A lélek botanikája

Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája

5/5

Oké, töredelmesen bevallom, hogy én szerelembe estem ezzel a borítóval, annak ellenére, hogy a rózsaszín nem egészen a kedvenc színem. Aztán érdekes értékeléseket olvastam a könyvről, szóval addig vadásztam, amíg sikerült a polcomon tudni.

Spinoza család nyomában

Gabi Gleichmann: A hallhatatlanság elixírje

4,5/5

"A Spinoza család az ősidőktől fogva zsidó volt, talán inkább a körülményeknek, mint a meggyőződésüknek következményeként. Egy váratlan felfedezést követően a család egyik tagjának birtokába kerül az örök élet receptje, ami isteni adomány, de ördögi örökség is egyben. Ari Spinoza az utolsó sarj, kezében a múlt és a jövő: 36 generáció mágikus, vérrel és szenvedéllyel teli krónikája. Ősöké, akik ott voltak Európa történelmének legfontosabb pillanatainál, és döbbenetes titkok ismerői. A halhatatlanság elixírje egyszerre torokszorító és humoros családregény az emlékezés erejéről, és mindazokról, akik leigázhatták volna a halált, de megelégedtek az örökkévalósággal…"

Már egy ideje szemezek ezzel a könyvvel, megjelenése előtt figyelemmel követtem a sorsát. A borítója keltette fel a figyelmemet, de a fülszöveg is ígéretes volt, világ életemben szerettem a családregényeket, pláne ha több nemzedéket mutatnak be, s bár az elején kicsit meglepett a könyv, a végeredmény engem meggyőzött.

A regény narrátora Ari Spinoza, a család utolsó élő tagja, aki halála közeledtét érezve eleget tesz édesanyja utolsó kívánságának, és elmeséli családja történetét, mely évszázadokat ível át, örömmel,bánattal, tudással, hatalommal, szerelemmel telt. Ezek a történetek lassan ébrednek fel benne, emlékekként jönnek elő, felidézve a gyermekkorát, amikor még ikertestvérével együtt hallgatták nagyonnagybátyjukat, aki ugyan nem volt vér szerinti Spinoza, mégis, mintha mindent tudott volna erről a családról. Megismerünk királyi orvosokat, egyetemi tanárokat, bankárokat, forradalmárokat, megismerhetjük az örök életet adó elixír receptjét is, és a sorsokat, melyek minden nemzedékben újra és újra megjelennek.

Ami az elején szokatlan lehet az olvasónak, és nekem is az volt,  hogy a történetek nem teljesen időrendben kerülnek elmesélésre. Ez az elején kicsit zavart, hozzá szoktam a lineáris történetvezetéshez, ám ahogy egyre jobban haladt előre a történet, úgy szoktam meg, és jöttem rá arra is, hogy ez a mód jobban is illik egy ember elmélkedéséhez, hiszen mi magunk is könnyen eltérülünk egy megkezdett gondolatmenettől egy másik felé.
36 nemzedék férfijai, és néhol női köszönnek vissza a lapokról, az ő életüket ismerjük meg, igaz csak röviden, pedig nem egy olyan alak volt, akinek személyét szívesen megismertem volna jobban, de akkor még mindig olvashatnám a könyvet.

Az író nagyon szépen fogalmaz, ízek, hangulatok, érzések villannak fel előttem, embereket láttam minden dicsőséges és gyarló tettükkel együtt. Tetszett, hogy mindig kereshettem az újabb történetekben az összefüggéseket, melyeket remek tehetséggel irányított a háttérből, egyszer sem éreztem azt, hogy nem illik a történetbe az adott szereplő.
Ami elgondolkodtató, és szomorú, hogy ennyi évszázad alatt sem tudott az ember igazán megváltozni, és mindig talált okot megbélyegezni, és gyilkolni egy kisebb csoportot. Jelen esetben ugye a zsidó üldözések voltak kiemelve, de ha jobban átnéznénk a világ történelmét, sok más nép ilyetén üldöztetését megtalálhatnánk, és az író által elmesélt, megalkotott igazságok azokra is elmondhatóak lennének.

Érdekes, kissé szomorkásabb történet ez, ahol érezzük, hogy sosem kapunk teljesen boldog befejezést, hiába is szurkolunk, mégis tovább olvassuk, mert a világ, a szereplők és a megteremtett hangulat nem enged el minket.

A könyvért köszönet illeti az Athenaeum kiadót.

Kiadó: Athenaeum
Oldalak száma: 728

Sorel család története

Salamon Pál: A Sorel-ház
5/5

"Boldogháza – Budapest – Buchenwald. Salamon Pál a Sorel család három generációjának regényes történetét meséli el. A Kárpátok varázslatos vidékére katolikusként született, de református hitre tért Sorel József svéd unokája a regény végén a családi legenda helyszínén, a Kinyiltakoztatás Tisztásán talál rá „az értelmetlen létezés értelmére”. A rendkívül olvasmányos, az eleve elrendeltség misztikumát hordozó, emberi sorsokból építkező mű nem véletlenül lett világsiker. Az Izraelben és Magyarországon élő író az önmagával szembefordult emberiség aktuális kérdéseire az itt és most élő magyar olvasó számára is megtalálja a választ."

A könyvet @Bur3sznek köszönhetően tudtam elolvasni, mert tőle kértem kölcsön, annak ellenére, hogy tudtam, jön a könyvhét. De nem bántam meg, szerelem első olvasásra.

Sorelek 3 nemzedéke, élete, hite, csalódása és sikerei, szerelmei azok, amik megelevenednek a lapokon. Én pedig csak  lestem, olvastam, szívtam magamba az érzéseket, élményeket, és kicsit olyan volt, mint ha hazaértem volna.
Talán mert ők úgy látták a világot, mint sokszor én látom. Mert olyan egységben éltek önmagukkal, a világgal, amit csak irigyelni lehet. És bár olvastam, hogy ezen egységet nem csak egy csettintésre szerezték meg, hanem sokat szenvedtek néha érte, átélték az emberek által okozható borzalmakat, mégis, csodáltam érte őket. Szinte láttam magam előtt, ahogy ez a család, fogadott gyermekek, idegenek, Konokok és Büszkék együtt élnek, egymásért.
Szerettem volna az Álmok Iskolájába járni, és hallgatni a fejtegetéseiket az emberekről, életről. Büszke hátán kilovagolni, és csak suhanni a tájban. Felmászni a Tisztásra, és meghallgatni, hogy a lelkemen keresztül mit súg nekem a Teremtő.

Ez a könyv nemcsak azt mutatja meg, milyen is egy igazi család, hanem azt, milyen is igazából embernek lenni, minden helyzetben. Milyen hinni, bízni, reménykedni, nem belefásulni, és meghátrálni. Szeretni, igazán, tiszta szívből. És még ennél is több. Csak én nem tudom pontosan megfogalmazni. Talán nem is lehet. Ezt olvasni kell.

Kiadó: Alexandra
Oldalak száma: 550

Családok nyomában

Kepes András: Tövispuszta
4/5

Ha valaki szereti család, vagy épp családok történetét éveken keresztül végig követni, velük izgulni, nevetni, sírni, akkor ez a megfelelő könyv hozzá.

Tövispuszta egy falu, ahol mindenki ismer mindenkit, mindenki tud minden pletykáról. Több itteni család életét követjük nyomon, a háború, a megszállás, a változások ideje alatt. Ezek a sorsok sokszor összekapcsolódnak, szétválnak, ismét találkoznak. Fő szereplőink 3 fiú, akik különböző sorból származnak: az egyikük a zsidó boltos fia, a másik egy paraszt fia, a harmadik pedig nemes, mégis barátok. Vajon a történelem viharai mennyire messze sodorja őket egymástól?

Tetszett a könyv nyelvezete, az, ahogy ugyan megmutatkozik benne a magyar nyelv szépsége, de nem esik túlzásokba. A szereplők is élethűek voltak, eltudtam őket képzelni, nem csak sablonok voltak a lapokon. Amiért még sem kapja meg az 5 csillagot, az a vége. Egy kicsit mintha kapkodósra sikerült volna. Legalábbis én úgy éreztem. Az addig teljesen összefüggő történetbe olyan szálak keveredtek, amit néha nem tudta hirtelen hova tenni.
Ettől függetlenül megérte elolvasni, és ha van még, vagy lesz könyve az írónak, azt is elolvasom, ha tehetem.

Kiadó: Ulpius-ház
Oldalak száma:354

Család

Anne B. Ragde: Berlini nyárfák
4/5

A történetet inkább azoknak ajánlom, akik jobban szeretik a jellemrajzot, hátteret megismerni, és nem egy pörgő cselekménysorozatra vágynak. Ebben az esetben ugyanis a történet tökéletes.

A Neshov családot összehozza az idős édesanya betegsége, illetve halála. A 3 testvér igen különböző egymástól, ennek köszönhetően hosszú-hosszú ideje nem voltak így együtt. Ám ez most megváltozik.

Miközben megismerjük közelebbről a lassan omladozó családi birtokon a szereplőket, közelebb kerülünk a múlthoz is, és egy cseppet sem kellemes titokhoz. Ami mindenki életét meg fogja változtatni. Valószínűleg. Ugyanis a könyv itt fejeződik be, tehát a folytatást kíváncsiságunktól hajtva elolvassuk. Már ha megtetszett a dolog.
Van egy sajátos atmoszférája a történetnek, az elkeseredettség, a menekülési vágy, a szeretethiány és még sok minden megtapad rajtunk, ahogy lapozunk. Belénk ivódik, de pont ez kell ahhoz, hogy a szereplőket magunkhoz engedjük. Ugyanis enélkül...nekem ellenszenvesek voltak. Amíg el nem kapott ez a kicsit "ködös" hangulat, kifejezetten ellenszenvesek voltak, eltúlzottak, hamisak. Ahogy haladtam a történettel, úgy lassan belekapcsolódtam az életükbe, és már jobban megértettem őket. De továbbra is Erlend és a párja volt a kedvenc karakterem, ők azok, akik a minimális vidámságot biztosítják.

A történet elgondolkoztató, de komor. Viszont hihetetlenül jól festi elénk a tájat. Mind a környezetét, mind az emberi lélekét. Hogy kinek melyik lesz szimpatikusabb, az már az ő döntése lesz.

Kiadó: General Press
Oldalak száma: 300

Életek

Colleen McCullough: Tövismadarak
5/5

A könyv egyetlen család életét meséli el. A Cleary család tagjai Frank, Jack, Hughie, Stuart, Maggie, Fiona és Padraic. A történet elején még Új-Zélandon élnek, szűkös körölmények között. Ám mindent megváltoztat egy levél, Padraic nővérétől, Ausztráliából. Melynek hatására a család felkerekedik, és átköltöznek egy számukra ismeretlen világba. És elkezdik új életüket, mely éppúgy bővelkedik örömben, mint rengeteg szenvedésben.

Nagyon  megfogott. Talán mert világ életemben szerettem volna, ha több testvérem van, és nem én lennék a legidősebb. És mert egy olyan világot mutatott be, melyet én már csak hallomásból ismerhetek. Illetve megragadott az is, hogy itt a cselekmény szálai mindig nagyon erős női szereplőkre éplünek. Kezdetben Mary és Fiona, majd Fióna és a lánya Maggie, a legvégén pedig belép még a képbe Maggie lánya Justine. Elsőre talán nem tűnik ez fel az olvasónak, hiszen nagyon sok férfi szereplő van benne, szerelmek - melyek beteljesülése talán fájdalmasabb volt, mintha nem jöttek volna létre - háború, hűség...
És mégis. Bármi történik, vagy épp a múltba tekintünk vissza, az egészen tisztán köthető valamely nőhöz. Pedig abban a világban még mindig kevesebbet értek, mint a férjük, fiúk, testvérük.

Nagyon jól megírt történet, egy pillanatra sem ereszti az olvasót, és a váratlan fordulatok nagy része tényleg váratlan. És a személyek emberiek. Hibáznak, nem is egyszer. De újra felállnak. Már nem ugyanazok az emberek, akik előtte voltak, de megpróbálják folytatni az életet. Úgy ahogyan lehet. Bár mást talán nem is tehettek volna.
A háttér is precízen ki van találva, mind a környezetet, történelmi hátteret, és a vagyoni megkülönböztetésen alapuló rétegeket tekintve.
Szeretem azokat a könyveket, ahol a leíró részek megtalálhatóak, de nem esnek túlzásba. Itt mondjuk nagyon határvonalon mozogtunk - legalábbis az én ízlésemet nézve - de tagadhatatlanul elérte azt, hogy megjelenjen a szemem előtt a táj, ahol épp jártunk.

Ha olyan könyvet keres, ami több napon keresztül foglalja le, szeret egyetlen család életét végig követni, kíváncsi az emberi lélek különféle megpróbáltatásaira, és hogy ezeknek mennyire tudunk - illetve nem tudunk - ellenállni...akkor nyugodt lélekkel ajánlom.

Kiadó: Európa
Oldalak száma: 641, 892 (kiadástól függően)

Sötét felhők gyülekeznek

Raana Raas: Csodaidők - Kiszakadtak
5/5
Végre vége a vizsgaidőszaknak, és van időm olvasni. Így aztán elő is vettem a sorozat második kötetét, és kíváncsian vártam, hogy alakul a sorsuk a már megismert és megkedvelt szereplőknek.
A történet jó pár évvel később játszódik, mint ahogy az első kötetet befejeztük. Judy már nem gyermek, hanem fiatal nő, akit mint első szülötett, már férjhez kellene adni. Ebbe ő maga is belenyugodott, apjára bízva a döntést.
Giin, aki főleg a céget igazgatja, nem akarja elsietni a dolgot, azt szeretné, ha lánya boldog lenne, és szeretné a férjét.
Yaan (Paul) elvégezte a katonai iskolát, méghozzá elég magas fokozattal, ám egy "hiba" miatt egy isten háta mögötti bolygóra küldik, hogy ott kezdjen építkezéseket, felújításokat, illetve irányítsa az embereket.

Mindezek mellett a politika, az ármánykodás és összeesküvés mindenki életét megnehezíti. És a kezdetben majdhogynem lényegtelen szálak olyan megvilágításba terelik a történteket, hogy néha bizony csak pislogtam. A háború ebben a kötetben már ténylegesen elkezdődik, és mint minden harcban, bizony itt is meg lesznek az áldozatok, akik sokszor csak annyit vétettek, hogy rosszkor voltak rossz helyen, vagy épp "másnak" születtek. A deportálások, a megtorlások és jogok meg nyírbálása bizony nem ismeretlen lépések, bár én ezeket leginkább történelem könyvekből, naplókból, regényekből ismerem. Mégis borzongva olvastam ezeket a sorokat, és szinte a szemem előtt láttam a táborokat, a nyomorgó embereket, és a kilátástalan helyzetet, melyet így vagy úgy, de megfognak törni. Nem is lepődtem meg a későbbi sorokon.
A családdal történteket hol mosolyogva, hol együtt érezve, a végén pedig aggódva olvastam. A bizonytalanság érzése mely átszőtte ezt a regényt engem is megérintett, szorongva tettem le a könyvet addig, amíg elintéztem néhány dolgot, és félve vettem fel, hogy folytassam. Nagyon remélem, hogy a kilátástalanság, és a sötét ég mely a végére előtérbe került a végén megoldódik. A veszteségek felett nem lehet egyszerűen átlépni, de azért egy halvány reménysugár felvillan, hogy lesz még jobb is a helyzet. Úgyhogy reménykedve veszem a kezembe majd a harmadik kötettett, és a történet fonalát, hogy egy új és jelenleg véres világba kalauzoljon el...

Kiadó: Animus
Oldalak száma: 416

Család

Raana Raas: Csodaidők 1. -Az ogfák vöröse
5/5

Nem hiszem, hogy kapásból magyar írókat kapunk elő, ha olvasni szeretnénk valamit. Nincs semmi bajom azzal, hogy külföldi írók/írónők könyveit olvassam, sokuk nagyon jól ír, és nem csak pénzt akar keresni, hanem mesélni szeretne arról a világról, amibe bejáratos. A nagyobb baj az, hogy lassan az itthoni tehetséges embereket nem vesszük észre, vagy csak félünk tőlük. Ki tudja miért alakult ez így?
Én úgy gondolom, mindennek adni kell egy esélyt. Így hosszú egymást kerülgetés után, megrendeltem a Csodaidők sorozatot, és amint egy kis időm akadt, bele is vágtam.
Nem tudtam mit várjak. De reméltem, hogy nem lesz baj, hiszen egészen kiskorom óta tágra nyílt szemekkel néztem azokat sci-fi sorozatokat a tv-ben, ahol különböző bolygókra mentek, új fajokkal ismerkedtek az emberek. (Arra inkább nem térek ki, ezen sorozataim milyen érzéseket váltottak ki szüleimben :D).

Első pillanatra tényleg sci-fi, ahol több bolygón élnek az emberek, és technikájuk előrehaladottabb annál, amit mi eltudunk képzelni. Másodszor azonban inkább egy családregénye. Ahol a sok-sok szál egy ponton összefut, és onnan együtt haladnak tovább, színesítve a látható mintázatot. Yaan, Judy, Giin és a többiek...mind ismerősek már. És ha nem is mindent úgy éltem meg mint ők, sok érzésük ismerősen köszönt vissza. Ahogy valószínűleg mindenkinek, még ha mások is azok az ismerős helyzetek. Mivel még csak az első köteten vagyok túl, nem tudhatom merre vezetnek ezek a szálak. De kíváncsian fogom kísérni Yaant a kiképzése során, Judy-t, amint felnő, Giin-t, amint apaként helyt áll. És eközben élvezni fogom a magyar nyelv finomságait, amelyeket leginkább az tud igazán kihasználni, akinek ez anyanyelve. Hagyom hogy magával sodorjon a történet, én is a család részese legyek.

Kiadó: Animus
Oldalak száma: 448

Naplók

Vámos Miklós: Apák könyve
5/5

Férfiak, fiatalok és öregek. Apák és fiaik, férjek és gyermekek. Család, haza, öröm, nevetés, bánat...
Rengeteg fogalom kapcsolódott bennem örökre ehhez a könyvhöz. 12 nemzedéket követünk végig, az író hihetetlenül érzékletesen bontja ki a történéseket, és világosítja meg a kérdéseinket. Ebben a történetben minden mindennel összefügg, a múlt a jelennel és a jövővel, apa a fiával. A legelső Csillagtól ered az ötlet, hogy egy naplót kezdjen vezetni, melyet első szülött fiának ad tovább. Ám nem csak ez a könyv öröklődik, hanem egy hihetetlen képesség is, mely hol segíti a családokat, hol pedig a vészbe küldi őket.
A könyv lapjain a magyar történelem bontakozik ki, egyetlen család történetébe csomagolva. És talán így jobban meg is fog minket, hiszen itt nem csak évszámok, és adatok, hanem fájdalom és öröm van hozzá csatolva, ekként hozzánk is közelebb hozva. Szerintem az időben való ugrálás sem zavaró, és jól lehet követni azt is, mikor ki az, aki épp ír a naplójába.
Magával ragadó történet, egyre több és több időt kívánunk vele tölteni, abba a világba repülni, ahol ezek az emberek élnek. Olyanok, mint mi, sebezhetőek, esendőek, talán pont ezért igen szerethetőek. Hibáik a mi hibáink is lehetnének, ahogy életük is. Mind emellé még az a légkör, mely szinte rögtön megragadja az olvasót...letehetetlenné teszi a művet. Gyermekként ülünk fölötte és olvassuk a mesét, mely rólunk is szól és mégsem. Talán pont ez benne a varázs.

Kiadó: Ab Ovo
Oldalak száma: 448