Nász és téboly

Böszörményi Gyula: Nász és téboly

5/5

"1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak.
1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?
Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.
A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre."

  Nos, ide is eljutottam. Habár már régen ott figyelt ez a kötet is a polcomon, valahogy nem és nem került a kezeim közé. Még barátom is előbb olvasta el, mint én. Nem véletlenül. Amikor elolvastam az utolsó oldalt amellett, hogy maradt bennem egy-két kérdés, rájöttem, hogy vége. Ennek a sorozatnak is. A szereplőknek, a világnak, a megfejtésre váró bűnügyeknek.

Bitó és borostyán

Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán

5/5

"A hölgyé a terep!
1900. december 10., este. A Keleti indóházból útra kel az 502-es Budapest–Predeal–Bukarest vonalon közlekedő éjszakai járat, hálókocsijában a híres magánzó detektív, Ambrózy báró tanítványával, Hangay Mili kisasszonnyal, akit szigorú mestere épp száműzetésre ítélt a székesfővárosból. A fényűző, első osztályú kocsikban csupa előkelő, jómódú, kiváló modorú hölgy és úr utazik, akik legrémesebb álmaikban sem gondolnák, hogy mire megérkeznek, az egész Monarchiában csak úgy emlegetik majd az 502-es járatot, mint „a fagyos éjszakában száguldó véres szerelvényt”.
Az új Ambrózy-történet az Ármány és kézfogó című regény idejében játszódik, és Hangay Mili kisasszony első önállóan felderített bűnügyét meséli el."

  Nagyon vártam az új kötet megjelenését, és egy kicsit csalódott is voltam, amikor rájöttem, hogy nem a történet folytatását kapjuk, hanem egy köztes kikacsintást. Aztán úgy voltam, hogy amíg várok a folytatásra, addig is ebben a már ismerősen ismeretlen világban bolyonghatok, szóval ide vele.(Ezer hála és köszönet a barátomnak, aki volt olyan kedves, és megvette nekem, de lehet csak unta már a nyűglődésemet :D.) 

  Szóval a történet a 3. részbe ékelődik, megismerhetjük, milyen is volt Mili vonatútja hazafelé. Nem éppen unalmas és eseménytelen. De ismerhetjük már főhősnőnket, felkötötte a szoknyáját, és némi segítséggel, de nekilátott, hogy megoldja első ügyét.
A krimi szálra továbbra sem lehet panaszom, ide-oda csavarodik, és bár volt olyan része, amit kitaláltam (vállveregetés), összességében így is találtam benne olyan fordulatot, amit én sem vártam. Van itt kérem szépen izgalom, nyomozás, na meg hullák. Mivel a báró nincs "végig" jelen benne, így a szerelmi szál nem kap túl nagy hangsúlyt, kifejezetten a nyomozásra és a vonatra fókuszálhatunk. S meg kellett állapítanom, hogy a tanítvány bizony nem marad el a mesterétől, már ami a nyomozást illeti.

  Nem tudom, ki hogy van vele, de nem gondoltam volna, hogy valaha izgatni fog egy vonat leírása, de még engem is meglepett a dolog, hogy igenis érdekes olvasmánynak bizonyultak még ezek a részek is. Sajnálom, hogy nem tudok visszarepülni az időben, és teljes pompájában megcsodálni egy ilyen járművet. Esetleg utazni vele.

  Milit és Richárd-oteddig is kedveltem, szóval ez nem változott. Érdekes volt azonban Bali Mihályról olvasnom, az ő alakja is egészen szimpatikus volt, annak ellenére, hogy mi volt a foglalkozása.

 Azért azt egy kicsit furcsának találtam, hogy vele meg hóhérkötéllel készült képeslapokat küldözgettek az emberek egymásnak :D. De egyben megnyugtat a tudat, hogy nem csak nekem van időnként morbid humorom :D.

  Azt hiszem, aki a sorozat rajongója, annak nem kell ajánlanom a könyvet, úgyis olvasni fogja. Aki meg még nem olvasta, az azonnal kezdjen bele a sorozatba, mert nem tudja, miről marad le!

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 196

Ármány és kézfogó

Böszörmény Gyula: Ármány és kézfogó

4/5

Nem hazudok, ha azt mondom, erre a folytatásra vártam 2016-ban a leginkább. Karácsonyi ajándékként pihent a fa alatt, és nagy reményekkel fogtam bele az olvasásába. Nem állítom, hogy egy részét nem teljesítette a várakozásaimnak, de azért a vége eléggé szíven ütött...

Ambrózy báró esetei

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok

5/5

A végzetemet fogják okozni a jól megírt és gyönyörű borítóval ellátott sorozatok. Vagy legalábbis anyagi romlásba döntenek...
Az első kötet után egyértelmű volt számomra, hogy a folytatást is be kell szereznem, ezt elég hamar kiviteleztem, csak az olvasásához jutottam el nehézkesen.

Leányrablás Budapesten

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
4/5

Böszörményi könyveihez már korábban is volt szerencsém, így azt tudtam, valószínűleg a stílussal nem lesz gondom. Na de vajon a történet tetszeni fog-e?
Végül a borító (mert ennek ki tud ellenállni??) és a sok-sok pozitív vélemény felbátorított annyira, hogy a januári "mert megérdemlem" ajándékom ez a könyv lett. És megérte. Már csak a második részt kell beszerezni...

Révülj velem

Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
4,5/5

Gergő igyekszik élni a tinédzserek mindennapi életét, ám ez igen nehéz, ha az embert álmában egy kölyökfarkas követi és próbálja rábeszélni arra, hogy higgye el, minden valóság, ami ott történik, az édesanyja beszélget a növényekkel, s mindemellett mostohaapját és testvérét is el kell viselnie. Erre már csak hab a tortán amikor meghívót kap az egész család a Vajákosok, Táltosok, Énekmondók, Sámános és Egyéb Révülők Találkozójára. Vajon elfogadják-e ennek a különös, színes világnak a létezését, és vajon időben? Mert valaki az életükre tör, és a Sárkány is ébredezik...

Még szerintem általános iskolás lehettem, amikor ezt a sorozatot megkaptam. Akkor faltam a sorait, de olyan rég volt, hogy újra szerettem volna olvasni, hogy emlékezzek. :). Nem csalódtam, ugyanúgy elvarázsolt ez a világ, mint anno. Tény, hogy nem Roxfort kapui között játszódik a történet, de talán pont ezért volt még érdekesebb számomra. Itt bizony sámándobokkal révülnek Álomföldre a sámánok, akiknek saját segítő állata van, és révülő neve véletlenül sem egyezik meg az éber nevével. Emellett találkozhatunk még lidérc kompániával, akik bármennyire is igyekeznek másképp tenni, a szívük mégiscsak a helyén van, na meg álomfogókkal és egyéb álomlényekkel.

A Réti család is szerethető, Botlik Dénes cipőivel, Zsófi, aki viselkedésében leginkább hasonlít rám, Boglárka, aki ért a növényekhez (tarthatna nekem némi továbbképzést, mert én antitálentum vagyok, ha növényekről van szó), még Gergő is, bár néhol már kifejezetten idegesített.
Kölyökfarkas meg egyenesen imádni való :D. Ide nekem egy segítő szellemet!

Anno egészen a legvégéig nem jöttem rá, ki a Holló, nem tudom, hogyha nem olvastam volna, akkor most milyen hamar jövök rá. Mindenesetre egy nagyon jól kidolgozott világba leszünk elrepítve, ahol a legtöbb felmerülő kérdésre választ kap az olvasó, és mindemellett nagyon sok színes élménnyel lesz gazdagabb. Én mondjuk jobban szerettem azokat a részeket, amik az álomvilágban játszódtak. De ez csak az én véleményem.

Amúgy a félpont levonás Gergő személye miatt van. Kicsit zavaró volt, hogy napközben teljesen elzárkózott a révülők világától, hiába lépdelt közöttük, bezzeg mikor álomba merült simán elfogadta, hogy képes az álmait irányítani. Akkor ezt nem kellene nappal is így gondolnia?

Főként azért fiataloknak ajánlanám a könyvet, de ha valaki vágyik egy mesére, akkor bármilyen korosztályban leveheti ezt a könyvet a polcról.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 544