2016. december 18., vasárnap

A lélek botanikája

Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája

5/5

Oké, töredelmesen bevallom, hogy én szerelembe estem ezzel a borítóval, annak ellenére, hogy a rózsaszín nem egészen a kedvenc színem. Aztán érdekes értékeléseket olvastam a könyvről, szóval addig vadásztam, amíg sikerült a polcomon tudni.

Amúgy meglepően nehéz szülés volt az elolvasása. Ritkán haladok ennyire lassan könyvvel (bár mostanában a munkámnak köszönhetően ez kezd gyakoribb formát ölteni). Pedig alaposan végig gondolva nem volt semmi komolyabb problmémám a történettel. Csak el kellett kapni a hangulatot hozzá, és akkor már nem is volt megállás.

Kezdetben Henry Whittaker felemelkedését követhetjük nyomon, majd később már lánya, Alma lépéseit figyelhetjük. Tesszük mindezt a 18.-19. században, és a világ számos pontján. Úgyhogy egy biztos, nagy lélegzetvételű történetet foghat a kedves olvasó a kezébe. A cselekmény mégis néha lassan hömpölyög előre. Nem veszünk részt harcokban, nem váltjuk meg a világot, mégis képett kapunk az akkor uralkodott világról, gondolkodásmódról.

A történések, döntések leginkább Alma és a hozzá közel állók világát rengetik meg, szóval ha valaki igazán nagy izgalmakra vágyik, nem biztos, hogy szeretni fogja. Mert bár itt is mindennek ára van, és minket is elgondolkodtat - hogy mit tartunk fontosnak és azért mit adnánk meg -, de még sem nemzetek életéről fogunk dönteni. Ellenben végig követhetjük, ahogy Darwin megjelenik a tudományos világban, és berobban az evolúció elmélete a közösségi tudatba :D. Szóval, engem, mint biológust, abszolut lekötött a könyv.

A szereplőkkel azért nem igazán tudtam azonosulni. Alma számomra túl távolságtartó volt, aki hihetetlen értelmi képességekkel volt megáldva, de egyáltalán nem értette az embereket. A legtöbb döntésével nem értettem egyet, de csodáltam a kitartását, a tudását, és azt, ahogy mindig felállt, bármilyen megrázkódtatás is érte.
Az édesapja remek érzékkel viseltetett a különféle befektetések és a növények iránt, de azt hiszem a profit sokkal jobban érdekelte, mint a körülötte élők.
Ambrose-t sajnáltam talán a leginkább, ő aztán egyáltalán nem ebbe a világba tartozott, hihetetlen tehetség ide vagy oda.

Szóval, ha valaki szereti a tudományt, növényeket, nincs ellenére egy főként lélektanilag erősen felépített történet, akkor ez a könyv rá vár.

Kiadó: Partvonal
Oldalak száma: 526

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése