdnem mindegyike rejteget valamit, ahogyan az egyik szereplő még az elején meg is jegyzi: Senki sem az, akinek látszik.
Mondjuk rektor elejétől a végéig ellenszenves alak maradt, aki csakis saját hatalmát és jó hírnevét félti, és ezért elég sok mindent hajlandó feláldozni.
A könyv olvasta után igencsak kedvet éreztem, hogy bejárjam azokat a helyszíneket, amiket Bruno, valamint muszáj lesz olaszul megtanulnom :).

Ha egy kellemes szórakozást nyújtó történelmi krimit keresel, szerintem nyugodt szívvel veheted le ezt a kötetet a polcról.
Ha jól tudom, külföldön már további két rész is megjelent, remélem majd a hazai közönség is kezeiben tarthatja őket, kíváncsi vagyok Bruno további kalandjaiban annak ellenére, hogy ismert, miféle végzet felé halad hősünk.

Könyvért köszönet illeti az Agave kiadót.

Kiadó: Agave
Oldalak száma: 490