5/5
Hű. Ez volt az első gondolatom, amikor úgy kb a negyedénél tartottam a könyvnek. A második pedig az, hogy én ezt eddig miért nem olvastam??
Hőseink Cal és Nic, akik egész életükben menekültek az Auphe tagjai elől, akik túlzott figyelmet szántak és szánnak Cal-nak. Aki félég az ő vérük. De vajon mi a tervük vele? És akarják-e ezt egyáltalán megtudni a fiúk?
Ami furcsa volt elsőre számomra, azaz, hogy férfi főhős szemén keresztül láttam a történéseket. Általában az ilyen típusú könyveim női narrátorúak voltak, ha így jobban belegondolok. Mindenesetre nem kellett sok idő, hogy hozzászokjak Cal önirónikus, nagyszájú, nem kicsit egoista stílusához. Az eleje a történetnek egészen lassan halad, ami nem zavart, mert az apránként csepegtetett információkat igyekeztem összeilleszteni. Az más kérdés, hogy az író igencsak pofára ejtett néhány dologban :D. Aztán egy pont után hirtelen minden felgyorsul, és már csak azt vesszük észre, hogy sodornak magukkal az események.
Vitathatatlanul Cal volt a kedvenc szereplőm. Habár mind Nicco, és Robin elég kidolgozott volt hogy megkedveljem, nem tudták túlszárnyalni a "szörnyeteget".
Mondjuk nem egy vigyort tudhattam be Robin pajtás túlfűtöttségének, vagy épp Nicco szigorának.
Árnyékot pedig teljes szívből tudtam utálni.
Maga a történet is jól felépített volt, és tetszett, hogy itt is az emberek közt éltek a különleges lények, de nem úgy, hogy minden sarkon beléjük botlottál. Így sokkal elfogadhatóbb volt nekem a dolog. Mondjuk a végén Fogó (személye?), jelenléte igencsak felkeltette a figyelmemet, és jó lenne tudni, hogy ő micsoda, vagy mi történt vele. Függetlenül attól, hogy nem tartozik szervesen a történethez.
Kiadó: Tuan
Oldalak száma: 346
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése