A barbárokra várva

J. M. Coetzee: A barbárokra várva

4/5

"A ​2003-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett dél-afrikai író regénye 1980-ban látott napvilágot. A történetet egyes szám első személyben meséli el a szerző; a főszereplő egy elképzelt birodalom határvidékén található erődváros bírója. Egy napon váratlan esemény zavarja meg az erődítmény lakóinak az életét: a fővárosból Joll ezredes vezetésével küldöttség érkezik, amelynek feladata, hogy felmérje a határvidék békéjét állítólagosan megzavaró barbárok mozgását. A bíró kissé értetlenül áll az események előtt, hiszen több éve ő felel a városbana rendért, és soha nem tapasztalt túlkapásokat a barbároknak nevezett, de valójában békés, a határvidéken túl élő benszülöttek részéről. Törvénytisztelő polgárként együttműködik a Birodalom képviselőjével, de amikor az ártatlan nomádokat hurcol a város terére, megalázza és halálra kínozza őket, a bírónak elege lesz a színjátékból.
Az ezredes távozását követően maga mellé veszi az egyik megkínzott lányt, majd egy koratavaszi napon úgy dönt, hogy katonái kíséretében visszaviszi őt a nomádok közé. A hosszú, fáradtságos út után ismét Joll ezredes fogadja a városban. A katonák vallomása alapján a Birodalom elleni összeesküvéssel és a barbárokkal való szövetkezéssel vádolják, majd válogatott módszerekkel kínozzák, embertársai előtt a végletekig megalázzák."

Mostanában egyre több olyan könyv talál rám, ami egyszerre mondható fikciónak, és érzi közben az ember, hogy bizony a történet reflektál a világ jelenlegi dolgaira. Az már csak hab  a tortán ennek a könyvnek az esetében, hogy az eredeti megjelenés éve 1980 és ennyi évvel később is azt érzem bizony-bizony ha nincs is kimondva, ez most játszódik le. Azt hiszem ez épp elég ahhoz, hogy elgondolkozzunk, tényleg nem változunk? Tényleg nem tanulunk semmiből?

Atyavilág

Karl Pintér Mihály: Atyavilág

4/5

"Kezdetben ​vala a Város.
Aztán jöttek a papok, és rátaláltak az Igaz Vallásra.
És így lőn Papváros.
A kételkedők, a gúnyolódók, a kérdezők és tagadók száműzése után új világ születik: az ájtatosok menedéke, a kikényszerített egység, a helyes úton járó polgárok birodalma. Az egyházhierarchikusan demokratikus városállam, ahol mindenki számára világos a különbség jogos és jogtalan éhezés között, ahol imával oltják a tüzet, ahol a gyerekeknek már az iskolában megtanítják kordában tartani zabolátlan gondolataikat, és ahol a kecskebőrbe kötött alkotmánykötet mindenkit pontosan eligazít, mit szabad és mit nem. Végre megkezdődhet a felkészülés a Megváltó érkezésére.
De mi van, ha a Megváltó csak nem akar megérkezni? És mi lesz, ha egy nap mégis megérkezik?
Kal Pintér Mihály első regénye sodró utazás a Hit Városába, egy feje tetején pörgő, szédítő világba. Arcátlanul őszinte szatíra, amelyen sírva nevethetünk és nevetve sírhatunk.
Semmiképp ne keresgéljünk hasonlóságokat a valósággal. Azok előbb-utóbb úgyis megtalálnak."

Vannak azok a történetek, amiket azért olvasol, hogy elmenekülhess a valóságból, némileg fellélegezhess. És vannak azok, amiket pont azért olvasol, hogy az adott helyzetre reflektáljon, hogy görbe tükröt tartson neked és a világnak. Ez a történet is az utóbbi kategóriába tartozik.

Semmi

Janne Teller: Semmi

4/5

„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.”
Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az iskolát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki – és maguknak – az ellenkezőjét. Egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. Ám először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze – ezért a gyerekek azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnak az imaszőnyegét… Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme.
Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség, no meg felbukkan a média. Csak Pierre marad flegma, akinek ezért súlyos árat kell fizetnie…

Amikor az embernek ilyen könyvet ajánlanak, azért elgondolkozik azon, mire fel pont ezt és pont neki. Mégis, azt hiszem valahol tényleg kellett ez a könyv nekem, ha másért nem, akkor azért, hogy elgondolkodjak dolgokon. Múlton és jövőn egyaránt.

Ármány és kézfogó

Böszörmény Gyula: Ármány és kézfogó

4/5

Nem hazudok, ha azt mondom, erre a folytatásra vártam 2016-ban a leginkább. Karácsonyi ajándékként pihent a fa alatt, és nagy reményekkel fogtam bele az olvasásába. Nem állítom, hogy egy részét nem teljesítette a várakozásaimnak, de azért a vége eléggé szíven ütött...

A gyár árnyékában

Silvia Avallone: Acél

4/5

Azt hiszem eddig ez az a könyv, amiről nyugodt szívvel elmondhatom, hogy nagyon ütne, ha nem esne túlzásokba. Csak annyi kellett volna hozzá, hogy az írónő egy idő után elengedje az olvasó kezét, hagyva, hogy az maga vonja le a következtetéseket, érezze át a dolgok hangulatát és súlyát. De nem ez történik, és az állandó ismételgetés egy idő után már az agyamra ment, és kirántott a történetből.