4/5
Nem hazudok, ha azt mondom, erre a folytatásra vártam 2016-ban a leginkább. Karácsonyi ajándékként pihent a fa alatt, és nagy reményekkel fogtam bele az olvasásába. Nem állítom, hogy egy részét nem teljesítette a várakozásaimnak, de azért a vége eléggé szíven ütött...
A történet ott folytatódik, ahol a második rész abbamaradt. Mili továbbra is keresi a nővérét, Emma élete pedig egyáltalán nem lesz egyszerűbb azzal, hogy megszabadult a fogvatartóitól. Mindehhez adjuk még hozzá a mi morc bárónkat, aki igyekszik megfelelő módon (vagyis a saját feje után menve) keverni a kártyákat. Csak épp arról feledkezik meg, hogy ezzel bizony néha mások lelkébe/szívébe gázol bele.
Izgalmakban és cselszővésekben nincs hiány. Habár néhol vannak kifejezetten lassú részek, amik amúgy segítik a megfelelő hangulat megteremtését, no meg korrajz és még sorolhatnám micsoda finomságok lennének, ha közben nem a körmömet rágtam volna, hogy bakker, hát mi lesz itt?!
Kapunk egy rakat új szereplőt is a régiek mellé, nekem talán Pilisy Róza és Krúdy Gyula volt a kedvencem. Persze senki ne aggódjon, mert a régiek közül is sokat viszont látunk, mint a kis tűzrőlpattant Márikát, Fecskát, Renée-t, hogy csak néhányukat felsoroljam. Ha a szöveg alapján kellene választanom, Márika kiütéssel győzedelmeskedne, az biztos. Ha lányom lenne, szeretném, ha ilyen talpraesett lenne. (Bár az is biztos, hogy a szívrohamot hozna rám.)
Végre a régről emlegetett alakok is megjelennek a lapokon (bár ennek a főhőseink nem mindig örültek), és nem csak a nyomaikat követhetjük.
Szóval sok szempontból kielégítő volt ez a kötet számomra. Jó néhány szálat elvarrt, és pár kérdésre választ is kaptam. De a legérdekesebb problémát nem oldotta meg, sőt a kötet végére olyan bizonytalanságba kergetett, hogy csak na. Pedig nagyon reméltem, hogy végre Mili és Richárd így vagy úgy (inkább így legyen, ha kérhetem) de dűlőre jutnak egymással. Erre nem bekerült még valaki a képbe?? És akkor még nem is beszéltem az utolsó mondatról, amit elolvasva azt hittem felsikítok.
Mondjuk így kell elérni, hogy mindenképpen elakarjam olvasni a folytatást, ez tény. De azért lássuk be, ez elég aljas húzás, főleg, hogy ennyit kell még várnom arra a bizonyos folytatásra. Érzem, itt bizony traumákra kell felkészülnöm :D.
Aki az eddigi köteteket szerette, szerintem ezt is élvezettel olvassa majd, de nem árt megkeményítenie a szívét a végére. Aki eddig még nem olvasta volna Mili, Emma és a többiek történetét, nyugodtan kezdjen bele, garantált lesz a szórakozás, izgalom. Azon sorstársaim, akik már végig olvasták a köteteket, nos nekünk nem marad más, mint a várakozás.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 704
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése