Átölel az éjszaka

Karen Chance: Átölel az éjszaka

3/5

"Cassandra Palmer nemrég a világ első számú látnokává vált, ám ettől nem lett felhőtlenül boldog az élete. Mindaddig, míg Cassie-t és egy vámpír nagymestert – az őrjítően jóképű Mirceát – mágikus kapocs köti egymáshoz, a lány nem ura saját életének.
A varázslatot, mely összeköti őket, csupán egy ősi varázskönyvben, a Codex Merliniben pergamenre vetett igézettel lehet feloldani. A Codex hollétéről azonban manapság senki nem tud semmit, így Cassie-nek ott kell kutatnia utána, ahol még fellelhető volt – a múltban.
A fiatal lány hamar rájön, hogy a Codexet nem véletlenül rejtették el ilyen gondosan. A legendák szerint a könyv olyan varázsigéket is tartalmaz, amelyek az egész világot veszélybe sodorhatják. Ha sikerül felkutatni, az talán megoldást jelenthet Cassie és Mircea helyzetére, de romlást hozhat az egész emberiségnek…"

A történet ott folytatódik, ahol a második kötet véget ért. Cassie igyekszik megtalálni a Codexet, illetve eközben Pritkin és egy társa alternatív lehetőségek után is kutatnak. Mircea próbálja magát a lánytól távol tartani, ám ez nem mindig sikerül, ráadásul egyre jobban elhatalmasodik rajta a vágy. És persze újabb és újabb ellenségek támadnak, mindenki szövetkezik mindenkivel, előkerül egy rakat különleges képességű gyerek, és még démonokkal is partyzhatunk.

Nem tudom, hogy azért nem tetszett mert rosszkor olvastam, vagy azért, mert nem az én világom, vagy a kettő együtt, de tény, hogy nem ájultam el a sorozat eme kötetétől. Hogy mik voltak a problémáim?
1. Itt a hősnőnk, aki ugyebár egy igencsak fontos hatalommal bír, amit nem tud rendesen kezelni. Ha én lennék a helyében, legalább egy kis időt szánnék arra, hogy megtanuljam kezelni az adottságokat. Nem azt mondom, hogy csapot-papot hagyva vonuljon el egy évre, de ember, nem veszélyes, ha nem tudod hol vannak a határaid, vagy hogy megtudod-e csinálni az eltervezett ugrást, manővert, vagy nem és ezért mindenkit veszélybe sodorsz?
2. Cassie tudatában van, hogy nem igazán ura a hatalmának, meg hogy eleve nem egy harcos alkat, de ha ezt valaki a szemébe mondja, akkor rögtön elkezd ellenkezni. Ha előtte két mondattal korábban azon elmélkedik, hogy kora gyerekkorától azt tanulta, hogyan kell rejtőzködni, és ebben jó, akkor nekem később ne kezdje el bizonygatni, hogy de ő igenis meg tudja magát védeni, mert nem.
3. Hogy van az, hogy minden terve balul, vagy legalábbis másképp sül el? Komolyan, ez már vicc.
4. Mindenki őt akarja megölni. Univerzum méretű a dolog lassan. Van olyan könyv, ahol azaz unalmas, hogy a szereplőcsajt mindenki az ágyába viszi, itt azaz unalmas, hogy mindenki megakarja ölni. És még egyiküknek sem sikerült...

Mindezek mellett persze mindenkiről derülnek ki dolgok, és lassan már annyiféle mende-monda van benne, hogy nekem kezdett sok lenni. Görög istenek, Merlin és társai....

Persze akadt benne ami tetszett. Voltak benne tényleg humoros megszólalások, és Mircea alakja még mindig nagyon szimpatikus, de sajna körülbelül ennyi volt a pozitívum számomra.

Kiadó: Kelly
Oldalak száma: 428

Újabb vámpíros sorozat a polcomon...

Karen Chance: Megérint a sötétség

4/5

"A Megérint a sötétség a világhírű Cassandra Palmer-sorozat első része. Karen Chance írónő ebben a kötetben kalauzol el minket először Cassie különleges világába, ahol otthonosan mozognak a természetfeletti lények, a görög mitológia álomszerű alakjai pedig a középkori Európa szörnyeivel és modern korunk rémlényeivel csatáznak.
Az olvasót az első oldaltól foglyul ejti a különleges világ, ahol bármelyik pillanatban megtörténhet a legmeglepőbb fordulat is…
Cassandra Palmer élete koránt sem átlagos. Látomásai véletlenszerűen felvillantják neki a múlt vagy a jövő fontos pillanatait. Emiatt figyel fel rá és rabolja el Tony, a több száz éves vámpír. Hatalmat akar Cassie látomásaiból – mindent tudni akar üzletfeleiről, pedig azt még nem is sejti, hogy a szellemek szintén kapcsolatot tudnak teremteni a lánnyal. Két évvel Tonytól való szökése után Cassandra halálos fenyegetést kap. Ezzel véget érnek az unalmas hétköznapok, menekülnie kell a vámpírok elől. De nem csak nevelője üldözi, nyomába erednek más vámpír nagymesterek, hadmágusok, sötét varázslók és boszorkányok is.
De vajon mit akarnak a fiatal, ártatlan lánytól? Mi köze mindennek Carcassone várának kínzókamráihoz, ahová Cassie látomásai újabban vezetnek?
Sikerül-e kideríteni, valójában mi történt pontosan a húsz évvel korábban elhunyt szüleivel?"

Ez a kötet, illetve a 3. rész egy kedves ismerős közreműködésével lett az enyém, igaz a második kötetet más módon kellett beszerezni, de semmi sem lehet tökéletes, nem igaz? :D

Őszintén szólva az első 20-30 oldalnál komolyan elgondolkoztam azon, hogy félbehagyom a kötetet, vagy ha el is olvasom, akkor a többit már nem fogom. Szerencsére a könyv vége megmentette a sorozatot, de addig elég komoly próbatétel volt a dolog.
És hogy mi okozta a gondjaimat? A főhősnőnk, Cassie. Alapvetően nekem a gyengéim az erősre alkotott női főszereplők, akik nem várnak a szőke hercegre és a megmentő seregre, hanem maguk veszik kézbe a dolgokat. Mindemellett nem árt az sem, ha van egy kis sütnivalója, humora, és azért megmarad emberinek. Tudom, tudom, alig kérek valamit. Na már most, Cassandra a világ legidegesítőbb hősnőjének egyike. Értem én, hogy komoly oka van a bosszúszomjra, de héj, ha több 100 éves nagyágyú vámpírok mentik meg a seggedet, nyílván akarnak valamit tőled, akkor nem azaz első, hogy meglógok tőlük, hogy leszámoljak egy régi ellenfelemmel. Arról nem is beszélve, hogy akárhányszor mentik meg, mindig fel van háborodva. Teljesen logikus, nem igaz? Arról már nem is beszélek, hogy ahogy elkezd változni az ereje, ahelyett, hogy elfogadná, hogy ez van, váltig tagadja a dolgokat. Nah, és emellé még nyivákol is, és a lehető leghihetetlenebb pillanatokban áll neki nézelődni, hogy mi is van a többiekkel. Harc közben nem azt lesem, mi van a város túlsó felén, hanem a harcra koncentrálok, és majd utána nézem meg, mi a helyzet, nem?
Na, ezt leszámítva semmi bajom nem volt vele :D.

A másik problémám az volt, hogy az elején alig tudunk meg valamit a világról, ahol vagyunk. Mintha már eleve tudnunk kellene a dolgokat, szabályokat. Csak néha vágdosnak hozzánk infomáció morzsákat, mi meg csak lesünk.
Azért a közepétől kezd lassan összeállni a kép, de addig csak kapkodtam a fejem, mert vannak itt vámpírok, vérpatkányok, gólem stb, csak az összkép nem áll egybe.

Viszont, ha ezeken túl esünk, és végre kapunk annyi információt, hogy végre egészében lássuk a dolgokat, egészen élvezhető lesz a történet. Mert az tény, hogy egy pillanatra sem hagyja az olvasót unatkozni, mindig van valami újabb bonyodalom. És engem kifejezetten megfogott Püthia leírásával, meg a képességeivel, szóval ez egy plusz pont volt.
És egyik szereplő is nagyon a szívemhez nőtt, Mircea abszolút kedvenc lett. Belőle még többet is eltudtam volna viselni :D.

Úgyhogy összességében annyira nem volt rossz, de remélem a folytatások javuló tendenciát fognak mutatni, és nem csak a második felük fog tetszeni.

Kiadó: Kelly
Oldalak száma: 330

Avaloni történet

Jenna Black: Káprázat
3/5

Őszintén szólva engem elcsábított a borító. A fülszöveg sem volt annyira szörnyű, így aztán polcomra került a könyv. Nem volt olyan szörnyű, de el nem sikerült varázsolnia a tündéknek.

Dana 16 éves, és egy este megunja, hogy alkoholista édesanyját pátyolgassa, és elindul a még sosem látott apja megkeresésére, mert az élet nála csak jobb lehet. De mi történik, ha ennél nagyobbat még életében nem tévedett? És belecsöppen egy politikai játszmába, és rájön, lassan senkiben sem bízhat.

És ez nem is hangzik rosszul, bár természetesen egy YA történethez híven itt is van minden, ami jellemző erre a stílusra. Ám az egész kivitelezése nem sikerült túl jól.

Dana egy elkényeztetett és önző kis liba. Akit hihetetlenül okosnak és érettnek próbál beállítani az írónő, ám szinte minden lépésével rácáfol erre a lány. Most akkor vagy legyen egy kis libus, de akkor ezt lássa be ez író is, vagy legyen tényleg érett egyéniség, viszont akkor annak megfelelően viselkedjen.
Vagy, ha komoly témát teszünk bele egy könyvbe, akkor előtte talán próbáljuk megálmodni, hogyan is és miért úgy akarjuk ábrázolni, ahogyan fogjuk. Mert oké, beszéljünk az alkoholizmusról, mint problémáról. De ne állítsuk már be egy viccnek néhol, vagy egy kis semmiségnek, mert nem az.
Az instant szerelmi szál itt még nem is olyan erős, de az kifejezetten idegesített, hogy minden tünde pasit meglátva rögtön csak arra tudott gondolni, hú milyen jól néz ki. Kérlek...értem én, hogy ennyi idősen dolgoznak a hormonok, és a fantázia egy pöccentésre is beindul, még egy lánynál is...de biztos, hogy akkor is ezen pörgünk, ha közben életveszélyben forgunk??

A szereplők közül úgy igazán senkit sem tudtam megszeretni, Dana túlzottan az előtérbe van helyezve, és idegesít, a többiek pedig valahogy kidolgozatlannak, két dimenziósnak tűntek. Nem tudom, változik-e ez a második kötetre.

A konfliktus pedig néhol sok volt. Spoiler nélkül nem tudom részletezni, de a végére már meg sem lepődtem semmin...:D.

Szóval...egynek elment, de semmi több.

Kiadó: Kelly
Oldalak száma: 300

Kín, avagy tényleg az, ha olvasni kell

Natsuo Kirino: Kín
2/5

Nagyon sok jó véleményt olvastam róla, és a fülszöveg is felkeltette a figyelmemet. De elég nagyot kellett koppannom.

A történet a japán nők életéről szól, megismerjük Katori Maszakot, akinek családja ugyan egyben van, de még sem, Dzsonoucsi Kuniko-t, aki nagy lábon akar élni, és ezt kölcsönökből teszi, Azuma Josie-t, akit mindenki csak kihasznál és végül Jamamoto Jajoi-t, akinek férjével való kapcsolata igencsak mélypontra jut. Mindegyiküknek meg van a maga keresztje, amit egy gyilkosság, a hulla eltüntetése és a nyomozás csak megnehezít. Hogy mégis, mi nem tetszett ebben a könyvben? Szinte minden.

Az első és legnagyobb problémám, az a túlzás volt. Külön-külön mindegyik magánéleti probléma súlyos, de így egyetlen történetbe, egyetlen baráti körbe zsúfolva elveszítette a jelentőségét, már-már komikussá vált számomra, hiteltelenné. Szinte érdeklődve vártam kinek, mikor derül ki valami újabb sötét titka. Mert az is volt dögivel, és nem csak a lányoknál, hanem bármelyik szereplőnél. A bárt működtető Szatake-nél, a pénzt behajtó Dzsumondzsi-nál...mindenkinél. Én értem, hogy a nehéz életet, a sötét sikátorok lakóit akarta nekünk bemutatni, de ne mondja nekem, hogy sehol sincs egy, legalább egy épp elméjű, szerethető szereplő! Ez volt a második problémám. Egy szereplőt sem tudott elég közel hozni hozzám. Ugyan volt, akit ideig óráig sajnáltam, de szinte rögtön a képembe vágta, hogy csak ne sajnáljam mert erre is képes. Volt aki túl hideg volt, túl számító, naív.
Senki nem csinált semmit csupa szívjóságból.

A komor hangulat ugyan elég jól átjön, de a túlzások ezt is sokszor elrontják. Persze, biztos valószínű, hogy szinte minden szereplő, rögvest nyomozni kezd a saját szakállára, és mindenki rájön a megoldásra (kivéve a rendőrséget), és a kedvencem, hogy nem-nem a rendőrséghez rohannak vele, hanem vagy személyesen akarják kinyírni őket, vagy egy egész üzletágat (!!) akarnak rájuk építeni. Eszednél vagy, ember? Üzletágat? Erre? Öööö.

A végéről már inkább nem is beszélek, mert arra már nincsenek szavaim. :D.

Szóval ha valaki ezt a könyvet szeretné, sikítson nyugodtan, mert jutányos áron, netalántán cserekönyvért is megválok tőle.

Kiadó: Kelly
Oldalak száma: 413

Szerelem a háború alatt

Jamie Ford: Hotel az Édes és Keserű út sarkán
5/5

A Panama Szálló új kezekbe kerül, és a felújítás rég elfeledett holmikat, és ezzel együtt emlékeket hoz a felszínre. Henry, aki nem rég veszítette el feleségét a múlt éledő árnyaival és reményeivel néz szembe. Sikerül-e megtalálnia azt, amit keres, és ezen keresés közben vajon megértik-e végre egymást a fiával?

Őszintén szólva a borító, és egy ismerős moly pozitív véleménye volt, ami felkeltette a figyelmemet a könyv iránt. Aztán igencsak leértékelve találtam rá egy kis zugban, így úgy gondoltam adok neki egy esélyt, és hazajöhetett velem. Pozitív értelemben csalódtam.

Habár sokszor halljuk azt, hogy azért, mert valaki más, még nem kell kiközösíteni, vagy félni tőle, hogy ne feledjük a gyökereinket és legyünk büszkék arra, aki vagyunk, azért a valóságban ezek nem mindig így vannak. Igenis félnek az emberek attól, ami más, vagy eltér az általuk megszokottól. És gyakran várják el azt, hogy alkalmazkodj, olvadj bele a környezetedbe, légy olyan, mint a többiek.

Henry és az ő szemén át látott, megélt dolgok is ezt támasztják alá. Elég, hogy más a bőrszíned, a nyelved, és máris nem vagy teljes értékű ember. Legyél büszke arra aki vagy, de arra még inkább hogy amerikai vagy!
Azt hiszem sosem lehet könnyű két világ között megrekedni, pláne nem ebben a korban, amikor igenis fontos, hogy a többiek mint mondanak, gondolnak rólunk. Igaz ugyan, hogy a háború miatt Henry és Keikó is sokkal hamarabb nőtt fel, de azt hiszem ettől még igenis fájtak nekik ezek a dolgok.
Szomorú, hogy háború mennyire képes az embereket kivetkőztetni önmagukból, és hiába van az a néhány pozitív példa - mert ilyenek is vannak - nem elég ahhoz, hogy minden jobb legyen.

Tetszett a könyv, mert nagyon reálisnak, hihetőnek éreztem. Mind a családok, az életvitel leírását, az iskolát, még a két fiatal szerelmét is. És kifejezetten örültem, hogy ez a vonal pont annyira volt kiemelve, amennyire szükséges. Nem jobban.
Henry nem egy szuperhős, nincsenek különleges képességei. Mégis, pont ezért szerettem. Mert ember, és minden körülmény között az is maradt.
Keikó kicsit távolabb maradt tőlem, ennek ellenére ő is egészen szimpatikus volt nekem.
Sheldon pedig...ő kedvenc volt.

Igazából ennél a könyvnél is úgy jártam, hogy a múltban játszódó szál sokkal jobban tetszett, mint a jelené, ennek ellenére úgy gondolom, hogy annak is megvolt a maga helye a regényben.

A könyv olyan, mint a címe. Édes és keserű. Mint az élet maga.

Kiadó: Kelly
Oldalak száma: 336

Tündérek világa

Melissa Marr: Veszélyes játék
5/5

Szép borító, leértékelt ár, ígéretes fülszöveg. Naná, hogy a kosaramban landolt a könyv. És nem bántam meg.

Az utóbbi években a vámpírok és vérfarkasok mellett a tündérek is egyre több szerephez jutottak, és nem feltétlenül a rózsaszín, cuki megvilágításban. Jó pár könyvben kegyetlen, vérre szomjas szereplőkként tűnnek fel.

Melissa Marr regényében sem igazán nevezhetjük édes, aranyos jó tét lelkeknek őket.
Igenis kegyetlenkednek, ölnek, és kihasználják, hogy az emberek nem látják őket.
A tél és nyár udvara igyekszik egymást legyőzni, ám a nyárkirály eleve hátrányból indul, ereje ugyanis meg van kötve. Ha nem találja meg hamarosan a nyárkirálynőt, akkor az udvara akár el is pusztulhat, és az örök tél lesz az úr a világon. Keenan igyekszik mindent megtenni. Ám nem egyszerű, ha a próba, amin át kell esni nem túl kellemes a lányra nézve, ha az mégsem az igazi lenne. Minden reményét Aislinn-be veti, aki nem igazán értékeli, hogy a tündérek iránta való érdeklődése megnőtt. Azt meg még kevésbé, hogy ő legyen a nyárkirálynő.

Nem mondom, hogy tökéletes a mű, mert vannak hibái. Néhol összecsapott, a vége meg kicsit érdekes. De, nincs az a nagy nyálcsorgatás, mint sok hasonló műben. A szerelmi háromszög itt is fellép, de nekem sokkal szimpatikusabb módon van megoldva.
Seth alakját egyenesen imádtam :). És Donia alakja is szimpatikus volt nekem.
Keenan-tól nem estem hanyatt, túl öntelt volt számomra.
Aislinn...őt nem tudom hova tenni, nem utáltam és nem idegesített, de meg sem sikerült szerettetni velem.

A történet viszont magába szippantott. Úgyhogy ideje lesz beszerezni a másik két könyvet is.

Kiadó: Kelly
Oldalak száma: 320

Csak egy kis figyelem kell, nem több

Sarah Dessen: Figyelj rám!
5/5

Karácsonyra kapott könyvecske, aminek egészen gyorsan a végére értem. Szeretem Sara könyveit, mert olyan problémákról ír, amik napjainkban sajnos elég gyakoriak, főleg ebben a korosztályban. Ráadásul teszi mindezt úgy, hogy cseppet sem érzem erőltettetnek.
Annabel életét mindenki tökéletesnek hiszi. Szép lány, akit rendszeresen kérnek fel modellkedésre, nagy családja van, ahol elvileg minden rendben.
De a valóság teljesen más. Egy nyár alatt sikerült mindenkitől elszigetelődnie, mindössze egyetlen este után, ami kitörölhetetlenül beleégett a memóriájába. Vajon talál kiutat a saját maga épített falak mögül?

Az összes szereplő közül viselkedésileg Annaebel alakja áll hozzám a legközelebb. Talán ezért is tetszett annyira ez a történet, mert teljesen beletudtam magam képzelni a helyébe. Én is az a csöndes, mindig mindenkinek megfelelni vágyó, a saját problémáit/vágyait elrejtő ember vagyok. Aki nem hazudik, csak nem mondja el a teljes igazságot.
Ezért nagyon szorítottam, hogy képes legyen kibújni ebből a viselkedésből, és nyitni mások, de legfőképp a saját családja felé.
A problémák, amik itt megvannak pendítve, sajnos elég gyakoriak. (Nem mélyednék bele jobban, mert pont a lényeget lőném, le, de ha tudni szeretnétek, akkor olvassátok el.) És sokszor tényleg nem merünk, tudunk beszélni róla másoknak, pedig anélkül hogy tudnának segíteni nekünk? Mert ugyan megmenteni magunkat csak mi magunk tudjuk, de nem árt, ha tudjuk, igenis mellettünk állnak, és ha kell segítenek. Enélkül mi értelme lenne az egésznek?

A szereplők olyanok, mint mi, hétköznapiak, ismerős problémákkal. Na jó, mondjuk talán ritka, hogy egy családon belül ennyiféle gond akadjon, de így legalább széleskörű gondolkodni valót kap az olvasó.
Owen alakja kifejezetten szimpatikus volt, és akárcsak főhősnőnk, én is irigyeltem azért, hogy mindent milyen őszintén képes elmondani. Nem bunkón, de akkor is elmondja amit gondol. Én szóban ritkán tudok ennyire szabadon fogalmazni. Mondjuk erre ott van nekem az írás. Csak ugye azt meg rajtam kívül ki olvassa? :D

Összességében kifejezetten üdítő volt végre egy olyan világba csöppenni, ahol a tinédzsereknek nincsenek különleges képességeik, nem kiválasztottak, hanem egyszerű, hétköznapi emberek, akik ugyanúgy küzdenek problémákkal, mint mi. Mindez nem szálybarágósan elmondva, és a megoldás sem egycsapásra következik be, hanem szép lassan.
Ha gyerekem lesz, biztos a kezébe nyomom majd. Hogy tudja, néha mennyit jelent csak figyelni a másikra. Remélem mondjuk ezt én is megtudom mutatni neki személyesen, de azért sosem árt, ha van az ember kezében egy B terv.

Kiadó:Kelly
Oldalak száma: 316

Nefilimek és emberek háborúja

Danielle Trussoni: Az átok
4/5

Olvastam már az idén angyalos könyvet, de ez a történet egészen más oldalról közelíti meg az angyalok köztünk élnek storyt.
Mi történik, ha az emberekhez leküldött angyalok közül néhányan megkívánják az emberi nőket? S ráadásul gyermekeik lesznek? Azon kívül, hogy őket megbüntetik, a nefilimeket pedig megpróbálják kiiktatni a bolygóról elég sok minden. Az ember háborúba csöppen, még ha nem is tud róla. S ezúttal a harc azért indul meg, hogy szárnyas lények között dúló halálos betegségre megoldást nyújtó lantot valamelyik oldal a kezébe kaparintsa. De vajon ki lesz a győztes?

Itt az angyalok mindennek mondhatók csak nem éppen az aranyos és kedves lényeknek nem. Az embert alacsonyabb rendűnek tekintik, főleg a nefilimek, akik már-már kényszeresen próbálják vérvonalukat tisztán tartani, s régi hatalmuk visszaszerzéséről ábrándoznak. És mellesleg ki-kinyírnak néhány angelológust. Ha, legalább már tudom, mi leszek, ha nagy leszek :D.
Ami nagyon tetszett, azaz ötlet, és annak kivitelezése. Hogy egészen a legapróbb múltbeli részletig mindent úgy formált az írónő, hogy alkalmazkodjon egy ilyen világhoz. Ahol Mendel tulajdonképpen nem is a borsókat vizsgálta, hanem a nefilim-ember recesszív génjeit, Madame Curie pedig az angyalok bőréből érkező radioaktív sugárzásokat vizsgálta és még sorolhatnám a dolgokat.
Másrészt ki ne akarna életében legalább egyszer angyalszárnyat simizni? Lehetőleg anélkül, hogy ehhez halott legyen. Az sem elvetendő dolog, hogy ugye hajlamosak a nők a rossz fiúkba beleszeretni, így a nefilim-emberi leányok afférjai sem hihetetlen gondolat. Mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy a betegség tényleg azért alakult ki, mert emberi gének többségbe kerültek, vagy a belterjesség hozta közéjük.

Ami kevésbé fogott meg, az kapásból a főszereplőnk alakja. Evangelinea, aki fiatalkorát egy apáca, egy levelezés folytán csöppen a dolgok sűrűjébe, s persze rögvest kiderül, neki mekkora feladata lesz. Jaj, ne már. Amellett, hogy semmi érdekes nincs az alakjában, de tényleg semmi, amivel megtudott fogni, ráadásul ingadozik az azonnal mindent elhiszek-és ez mekkora egy hazugság oldal között, ráadásul a leghihetetlenebb pillanatokban.
Ehhez jön még hozzá Verlaine alakja, aki ugyebár művészettörténész lenne, mégis magánkutatást végez, simán betör egy kolostorba, ahol nem kapják el, és rögvest elhiszi az angyalok létezését és meglepő módon azonnali kapcsolatot érez hősnőnkkel. Ó, anyám borogass.

Még jó, hogy itt volt Celestine visszaemlékezése, ami kifejezetten tetszett. Sokkal többet olvastam volna még róla, és a múltról, mint a többiekről.

Amúgy a történet vége nekem elég kiszámíthatónak tűnt, ennek ellenére elég sok pozitív dolog van a könyvben ahhoz, hogy kíváncsi legyek, mit lehet még belőle kihozni.

Kiadó: Kelly
Oldalak száma: 448

Tinédzser lét

Sarah Dessen: Egy felejthetetlen év
4/5

Minden gyermek életében eljön az az időszak, amikor változni kezd, már nem feltétlenül lesz az a szófogadó, a szülőknek engedelmeskedő kisgyerek. Hogy mindez a hormonok hatására történik, és velejárója az életnek, nos ez nem könnyíti meg sem a szülők, sem a gyerek helyzetét...

Sarah Dessentől ez az első könyv, amit olvastam. A tinédzser korosztályt megcélozó könyvek mindig egy kis óvatos várakozó álláspontot váltanak ki belőlem. Így volt ez most is. De meglepően olvasmányosnak találtam, gyorsan haladtam vele.
Ha valamelyik szereplő helyére kellene képzelnem magam, az egyértelműen Halley lenne, a maga visszahúzódó, komolyabb, csöndesebb stílusával. És ha őszinte akarok lenni, akkor nekem is van "Scarlett-em", akit mindenki ismer, és kedvel. A történet róluk, pontosabban a bennük bekövetkező változásokról szól, és arról,  hogyan tudnak ehhez alkalmazkodni, és kitart-e végig a barátságuk.
A könyv olyan témákról szól, amik igenis érintik ezt a korosztályt. Nem várt terhesség, a szülőtől történő leszakadás, helyünk keresése. Ezen mindenki (én is), átesik, és átesett. Ki könnyebben, ki nehezebben. Szerintem mindenki ebben a könyvben olyat, ami rá jellemző, vagy volt jellemző, ami miatt sokkal könnyebben beleéljük magunkat az olvasott helyzetekbe.
Az írónő stílusa tetszett, nem esett túlzásokba. Nem állt sem a fiatalok mellé, sem a szülők mellé. Igyekezett min dkét oldalt úgy lefesteni, ahogy az tényleg igaz, és nagyjából sikerült is neki. A lányokban lezajló változások megformálása is tetszett.

Elgondolkoztat, esetleg megvigasztalhat, ha épp ebben a korban vagy, és emlékeztet, milyen is voltál, ha már ezen az állapoton átestél. Szerintem bármely korosztály nyugodtan olvashatja, mindenkinek adni fog valamit.

Kiadó: Kelly Kiadó
Oldalak száma: 284

Egy apa és egy gyermek

Augusten Burroughs: Farkas az asztalnál
4,5/5
Ki ne emlékezne arra gyermekkorából, hogy mennyire várta haza a szüleit, és hogy néha csak azért csinált meg dolgokat, hogy lássa, büszkék rá, illetve kivívja a szeretetüket. Ez természetes dolog. Az már kevésbé, hogy a gyermek az egyik szülőjétől sosem kapja meg ezeket a dolgokat, tehet bármit.
A könyv fájdalmasan őszintén írja le a kisfiú igyekvését, hogy apjához közel kerüljön, figyelmét legalább kicsit magára irányítsa. Sikertelenül. ahogy azt egy általa elkezdett kísérlet is igen jól érzékelteti. A sötét hangvételt nem csak ezek a kilátástalan próbálkozások teremtik meg, hanem a kezdetben finom érzékeltetése annak, hogy valami komoly probléma húzódik meg a családban. És akárhogy nézem a probléma gyökere mindig az apa. Az idegileg törékeny anya, aki próbálja ugyan helyettesíteni az apai szeretet, de nem tudja lassan, de feladja a harcot. És egy saját, belső és biztonságos világba húzódik. A bátyja pedig hamar elhagyja a családi fészket, így Augusten lassan egyedül marad az apjával szemben.
Természetesen találunk utalást az apa gyerekkorára, hogy valószínűleg nem véletlenül lett olyan ember, amilyen. De ezzel sem sikerült közelebb hozni a személyét, túl sok olyan dolgot "élhettem" át a könyvben, ami nem hagyta a sajnálatot előbújni. Nem tudtam olyan embert sajnálni, aki gyerekes és egyben félelmetes játékokkal ijesztgeti a fiát, megerőszakolja a feleségét, öldösi a család állatait, és képes lenne a saját fiát is megölni.
A könyv magába szippantja az embert, a félelem, lemondás, düh, rettegés kikúszik a lapok közül, hogy minket is körbefonjon és berántson egy olyan világba, amit még rémálmunkban sem szeretnénk látni, nem hogy benne élni. Nagyon erős érzelmeket tud generálni, az embertől függő, hogy mi fog dominálni. Bennem a harag, sőt néha a gyűlölet váltakozott a félelemmel. Mindezeket erősítik azok a jelenetek, amik éles ellentétben állnak azzal a világgal, amit Augusten ismer. Ezek sajnálatot, szánalmat keltenek. És az elhatározást, hogy ha majd nekem lesznek gyerekeim, családom, ilyet ne tapasztaljanak meg. Tudják, milyen érzés, amikor az apjuk is büszke rájuk, ne csak a filmekből, könyvekből.
Ez a könyv senkit nem fog közönyben hagyni. Vagy szeretni fogod, épp azért, amit olvastál benne, vagy eldöntöd hogy soha többet nem nézel rá, mert túl erős és sötétek a benne található érzelmek. Én nem bánom, hogy elolvastam.

Kiadó: Kelly Kiadó
Oldalak száma: 224

Férj és a szerelme(i)

Bridget Asher: A férjem szeretői
4/5

Adott egy házasság, amiről azt hiszed boldog és kiegyensúlyozott. Aztán rádöbbensz, hogy a férjed szeretőt tart...sőt nem is egyet. A világod felborul, már nem tudod miben bízz. És ekkor kapod a hírt, hogy férfi haldoklik.
Ez az alaptörténet. Lucy visszamegy ápolni a férjét, és részben bosszúból, részben kíváncsiságból odahívja a volt "kedveseit" is.
Nem egy világmegváltó könyv, de szórakozásra, kikapcsolódásra megfelel. Hol mosolyogtam rajta, hol szomorkodtam felette, néha pedig megpróbáltam elképzelni én mit tennék egy ilyen helyzetben. De ennél többet nem adott, bár nem is vártam tőle. Nem fogok rajta még napok tépelődni. Ám ha valaki egy kis nyugis kikapcsolódásra vágyik, esetleg érdekli ez a téma, akkor ajánlom neki. Egyszeri olvasásra tökéletes.

Kiadó: Kelly Kiadó
Oldalak száma: 304