5/5
Ha már az apa írásait szeretem, akkor ki kell próbálni, vajon a fiú is örökölte-e a tehetséget. Ez az első könyvem tőle, és ez alapján azt kell mondanom:igen! Már eleve érdekesnek találtam a borítót, a fülszöveg alapján mondjuk haboztam, de végülis kölcsönkaptam, így belevágtam az elolvasásába. Megérte.
Eléggé In medias res kezdéssel találkozunk, főhősünk Ig, egy részeg éjszaka után úgy ébred, hogy szarvai nőttek. Ha még ez nem lenne elég, úgy néz ki, hogy járulékos képességként mindenki elmondja neki a legféltettebben őrzött sötét vágyait, és utána még csak nem is emlékeznek rá. Valamint egy bizonyos szintig képes befolyásolni hogy megtegyenek valamit, vagy sem. De mindez elég ahhoz, kiderítse mi is az igazság, és ki ölte meg a szerelmét?
Először csak kapkodtam a fejem, hogy ki és miért és mikor. De hamar elkezdődnek a visszaemlékezések is, amik segítségével szép lassan elkezd kikristályosodni előttünk a történet. Mindeközben ugye a jelenben követjük Ig alkalmazkodását az új képességeihez, és a nyomozását is.
Kicsit...nem, nagyon beteg könyv. De minden oldalát imádtam. Nem túl gyakran kerül kezembe olyan könyv, ahol az ördögnek drukkolok, és vigyorogva várom hogy újra színre lépjen, de itt ez is megtörtént.
Mindezek mellett néhol igenis komolyabb húrokat penget, még ha elsőre nem is tűnik fel. Ráadásul görbe tükröt tart elénk, hiszen mindegyik, jó/kedves/hétköznapi emberről kiderül, hogy bizony vannak takargatni való vágyai, amik csak arra várnak, hogy szabadjára engedje őket. És hogy mennyire képesek egy-egy felvett szerepbe belemerevedni.
Ig igazán kedves karakter lett a számomra, függetlenül attól, hogy ördög vagy épp ember volt. És tetszettek az elmélkedései is, nem egyszer igazat adtam neki. (Még ha ezért később a pokolra is jutok :D.)
Merrin, akit csak a visszaemlékezésekből és mások elmondásaiból ismerünk meg, szintén elég pozitív visszhangot keltett bennem, bár volt néhány olyan lépése, amivel nem teljesen értettem egyet.
Lee alakja viszont már az elejétől kezdve unszimpatikus volt, de teljesen jogosan, és ezen még az sem segített, hogy nem volt teljesen százas a gyerek.
Összességében egy jó kis könyvet tarthat az ember a kezében, de jobb ha előre felkészül, itt a Sátán lesz az úr és az emberi lélek sötét oldala, igaz szórakoztató formában. De ha valakit az ilyen zavar, akkor nem feltétlenül ajánlom olvasásra.
Kiadó: Európa
Oldalak száma: 416
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése