4/5
„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.”
Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az iskolát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki – és maguknak – az ellenkezőjét. Egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. Ám először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze – ezért a gyerekek azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnak az imaszőnyegét… Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme.
Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség, no meg felbukkan a média. Csak Pierre marad flegma, akinek ezért súlyos árat kell fizetnie…
Amikor az embernek ilyen könyvet ajánlanak, azért elgondolkozik azon, mire fel pont ezt és pont neki. Mégis, azt hiszem valahol tényleg kellett ez a könyv nekem, ha másért nem, akkor azért, hogy elgondolkodjak dolgokon. Múlton és jövőn egyaránt.
Nem tudom, ki hogy van, de (már amennyire az ember erre objektíven emlékezhet) én nem voltam olyan zűrös tinédzser. Sőt, talán túlzottan is j gyerek voltam :D. Nem buliztam, nem ittam, nem lógtam az iskolából. Persze, ettől függetlenül nekem is megvoltak az erre az időszakra jellemző problémák: Mennyire vagyok jó? Kihez viszonyítsam magam, a kortársaimhoz, vagy a felnőttek elvárásaihoz? Minek van értelme egyáltalán? Mi és milyen ember akarok lenni? stb.
Ez az időszak, főleg az érettségi előtt álló fiataloknál fontos, és sok jó, és bizony néha rossz nyomvonalat is ki jelöl a későbbi életünkre nézve. Amiken lehet változtatni persze, csak marha nehéz. (Ezzel küzdök én is...bakker, mégiscsak nekem való volt a könyv...)
Főhőseink is szembesülnek a problémával, miszerint minek is van értelme. Igaz, ők egy igen direkt módon lesznek rákényszerítve, hogy ezt körüljárják. Végig követhetjük, ahogy próbálnak erre a kérdésre választ adni. Ahogy keresik az élet értelmét, méghozzá egy megfogható és megmutatható módon.
Még az elején mosolyog az ember, hogy ó igen, azok az évek, amikor az ember szerint az új cipő/ruha/bringa volt az élet értelme, és mekkora hisztit levágott, ha mégse kapta meg. Aztán ahogy haladtam előre az olvasmánnyal, kb az arcomra fagyott a mosoly. Mert az tök jó dolog, amikor az ember rájön, hogy vannak ennél fontosabb dolgok is: hazaszeretet, hit, család...de ezek olyan dolgok, amiket az ember nem igazán vág be zaciba. És pláne nem így. Itt nagyon hamar elmentek a gyerekek (hiszen bármennyire is nem akarjuk ezt hallani, ilyenkor még azok vagyunk) abba az irányba, hogy a bosszú, a másiknak fájdalmat okozás sokkal előrébb került, mint az, hogy tényleg mi a fontos az életükben.
Nem lövöm le a végét, mindenki olvassa el, és elmélkedjen egy sort. Én csak ültem fölötte, és próbáltam elképzelni azt a helyzetet.
Voltam-e valaha ennyire elveszett? Voltam, néha vagyok is. Akartam-e mást meggyőzni olyan dologról, amiről még én sem hittem el azt, amit mondtam? Ja, párszor. Tettem-e olyat, amit később megbántam? Igen. De soha, soha nem éreztem magamban ekkora dühöt, elkeseredést, mint ezek a srácok.
Néha elgondolkozom most is, mennyi minden beáldozok azért, mert most azt gondolom megéri. Aztán lehet, hogy 2-3 év, vagy évtized múlva a fejemet fogom a falba verni, hogy mekkora egy hülye voltam. Ez benne van a pakliban. Azt gondolom minden életszakaszban, sőt sokkal gyakrabban is változik az, mit gondolunk fontosnak/élet értelmének. Pénz, barátság, család, szabadság...mindenkinek mást jelent. Lesznek olyanok, akik éppúgy értéknek fogják tartani, mint te magad, míg mások nem foglalkoznak vele. Ezt néha nehéz elfogadni, de azért ezzel együtt lehet élni :D.
Egy biztos, azt a makacs kitartást, sőt a végén már fanatikusnak is nevezhetem, remélem sose fogom magamban ilyen formában megtalálni. Mert olyat feladni magadból amit nem akarsz, s mindezt egy olyan célért, amivel talán nem is értesz teljesen egyet...megéri? Ha nem tudsz változni, és észrevenni, hogy bizony rossz az út, amire ráléptél, akkor nagyon pórul jársz. Magadat és mást is rokkanttá tehetsz, több értelemben is. Persze, ebből is tanul az ember, de talán vannak olyan dolgok, amiket nem kellene senkinek megtapasztalni.
Hm...azt hiszem még emésztgetem kicsit ezt. Ettől függetlenül, csak ajánlani tudom. Tényleg. Odaveri az embert a földhöz, elgondolkozik azon, ő vajon ilyen-e. De még mindig inkább így gondolkozzunk el, mint ha már a szituációban lennénk, nem?
Kiadó: Scolar
Oldalak száma: 182
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése