5/5
Szép borító, leértékelt ár, ígéretes fülszöveg. Naná, hogy a kosaramban landolt a könyv. És nem bántam meg.
Az utóbbi években a vámpírok és vérfarkasok mellett a tündérek is egyre több szerephez jutottak, és nem feltétlenül a rózsaszín, cuki megvilágításban. Jó pár könyvben kegyetlen, vérre szomjas szereplőkként tűnnek fel.
Melissa Marr regényében sem igazán nevezhetjük édes, aranyos jó tét lelkeknek őket.
Igenis kegyetlenkednek, ölnek, és kihasználják, hogy az emberek nem látják őket.
A tél és nyár udvara igyekszik egymást legyőzni, ám a nyárkirály eleve hátrányból indul, ereje ugyanis meg van kötve. Ha nem találja meg hamarosan a nyárkirálynőt, akkor az udvara akár el is pusztulhat, és az örök tél lesz az úr a világon. Keenan igyekszik mindent megtenni. Ám nem egyszerű, ha a próba, amin át kell esni nem túl kellemes a lányra nézve, ha az mégsem az igazi lenne. Minden reményét Aislinn-be veti, aki nem igazán értékeli, hogy a tündérek iránta való érdeklődése megnőtt. Azt meg még kevésbé, hogy ő legyen a nyárkirálynő.
Nem mondom, hogy tökéletes a mű, mert vannak hibái. Néhol összecsapott, a vége meg kicsit érdekes. De, nincs az a nagy nyálcsorgatás, mint sok hasonló műben. A szerelmi háromszög itt is fellép, de nekem sokkal szimpatikusabb módon van megoldva.
Seth alakját egyenesen imádtam :). És Donia alakja is szimpatikus volt nekem.
Keenan-tól nem estem hanyatt, túl öntelt volt számomra.
Aislinn...őt nem tudom hova tenni, nem utáltam és nem idegesített, de meg sem sikerült szerettetni velem.
A történet viszont magába szippantott. Úgyhogy ideje lesz beszerezni a másik két könyvet is.
Kiadó: Kelly
Oldalak száma: 320
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése