Szerelmes pillanatok

Catana Chetwynd: Szerelmes pillanatok

5/5

"Ami spontán, alkalmi firkálgatásnak indult, az igazi szenzációvá vált, amikor a barátja felrakta Catana Chetwynd rajzait az internetre. Most a Catana Comics képregényei olvasók millióit érintik meg édes humorukkal, amivel könnyű azonosulni. A Szerelmes pillanatok pontosan az, amire a címe utal: egy kapcsolat legjobb pillanatai."

Már egy ideje lelkes követője vagyok Catana-nak. Nem is tudom, mikor találkoztam először a rajzaival, de mindig örömmel tölt el amikor egy új szösszenetet olvashatok.
Azt azért el kell mondanom, gondolkodtam egy ideig, hogy magát a könyvet beszerezzem-e, de aztán úgy döntöttem igenis kell nekem a polcra is. Így bármikor levehetem és olvasgathatom a kedvenc részeimet :D.

Az amerikai farkas

Nate Blakeslee: Az amerikai farkas

4/5

"A ​New York Times Book Review szerkesztőinek ajánlásával.
Magával ragadó történet Null-Hatos, a Yellowstone ünnepelt farkasának felemelkedéséről és uralkodásáról, valamint mindazokról, akik szerették és félték őt.

Mielőtt az ember vált a Föld urává, a farkasok uralkodtak. Ezek a fenséges teremtmények, melyek egykor Észak-Amerika minden részét meghódították, a kegyetlen vadászat következtében az 1920-as években szinte teljesen kipusztultak az Egyesült Államok területén. A természetvédők azonban az elmúlt évtizedekben visszatelepítették a farkast a Sziklás-hegységbe, szenvedélyes vitát robbantva ki, melynek tétje a Nyugat lelke.

Nate Blakeslee egy regényíró részletességével meséli el az egyik farkas, a legendás Null-Hatos történetét. A karizmatikus alfanőstény születésének évéről (2006) kapta a nevét. A szokatlanul erős, szürke bundás, szeme körül halvány ovális foltot viselő nőstény nyájas és könyörületes vezető, vad harcos és gondoskodó anya. A farkasmegfigyelők mind rajonganak érte, de különösen Rick McIntyre, az elismert természettudós kerül közel hozzá. A farkas amolyan ünnepelt sztárrá válik, és az egész világon lesznek követői.

Azonban miközben kölykeit neveli és a falkáját védelmezi, Null-Hatost minden oldalról veszély fenyegeti: vadászok, akik a farkasokkal versengenek a vapitikért; az állattartók, akiknek a haszonállatait veszélyeztetik a farkasok és akik jelentős politikai súllyal bírnak; valamint a Yellowstone más farkasai, akik meg akarják kaparintani a megdöbbentően szép Lamar-völgy feletti irányítást.

Ezek az erők csapnak össze újra és újra Az amerikai farkas című regényben, ebben a magával ragadó és generációkon átívelő hőstörténetben, mely tele van kemény küzdelemmel és hatalmas diadalokkal. A farkasokon keresztül bemutatja az amerikai Nyugaton zajló kulturális harcot, amit a fokozatosan eltűnő életmódjukhoz ragaszkodó vadászok és farmerek vívnak azokkal szemben, akik szeretnék helyreállítani az ország egyik legikonikusabb vidékét."

Nos, nem titkolom hogy mindig is vonzódtam az állatokhoz, a ragadozók pedig teljesen letudnak nyűgözni. Így hát meglep, amikor olyan emberekkel találkozom, akik eleve gyűlölik az élőlények egy-egy csoportját. Oké, lehet hogy nem szépek, vagy ha túl sokan vannak, akkor kárt is okoznak, de nem igaz ez minden élőlényre? Miért lenne egyik rosszabb, mint a másik?
Ezt a könyvet olvasva igencsak irigyeltem a vadőrök életét (és jutott eszembe, miért akartam annak idején ökológus lenni), és sajnáltam, hogy nincs lehetőségem azon nyomban repülőre pattani és elmenni élőben is megtekinteni a Yellowstone-parkot és a farkasait.

Semmi súlya

Karen Fortunati: The weight of zero - Semmi súlya

5/5

"Bipoláris ​zavar – olyan, mint egy halálos ítélet.
A tizenhét éves Catherine Pulaski tudja, hogy Semmi eljön érte. Semmi, a Catherine bipoláris zavarából születő pusztító depresszió egyszer már majdnem győzedelmeskedett felette: ekkor akart először öngyilkos lenni.
A bipoláris zavar egy életre szól. Soha nem múlik el. Talán pillanatnyilag hat a gyógyszer, de Semmi vissza fog térni. Csak idő kérdése.
Így hát Catherine egy régi balettcipős dobozban gyógyszereket gyűjtöget, és arra készül, hogy kioltja az életét, még mielőtt Semmi újra élőhalottá változtatja. De még mielőtt megtenné, rövid bakancslistába kezd.
A bakancslista, a család támogatása, az új barátok és egy újfajta kezelés együttesen elkezdi lebontani Catherine elszigeteltségének falait. A probléma csak az, hogy a terv már olyan régen megszületett a fejében, hogy a jövő talán már nem is létezik a számára.
Ez a történet a veszteségről, a bánatról és a reményről szól, valamint arról, hogy a szeretet különféle formái – az anyai szeretet és a romantikus, plátói szerelem – milyen hatással vannak egy fiatal nő küzdelmére a mentális betegségével és a kezelés stigmájával.
Sosem leszek normális.
A mánia nem zavar. Inkább az ellentéte, Semmi akaszt ki. Halálra rémülök tőle.
Aki még soha nem érezte így magát, az nem tudja megérteni, milyen, amikor az érzelmek szabadságra mennek. Az érthetetlen, kimondhatatlan súly reménytelensége.
Mégis mennem kellene előre.
Élni, még ha tudom is, hogy előbb vagy utóbb vissza fog térni.
Magánzárka Semmi fekete tundrájában.
Ez nem élet.
Szóval van egy tervem.
A remény ott lapul, ahol a legkevésbé számítasz rá.
Őszinte és életigenlő írás egy máig tabutémának számító betegségről. Utat mutathat a mentális betegségekkel élő tinédzsereknek és szeretteiknek.
Képet nyújt egy ismeretlen, rémítő világról.
Kövesd Cath sorsát és éld át a reményt!"

Szóval ez a könyv is olyan volt, hogy olvastam róla és belefészkelte magát a fejembe. Nem tudom mással is van-e úgy, hogy egyszerűen nem megy ki a fejemből az adott dolog, akár 1-2 hónapig se. Ilyenkor már úgy vagyok vele, hogy bármennyire is tartok tőle (nem üti meg az általam elképzelt minőséget, élményt) meg kell vennem, ki kell próbálnom. Így került a polcomra. Aztán ott is csücsült még egy darabig, majd sikerült végre időt szakítanom rá. Ez egy olyan téma, ami nem nagyon szokott felbukkanni a könyvekben, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, sikerül-e úgy hozzá érni, hogy nem veszít a súlyából a dolog, de az olvasó sem akar a végén eret vágni mondjuk.

Nász és téboly

Böszörményi Gyula: Nász és téboly

5/5

"1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak.
1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?
Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.
A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre."

  Nos, ide is eljutottam. Habár már régen ott figyelt ez a kötet is a polcomon, valahogy nem és nem került a kezeim közé. Még barátom is előbb olvasta el, mint én. Nem véletlenül. Amikor elolvastam az utolsó oldalt amellett, hogy maradt bennem egy-két kérdés, rájöttem, hogy vége. Ennek a sorozatnak is. A szereplőknek, a világnak, a megfejtésre váró bűnügyeknek.

Kincsem

Szélesi Sándor: Kincsem

5/5

"A ​csodakanca igaz története!
Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló…
A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták.
Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken.
Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. Akadtak, akik úgy gondolták, ha a boldogságot elveszik a férfitól, talán a lovát is le tudják győzni. Kincsem egy vidéki nemes úr és egy ibolyaszemű leány tényeken alapuló, igaz története olvasható e regény lapjain. Egy különleges szerelem és egy legyőzhetetlen ló históriája egy szebb világból."

Bitó és borostyán

Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán

5/5

"A hölgyé a terep!
1900. december 10., este. A Keleti indóházból útra kel az 502-es Budapest–Predeal–Bukarest vonalon közlekedő éjszakai járat, hálókocsijában a híres magánzó detektív, Ambrózy báró tanítványával, Hangay Mili kisasszonnyal, akit szigorú mestere épp száműzetésre ítélt a székesfővárosból. A fényűző, első osztályú kocsikban csupa előkelő, jómódú, kiváló modorú hölgy és úr utazik, akik legrémesebb álmaikban sem gondolnák, hogy mire megérkeznek, az egész Monarchiában csak úgy emlegetik majd az 502-es járatot, mint „a fagyos éjszakában száguldó véres szerelvényt”.
Az új Ambrózy-történet az Ármány és kézfogó című regény idejében játszódik, és Hangay Mili kisasszony első önállóan felderített bűnügyét meséli el."

  Nagyon vártam az új kötet megjelenését, és egy kicsit csalódott is voltam, amikor rájöttem, hogy nem a történet folytatását kapjuk, hanem egy köztes kikacsintást. Aztán úgy voltam, hogy amíg várok a folytatásra, addig is ebben a már ismerősen ismeretlen világban bolyonghatok, szóval ide vele.(Ezer hála és köszönet a barátomnak, aki volt olyan kedves, és megvette nekem, de lehet csak unta már a nyűglődésemet :D.) 

  Szóval a történet a 3. részbe ékelődik, megismerhetjük, milyen is volt Mili vonatútja hazafelé. Nem éppen unalmas és eseménytelen. De ismerhetjük már főhősnőnket, felkötötte a szoknyáját, és némi segítséggel, de nekilátott, hogy megoldja első ügyét.
A krimi szálra továbbra sem lehet panaszom, ide-oda csavarodik, és bár volt olyan része, amit kitaláltam (vállveregetés), összességében így is találtam benne olyan fordulatot, amit én sem vártam. Van itt kérem szépen izgalom, nyomozás, na meg hullák. Mivel a báró nincs "végig" jelen benne, így a szerelmi szál nem kap túl nagy hangsúlyt, kifejezetten a nyomozásra és a vonatra fókuszálhatunk. S meg kellett állapítanom, hogy a tanítvány bizony nem marad el a mesterétől, már ami a nyomozást illeti.

  Nem tudom, ki hogy van vele, de nem gondoltam volna, hogy valaha izgatni fog egy vonat leírása, de még engem is meglepett a dolog, hogy igenis érdekes olvasmánynak bizonyultak még ezek a részek is. Sajnálom, hogy nem tudok visszarepülni az időben, és teljes pompájában megcsodálni egy ilyen járművet. Esetleg utazni vele.

  Milit és Richárd-oteddig is kedveltem, szóval ez nem változott. Érdekes volt azonban Bali Mihályról olvasnom, az ő alakja is egészen szimpatikus volt, annak ellenére, hogy mi volt a foglalkozása.

 Azért azt egy kicsit furcsának találtam, hogy vele meg hóhérkötéllel készült képeslapokat küldözgettek az emberek egymásnak :D. De egyben megnyugtat a tudat, hogy nem csak nekem van időnként morbid humorom :D.

  Azt hiszem, aki a sorozat rajongója, annak nem kell ajánlanom a könyvet, úgyis olvasni fogja. Aki meg még nem olvasta, az azonnal kezdjen bele a sorozatba, mert nem tudja, miről marad le!

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 196

Ármány és kézfogó

Böszörmény Gyula: Ármány és kézfogó

4/5

Nem hazudok, ha azt mondom, erre a folytatásra vártam 2016-ban a leginkább. Karácsonyi ajándékként pihent a fa alatt, és nagy reményekkel fogtam bele az olvasásába. Nem állítom, hogy egy részét nem teljesítette a várakozásaimnak, de azért a vége eléggé szíven ütött...

Ambrózy báró esetei

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok

5/5

A végzetemet fogják okozni a jól megírt és gyönyörű borítóval ellátott sorozatok. Vagy legalábbis anyagi romlásba döntenek...
Az első kötet után egyértelmű volt számomra, hogy a folytatást is be kell szereznem, ezt elég hamar kiviteleztem, csak az olvasásához jutottam el nehézkesen.

Vezércsel

Liz Fremantle: Queen's Gambit - Vezércsel

4/5

Még ha nem is úgy tűnik, azért olvasgatok ám én serényen. Csak a bejegyzések írása marad el...

Néha rám jön, illetve a véletlen úgy hozza, hogy több történelmi témájú regény kerüljön a kezeim közé. Így volt ez a júniussal is. De általában üdítő változatosságok ezek, főleg ha egy olyan, általam kevésbé ismert időszakról szólnak, mint eme könyv esetében is.

VIII. Henrikről szerintem mindenkinek ugyanaz ugrik be elsőnek. Hat feleséggel rendelkezett, és azok közül kettőt fővesztésre is ítélt. Bájos...rögvest meghozza az ember lányának a kedvét ahhoz, hogy hozzá menjen feleségül nem? Na de mi van akkor, ha nem mondhatsz nemet?

Leányrablás Budapesten

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
4/5

Böszörményi könyveihez már korábban is volt szerencsém, így azt tudtam, valószínűleg a stílussal nem lesz gondom. Na de vajon a történet tetszeni fog-e?
Végül a borító (mert ennek ki tud ellenállni??) és a sok-sok pozitív vélemény felbátorított annyira, hogy a januári "mert megérdemlem" ajándékom ez a könyv lett. És megérte. Már csak a második részt kell beszerezni...

A kór

Guillermo del Toro - Chuck Hogan : A kór

5/5

Wow. Még régebben olvastam erről a kötetről egy másik könyves blogon, és akkor ugyan feljegyeztem magamnak, de szokás szerint addig-addig tolódott a dolog, hogy végül kiment a fejemből. De nem olyan régen ismét elébem került a történet, és ezúttal bele is kezdtem. Aztán földre esett állal olvastam tovább.

Új élet Keddtől

Luis Carlos Montalván - Bret Witter: Új élet Keddtől

4/5

"Luis Montalván, az amerikai hadsereg többszörösen kitüntetett századosa, aki kétszer teljesített szolgálatot Irakban, soha nem hátrált meg a kihívások elől. Leszerelése után azonban sebesülései és a poszttraumás stressz egyre erősebben éreztették a hatásukat. Luis már nem nagyon bízott a gyógyulásban.

Aztán megismerte Keddet, a finom lelkű golden retrievert, akit sérült emberek ellátására képeztek ki. Kedd korábban börtönviseltek és fiatalkorú bűnözők között élt, ezért nehezen bízott meg az emberekben – de akkor jött Luis.

Az Until Tuesday két sokat szenvedett harcos története, akik alaposan ráfizettek túlzott szolgálatkészségükre, és végül egymásban leltek vigaszt. A könyv egyszerre szól háborúról és békéről, betegségről és gyógyulásról, lelki sebekről és spirituális megtisztulásról. Mindenekelőtt azonban egy ember és egy kutya barátságáról, akiknek sikerült kihúzniuk egymást a gödörből."

Körkunyhó

Louise Erdrich: A körkunyhó

4/5
"1988-ban egy tavaszi vasárnapon megtámadnak egy nőt az észak-dakotai rezervátumban. A bűncselekmény részletei lassacskán kerülnek napvilágra, mert a sokkos állapotban lévő Geraldine Coutts nem szívesen éli újra és meséli el a történteket, sem a rendőrségnek, sem a férjének, Bazilnek, sem tizenhárom éves fiának, Joe-nak. Joe élete egyetlen nap leforgása alatt gyökeres fordulatot vesz. A fiú próbál vigaszt nyújtani anyjának, de az nem hajlandó felkelni, és egyre mélyebbre csúszik a magány szakadékában. A hirtelen magára maradt Joe idő előtt, teljesen felkészületlenül csöppen bele a felnőttek világba.

Míg apja, aki törzsi bíró, a legtöbbet igyekszik kicsikarni az igazságszolgáltatásból egy olyan helyzetben, amely dacol az erőfeszítéseivel, Joe fittyet hány a hivatalos nyomozásra, és hű barátaival, Cappyvel, Zackkel és Angusszal maga próbálja megkeresni a válaszokat. Küldetésük során eljutnak a Körkunyhóhoz, az odzsibua indiánok szent helyéhez. És ez még csak a kezdet.

A feltűnő kendőzetlenséggel megírt A körkunyhó, amely egy olyan modern közösség életének rideg valóságát mutatja be, ahol az odzsibuák és a fehérek kapcsolata nem kifejezetten felhőtlen, zseniális, egyben szórakoztató regény, igazi szépirodalmi remekmű. Louise Erdrich tragédiája, amelyben egyszerre jelenik meg a komikum és az igazán emberi karakterek életét nagyban meghatározó hiedelemvilág, mese az igazságtalanságról, amely, sajnos, hiteles képet ad arról, mi is folyik manapság a világban."

Callie és Kayden

Jessica Sorensen: Callie és Kayden - Callie, Kayden és a véletlen

4/5

"Kayden megtanulta, hogy egyetlen esélye a túlélésre az, ha némán tűri a szenvedést. Ha szerencséje volt, meg tudta húzni magát, és tette a dolgát, kibírta egyik napot a másik után. Ám egy este úgy tűnt, végül mégis oda a szerencséje – és az élete… míg fel nem bukkant egy Callie nevű lány, éppen időben, hogy őrangyalként megmentse.
Callie nem hisz a szerencsében. A tizenkettedik születésnapján történt szörnyűség óta nem. Miután túlélte a borzalmat, Callie eltemette magában az érzelmeit, és megfogadta, hogy soha senkinek nem árulja el, mi történt. Most, hat évvel később, még mindig küszködik ezzel a fájdalmas titokkal, ami kis híján felemészti.
Amikor a sors úgy hozza, hogy Kayden és Callie ugyanarra az egyetemre kezdenek járni, a fiú elszánja magát: megismerkedik a gyönyörű lánnyal, aki megváltoztatta a végzetét. A csöndes és visszahúzódó Callie még mindig fél bárkit is beengedni a világába. Kayden azonban biztos benne, hogy Callie okkal tért vissza az életébe. És minél inkább igyekszik a lány életének részévé válni, annál inkább rádöbben, hogy ezúttal Callie szorul megmentésre…"

Néha tényleg elgondolkozom azon, hogy engem miért találnak meg az ilyen "komorabb" történetek. Lehet, hogy így próbálom meg kompenzálni a romantikát? Na mindegy.

A történet eléggé in medias res kezdéssel indít. Egy buliba csöppenünk, ahol főhősnőnk még számunkra érthetetlen okból kifolyólag kerüli a társaságot és az érintkezést, míg a főhőst épp az édesapja leckézteti meg. Nem éppen ideális találkozás, de valamit mégis elindít bennük.
Ezekután kisebb utalásokkal teletűzdelve indulunk meg az egyetemi élet sűrűjébe.

Annak ellenére, hogy a könyv nem teljesen az én korosztályomnak szól, engem mégis szórakoztatott, megfogott. Kíváncsivá tett a szereplőkre, és arra, vajon milyen jövő fog rájuk várni.
Az már a legelején kiderül, hogy egyikük élete sem tökéletes, még Kayden-é sem, pedig a látszat ott mást mutatna. Ha más okok miatt is, de egyikük sem bízik a családban, nem támaszkodik rájuk.        Olvasás közben nem is tudtam, hogy melyiküket sajnáljam jobban. Mindkét esetben a "nem veszünk tudomást" a rossz dolgokról viselkedés jelen van, ami előtt én értetlenül álltam. Nem mondom, hogy nem lehet nehéz szembenézni a történtekkel, vagy éppen egy erőszakos családtaggal. De ha az embernek gyereke/gyereki vannak, akkor legalább meg kellene próbálni. Egy anya sem védheti meg mindentől a csemetéjét, de kicsit több erőfeszítés nem átallott volna. Ennyit a remekül működő családokról.
   A fenti okokból kifolyólag a két fiatal igyekszik mindent magába zárni, és egyedül megoldani. Ami várható módon nem mindig a legegészségesebb formában jelentkezik. Bár ebben az esetben mintha Callie egy fokkal jobb helyzetben lenne, hála az egyetemen megismert új barátjának, aki sokat segít neki. De még ő sem tud mindent. A kérdés az, hogy vajon két ilyen mértékig sérült fiatal, tud-e egymásnak segíteni abban, hogy leszokjanak ezekről a berögzült szokásokról, és egy kiegyensúlyozottabb jövő elé nézzenek? Remélem ezt a következő részek ki fogják fejteni, mindenesetre szurkolok nekik.

A szereplők tényleg szerethetőek. Nem egy esetben túlzásba esnek az írók, miközben azt próbálják érzékeltetni hogy a főhőseik milyen mértékig szerencsétlenek, és sajnálni valóak, amivel nálam pont az ellenkező hatást érik el. Itt ilyen hála az égnek nem volt.
   Mondjuk ennek ellenére az én személyes kedvencem Seth volt. Annak ellenére, hogy neki is meg volt/ meg van a maga gondja, mégis mindig vidám, segítőkész, és tényleg vigyázott a lányra.
   Callie a védelmező ösztönöket váltja ki az emberből, még belőlem is, pedig nem férfi vagyok. Talán amiatt, ahogy megjelenik a lapokon. Pedig ahogy egyre jobban megismerjük a múlt egy bizonyos eseményét, rájövünk, hogy sokkal több erő lakik benne, mint látszik.
   Kayden az erős férfi szerepre pályázik, aki megakarja menteni a másikat. Ám közben saját magával és a félelmeivel is meg kell küzdenie. Az elején őt gondoltam az erősebbnek, kitartóbbnak, de a végén ezt felül kellett vizsgálnom, ennek ellenére nagyon remélem, hogy ki tud lábalni abból a kalamajkából, amibe keverte magát.

A témák, amik itt fel vannak vetve, sajnos elég aktuálisak. A családon belüli erőszak, a kiskorúak megrontása, a szexuálisan más beállottságúak bántalmazása...ezek mind olyan problémák, amik a mindennapjainkban is megjelennek. És csak hálát adhatunk, hogyha minket nem érintenek, de sok-sok más embert igen. És ezen már érdemes elgondolkodni. Meg talán tenni is ellene. Ha mást nem is, akkor annyit, hogy mi magunk nem fogjuk elítélni őket, hanem segítünk, ha megtisztelnek a bizalmukkal, és beavatnak a problémáikba. Mert mindannyian emberek vagyunk, nem igaz?

A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző Kiadót.

A Napkirály árnyékában

Golden Keyes Parsosns: A Napkirály árnyékában

3,5/5

"Az erős hitű hugenotta Clavell család üldöztetéséről és meneküléséről olvashatunk a XVII. századi Franciaországban, a hugenotta-üldözések korában játszódó történetben. A családanya Versailles-ba megy, hogy a királyhoz, XIV. Lajoshoz fűződő korábbi szerelmi kapcsolatára építve igyekezzen mentességet kicsikarni bujdosó, zaklatásnak kitett családja számára. A gyönyörű asszonynak az udvar forgatagában férje és a király mellett újabb hódolója akad egy rendkívüli vonzerejű fiatal udvaronc személyében, akinek sorsa a továbbiakban összefonódik a családéval. A fordulatos regény történései minden családtag hitét próbára teszik és megtudjuk, hogy bár Isten útjai számunkra kifürkészhetetlenek, minden pontosan illeszkedik egy magasabb rendű tervbe, hiszen az emberi szenvedések Isten dicsőségét szolgálják. Hasznos lecke emberi kapcsolatokból: példát kapunk arra, hogyan kell kegyetlen megpróbáltatások közepette is egyben tartani a családot, megőrizni hitünket és szeretetünket."

Sose értettem a megkülönböztetést, és nem is szeretem. Így itt is értetlenül álltam a hit miatti üldöztetés előtt. Én alapvetően úgy vagyok vele, hogy addig, amíg nekem nem okoz vele gondot, és nem akar erőszakosan a saját vallására áttéríteni, addig tőlem hihet abban, amiben akar. Ez az ő személyes joga. A problémák akkor szoktak lenni, amikor valaki ugyanezeket felém nem adja meg, és nyilván akkor kifejtem a véleményem, de akkor sem üldözöm a másikat. Mondjuk hatalmam sem lenne hozzá ez is tény.
Szóval maga a téma itt is érdekes, és jogos. Mert tényleg sose férünk a bőrünkbe, és ha más nem, akkor emiatt ugrunk egymás torkának. A puszta szeretet nevében. Logikus.

A kor is, ami színt ad az egész történetnek is, érdekes volt számomra. Nem sok olyan könyvet olvastam eddig, ami XIV. Lajosról szólt. Sajnos, itt sem kap olyan nagy hangsúlyt, leszámítva, hogy nőcsábász, rosszul viseli, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő szeretné, nem érdekli, hogy honnan van pénz, de legyen. Pedig biztosan nem csak ennyiből állt ez az ember. 

Ami a szereplőket illeti, érthető módon én a Clavell családnak szurkoltam. Bár az elején kissé naivnak tartottam az anyát, hogy úgy gondolta ki tudja magának kényszeríteni a védelmet a királytól, anélkül, hogy bármit is adna érte. Ugyan már. Ez akkor sem, és most se így megy. Mindennek meg kell adni az árát, ha nem akkor rögtön, akkor később.
Pierre alakja is egész szimpatikus volt, bár néhol már-már hihetetlenül segítőkész volt...de lehet, hogy csak én voltam addigra már túl rosszindulatú a könyvvel szemben.

Egynek nem volt rossz, de azért lázba nem hozott.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 386

Lángoló agy

Susannah Cahalan: Lángoló agy - Egy hónapig őrült voltam

5/5

Lebilincselő visszaemlékezés a New York Post fiatal újságírójának tollából, aki ritka és ijesztő betegséggel vívott csatát, most pedig saját tapasztalatainak megírásával bepillantást enged az agykutatás fantasztikus tudományába.
Susannah Cahalan egy napon furcsa kórteremben ébredt – az ágyhoz szíjazva, felügyelet alatt, mozgásra és beszédre képtelenül. Az egyhónapos kórházi tartózkodása alatt készült kartonjai pszichózisról, agresszióról és veszélyes instabilitásról tanúskodnak. Néhány hete még egészséges, életteli huszonnégy éves volt, élete első komoly kapcsolatában, felfelé ívelő karrierrel.
Susannah lenyűgöző könyve tulajdonképpen egy krónika, mely megvilágítja a betegség útjának kifürkészhetetlen ösvényeit, és azt a szerencsés felfedezést, ami végül megmentette az életét. Kiderült ugyanis, hogy autoimmun kórról van szó, melynek során a szervezet megtámadja az agyat. Ez magyarázatot adhat a történelmen végigvonuló „démoni megszállásokra”

Hányszor mondjuk életünkben valamire, hogy ez őrültség, vagy a másikra azt, hogy te őrült vagy, egy helyzetre, hogy én ettől mindjárt megőrülök? De egy pillanatra se gondolunk bele, mi lenne velünk, ha ez tényleg bekövetkezne. Mit tennél, ha a valósághoz való viszonyod megváltozna? Ha az, akinek hitted magad, hirtelen eltűnne a süllyesztőben, s a családodnak egy teljesen új emberrel kellene valamit kezdenie?
A fejlődésünk egyik alappillére, amikor elérünk egy olyan fejlettséget, hogy kialakuljon az én tudatunk. Ennek általában a gyakori "nem" szócskával adunk hangot, melyet szüleink nem feltétlenül élveznek. Innentől kezdve tulajdonképpen életünk nagy részét azzal töltjük, hogy megismerjük önmagunkat, majd elhelyezkedjünk a társadalomban.
Gondolj bele, ha megkérdeznek arról, te milyennek tartod magad, akkor csupa ismerős dolgot veszel sorra. Azokat a tulajdonságokat, amiket mindennap látsz a tükrödben, és azokat, amik évek alatt alakultak és csiszolódtak a viselkedésedben. Mit tennél, ha mindez egy pillanat alatt megváltozna, sőt eltűnne?

A könyv két szempontból is felkeltette az érdeklődésemet. Egyrészt mint biológus, érdekelt maga a betegség, amely nem volt ismerős számomra. Másodszor pedig az emberi oldal. Hogy lehet ezt végig aszisztálni, megélni? Sőt, ezután újra beilleszkedni a hétköznapi világba?

Lenyűgözött Susannah őszintesége, a családjának kitartása, barátjának hűsége. Egyik félnek sem lehetett könnyű. A betegnek, mert ha nem is mindig volt tisztában a helyzetével, sokszor érezte, ez nem az igazi énje, a családnak és barátoknak pedig végignézni azt, ahogy leépül, közel kerül a halálhoz. És közben mindenki fejében ott az ijesztő gondolat: Mi van, ha ugyan fizikailag felépül, de szellemileg már nem lesz az, aki volt? Emelem kalapom előttük, mert nem adták fel. Hogy kiálltak érte akkor is, amikor ő nem tudott magáért. És a bátorság előtt is meghajlok, mert én nem biztos, hogy hónapokkal később képes lettem volna visszanézni a felvételeket, vagy beszélgetni azokkal az emberekkel, akik ezalatt az egy hónap alatt önmagamból kivetkőzöttnek láttak. Hiába, hogy nem maradtak saját, de leginkább megbízható emlékeim.
Nagyon szuggesztív az írása. Amikor olyan részt olvastam, ahol dühkitörése volt, vagy haragos és impulzív, akkor én is sokkal türelmetlenebb voltam a körülöttem lévőkkel, és indokolatlanul voltam haragos. Úgyhogy hamar rászoktam arra, hogy olyankor olvassam, amikor senkinek nem kell válaszolnom, vagy legalábbis megértően viselkednem. Igazi érzelmi hullámvasút élményt jelentett. Ez egyszerre jó, és rossz. Jó, hogy ilyen mélyen beszippantott, rossz, mert olvasás után a szomorúság, vagy lehangoltság szinte a bőröm alá kúszott, s velem maradt.  
Szinte láttam, ahogy egy-egy vizsgálatra elviszik (MRI nekem is volt, úgyhogy azt teljesen magam elé tudtam képzelni).  

Az orvosi, biológiai részek szerintem mindenki számára érthetően vannak megfogalmazva, bár ugye ebben nem biztos hogy én vagyok a legtisztábban látó személy. Mindenesetre ismét elgondolkodtam azon, amin már jó pár órán is anno, mennyire nem ismerjük még a saját agyunkat, és a különféle betegségeket, melyek azt támadják meg. Pedig jól látható, elég csak egy aprócska hiba, és akár mindent elveszíthetünk.
Nagyon pontosan vannak leírva a különféle fázisok, és kezelések is. Na meg az az összehangolt munka, ami egyáltalán elvezetett ahhoz, hogy rájöjjenek, mi a baja és elkezdjék a kezelést.

Olvasása közben sok mindenen elgondolkodhatunk. Milyen könnyen széthullhat egy emberi élet. Hogy az egészségügyi rendszer sehol sem tökéletes, hiszen volt olyan orvos, aki félrediagnosztizálta, és még a gyógyulása után sem tudott erről a betegségről. Hogy túlterheltek az orvosok és ápolók, és sokszor csak 5-5 perc jut vizsgálati időnek az emberekre. Ennyi idő alatt pedig nem lehet megváltani a világot, vagy jobban megismerni a pácienst.
Vagy azon is elgondolkodhatunk vajon hány és hány ember élete ment tönkre amiatt, mert nem tudták felismerni, ez a baja? És még ha ki is derül, nem biztos hogy felépül, vagy egyáltalán lesz arra elég pénze, hogy a kezelés megkezdődjön...

Ami végig bennem volt, az a hála, amiért nem velem történt meg. Nem én vesztettem el az identitásomat, nem nekem kellett megküzdeni a hallucinációkkal és paranoiával, később pedig a sajnálkozással, lenézéssel. A remény, hogy sikerül neki felépülni teljesen, s lehetősége lesz egy teljes élet leéléséhez. Sajnálat, hogy ilyen élményekkel kell bárkinek is megvívni, mert ezt senki nem érdemli. Düh, mert nincs mindenkinek lehetősége a legjobb orvosokat és a legjobb kezeléseket megkapni.

Ajánlani tudom, mert nem fog hidegen hagyni senkit. De arra mindenképpen készüljetek fel, hogy ez nem egy habos-babos, rózsaszín történet. S ugyan vannak benne vidámabb részek, azok nem túl hangsúlyosak. De nagyon elgondolkodtató. S talán általa megértjük, és kevésbé fogjuk elítélni azon embertársainkat, akik akaratlanul is elveszítik az agyuk feletti irányítást, hiszen ők is áldozatok. Csapdába esve a saját tudatunkban...ezt senki nem kívánja.

A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző kiadót.

 

Vihartáncos

Jay Kristoff: Stormdancer - Vihartáncos

5/5
"Ennek a fantasy-sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, világot mutat be.
 
HALDOKLÓ FÖLD

A Shima Birodalom az összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.

A LEHETETLEN FELKUTATÁSA
A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.

TITKOLT ADOTTSÁG
Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.
Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját."

Oké, be kell látnom, mostanában elég sok YA könyvet olvasok. (És még fogok is...:D). De ez azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy az egyik kedvenc könyvem lett. Még akkor is, ha egy sorozat első darabja...

Első találkozásom vele egy ismerősöm blogján történt, ahol egy dicsérő kritikát olvastam róla, így került fel a radaromra. Aztán a polcomra is, köszönhetően annak, hogy barátom túl jól ismer engem, és évfordulónkra is könyvvel lep meg :D. De még milyennel.

A borító már levett a lábamról, az ígéret, hogy a japán kultúrából építkező történetet fogok a kezemben, csak még kíváncsibbá tett. Igen, az utóbbi időben a japán iránti figyelmem is felerősödött, ha már a nyelvet tanulom...

Na de akkor lássuk. A történet elején eléggé kapkodtam a fejem, mert elég sok információ került a birtokomba, és sok szereplő lépett a színpadra, miközben nekem nem volt semmi kapaszkodóm, amivel kategorizálni tudtam volna őket. De senki se essen pánikba (Don't panic, és legyen nálad a törölköződ :D), mert ez a cselekmény előrehaladtával javulni fog a helyzet. Megismerjük a klánokat, a főbb szereplőket, a kasztokat és az ott betöltött helyeket. Mindeközben belecsöppennünk egy vadászatba, ahol is egy elvileg mesebeli lényt kellene a császárnak előkeríteni. Csak mert ő azt megálmodta. (Ne menjünk bele, hogy én miket álmodok, de egészen biztos vagyok benne, hogy felét se szeretném élőben viszont látni.).
   Yukiko alakja elég hamar szimpatikus lett, és tetszett a különleges képessége is. Már itt lehetett azért sejteni bizonyos fordulatot, ami tényleg be is következik, de ennek ellenére olyan jól van az egész megírva és tálalva, hogy ez nem igazán zavart. Amikor a vihartigris színre lépett, én kapásból szerelmes lettem belé, és határozottan úgy érzem, jó volna egy nekem is :D.

Kettejük kapcsolata az egyik fontos pontja a történteknek, az, ahogyan lassan formálódik. Csiszolódnak egymáshoz, és óhatatlanul vesznek át dolgokat egymástól. Kifejezetten tetszettek azok a részek, ahol látszott, mennyire képesek egy lényként viselkedni. Ez a gondolat egyszerre izgalmas, és ijesztő számomra, és ahogy olvastam Yukiko számára is.

De a történet nem csak erről szól. Sok minden alapszik a japán vallás és hitvilágon, amik szerencsére nagyon nem lettek elferdítve. Hozzá lett adva néhány nem várt elem, de olyan jól fűzte össze az író ezeket, hogy nehéz elválasztani mi az, ami már az ő elméjének szüleménye.

A történet amúgy az izgalmak mellett jó adag gondolkodni valót is nyújt. Meddig mehetünk el a saját földünk kizsákmányolásában? Mit áldozhatunk fel a magunk boldogulásáért? Mennyit ér a becsület?
Meddig hagyhatunk uralkodni egy elnyomó, zsarnoki kasztot, személyt? Miért érdemes élni/meghalni...

A vastagsága senkit ne ijesszen meg, mert nagyon hamar magába fog szippantani, és addig úgy sem teszed le, amíg el nem olvasod. :)

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 496

A nyugalom tengere

Katja Millay: Nyugalom tengere

5/5

"A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.
Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.
A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt."

Oké, lehet fanyalogni, hogy jaj, már megint egy újabb, nyálas tini szerelmi történet. S bár tényleg két fiatalt ismerünk meg, és igen, szerelmesek is lesznek, de ettől ez a történet sokkal, de sokkal több.

Afféle in medias res-ként dob minket az írónő a mély vízbe, és az iskola kezdésbe. Nastya szemén keresztül látjuk az eseményeket elsőnek, és csak annyit tudunk meg róla, hogy valamiért különleges bánásmódban részesül, nem szereti ha sok ember és zaj van körülötte, és a nagynénjéhez költözött. És...ennyi. Ennyit tudunk meg hirtelen a főhősnőnkről. Úgyhogy kezdetben csak pislogtam, mint nyuszi a nullás lisztben, kapkodtam a fejem, és leginkább információért imádkoztam. Amit kapunk, de csak lassan, és adagolva. Szerintem élvezte az írónő, hogy így kínozhatja az olvasókat, mert sokáig csak sejtjük, hogy valami rossz történt, aztán lassan világosodik a dolog, de jó pár oldal után derül csak ki minden egyértelműen. Ezt egyszerre imádtam, és utáltam.

Josh a másik szemszögünk, végre egy pasi, akinél nem kezdek el azon nyomban pofákat vágni, mert hogy túl tökéletes, és persze azon nyomban minket imád és a lábunk elé veti magát. Nem. Nem tökéletes, követ el hibákat, és ő is legalább olyan sérült, mint a lány. Ennek ellenére helyén van a szíve, és jó a humora.

Kettejük váltakozó nézőpontja vezet végig minket a történeten, főleg a jelenen, de időnként bepillantást engedve a múltjukba is. Nem feltétlenül egy kéjutazás, de ezáltal ismerjük és értjük meg jobban őket. A motivációikat, azt, hogy miért azok, akik. Szerintem cseppet sem zavaró ez az elbeszélésmód, nem éreztem rossznak a váltásokat, és nem zavart az, ha egy pasi gondolatait kellett olvasnom. És meglepően hitelesnek találtam mind a két vonulatot, bár tény, hogy lányként nyilván jobban értem/érzem a női részt, mint a férfiét.

Kifejezetten tetszett, hogy itt a mellékszereplők is éltek. Nem csak úgy oda voltak festve a képre, mert az attól lesz teljes. Meg volt a saját múltjuk, a saját vágyaik, reményeik. Nekem fő kedvencem Drew volt, hiába akarta magáról a szoknyapecér képet kialakítani, azért látszott, hogy van ott szív és ész is. Na meg fergeteges szöveg.

Jók a párbeszédek, pörögnek, ha kell, incselkednek, és szükség esetén pedig nagyon is komolyak. Így kell kérem beszéltetni a szereplőinket. És azt se éreztem, hogy nem a koruknak megfelelően viselkednének/beszélnének, pedig ez sokszor előfordul.

Szóval, adva van a jó szereplőgárda, jó párbeszédek, megfelelő mennyiségű és minőségű leírás. Már csak a történet maradt hátra. És ott sincs hiba, bátran állíthatom. Ezt támasztja alá az is, hogy éjfélig fent maradtam, mert az a 200 oldal nem fog elválasztani a befejezéstől, ugyebár. Tény, hogy tulajdonképpen egy szerelemért drukkoltam. De nem merül ki ebben az egész. Itt két, sérült, magányos, kicsit talán reményvesztett és cinikus fiatal néz szembe egymással, és azzal a gondolattal, hogy tovább kell élni, remélni, és boldognak lenni. Néha még nekem sem feltétlenül jön ez simán össze, és nem kell minden este rémálmokkal, és egyéb más dolgokkal megküzdenem. Felmerül bennük, hogy miért ők, miért a szeretteik, és hogy történhetnek meg egyáltalán ilyen dolgok az emberrel?
Nem egyszerű minden napot azzal kezdeni és befejezni, hogy egy roncsnak, értéktelennek, sérült árunak érzi magát az ember.
Ehhez hozzájönnek még az elvárások, mert mindenki azt várja el, hogy egy idő után jobban legyél, mert az idő mindent megold. De vajon tényleg így van?

Elgondolkodhatunk azon, hogy mi hol tartanánk, ha ilyen történne velünk. Vagy, hogy miben érdemes hinni, és reménykedni. Mert ha ezekre nem vagyunk képesek, akkor nem lesz mi hajtson, maximum a harag és a gyűlölet. De ha azok is elfogynak? A megbocsátás szép dolog, de mindenkinek jár?

Szóval, lehet, hogy egy szerelmi történet, de ezenkívül még rengeteg más is. És tényleg elgondolkodtat, bizonyos helyeken megmosolyogtat, hogy a következő oldalon körülbelül a szívedet tépje ki.
Ajánlom olvasni, és szinte mindenkinek.

A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző Kiadót.
 

Serena

Ron Rash: Serena

4/5

"A New York Times az év egyik legjelentősebb könyvének választotta. A díjnyertes bestsellerszerző, Ron Rash a kapzsiság, a korrupció és a bosszú gótikus meséjét varázsolja elénk, amelynek középpontjában egy könyörtelen, erős és feledhetetlen asszony áll. A cselekmény az 1930-as évek Amerikájában, az észak-karolinai hegyvidék vadonjában játszódik, hátterében az épp kibontakozóban lévő környezetvédelmi mozgalommal."

Igen, igen. Újabb szerintem kifejezetten szép borító, érdekes fülszöveg, úgyhogy elvesztem.
Persze, ha az ember lánya a vizsgaidőszakban fog neki egy ilyen történetnek, akkor két dolog történhet: 1. Nem tanul semmit, ellenben jól halad a könyvvel. 2. Tanul ugyan, de jutalomként alig várja hogy újabb oldalakat olvasson el, ám így kissé darabossá teszi a cselekményt.
Nos, nálam a második pont lépett életbe, így az elején nehezen tudtam belépni a történetbe. Itt hívnám fel a figyelmét mindenkinek, hogy ugyan nem egy gyors tempójú történet, de érdemes végig olvasni. Szóval ha valaki nem kedveli a lassabban kibontakozó történeteket, itt egy, amivel akár kivételt is tehetne.

Pemberton és felesége azért mondjuk elég hatásos módon lép be a történetbe. Nem szokatlan az, ha vérontás és halál jelenik meg a történetben, de hogy ennyire korán? Mindenesetre az első ütős felhang után kíváncsian olvastam tovább, már csak azért is, mert Serena alakja kíváncsivá tett.

Habár a fakitermelő cég, a birtok, a pénz nagy része Pembertoné, ráadásul mint férfi, jobban is tud érvényesülni ebben a világban (elméletileg), az igazi főszereplő itt a nő. Egészen eddig azért nyafogtam, hogy valaki adjon egy okos, erős, önálló női karakter a könyvben, aki nem arra vár hogy a két-három férfi aki rajong érte megmentse, hanem a saját kezébe veszi az irányítást. Na ezt itt most megkaptam, még kissé sok is volt. Viszont hiányzott számomra a motivációja. A múltjából is csak cseppeket kapunk, de még ez alapján sem sikerült megértenem, miért lett az aki.Pedig nagyon kíváncsi lettem volna arra, mi volt az, ami ennyire megkeményítette, mi vonzotta őt a veszélyben és kihívásban? Miért nem félt a haláltól? És főként, miért nem értékelte az életet? Főleg másokét. Igazából ez volt az, ami miatt a végére úgy döntöttem, hiába az erős női karakter, az ész, neki bizony vesznie kellene.
A férje viszont nem lett a szívemcsücske. Mindig is gyűlöltem azt, ha valaki többnek, jobbnak gondolta magát, csak mert több pénze, magasabb rangja volt. Mind a való életben, mind a könyvek esetében ilyenkor ellene szurkolok. Arról nem is beszélve, hogy a saját hibáját nem vállalja fel, és amikor kellene, akkor sem mond az asszonynak ellent. Hanem csak becsukja a szemét. Lehet, hogy lassan majd el kell kezdenem imádkozni az erős férfi karakterekért is? :D

Aki még személy szerint megfogott, az a rendőrfőnök, McDowell alakja volt. Tetszett, hogy nem tört meg, nem lehetett lefizetni, és a rangoktól sem ájult el. Igazságot akart. És emellett emberi is volt, főleg amikor a kisfiúról volt szó.

Rachel és a kisfiú alakja nem került közel hozzám. Természetesen drukkoltam nekik, de nem azért, mert annyira kedvesek lettek volna számomra, hanem mert ők képviselték a reményt. Hogy nem mindig győz a rossz.

A munkások voltak azok, akik színt vittek a dologba, hol enyhítettek a légkörön, hol még komorabbá tették azt. Nagyon szerettem azokat a részeket, amikor egy-egy brigád életébe pillantottunk be.

A történet sok mindent érint, bár az igazságtalanság kerül az előtérbe leginkább. De megláthatjuk, hogy hogyan is kezdődött a környezetvédelem - nem ment könnyedén -, hogyan viszonyultak az emberek ehhez a kérdéshez. Érdekes, hogy itt azért ma sincs oly sok változás. Na és persze még ott a hatalom, a bosszúvágy, a nyereségvágy. Azt hiszem, mindenki talál magának tetsző vonalat.
Mindezt nem túl cicomázott nyelvezettel, sokszor naturisztikusan és lényegre törően  tárja elénk az író. Mégis, képes elénk festeni a havas völgyeket, a lecsupaszított tájat, a veszélyeket.

Mindenképpen adnék neki egy esélyt, még ha elsőre nem is feltétlenül kívánkozik a kezünkbe. És figyelemmel fogom követni, milyen új történettel fog majd előrukkolni a későbbiekben.

A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző Kiadót.Seren

Vérvörös út

Moira Young: Blood Red Road - Vérvörös út

4,5/5

"Hogy megmeneküljön, küzdenie kell.
Hogy túléljen, vezetővé kell váljon.
Saba világa darabokra hullik, amikor az ikertestvérét, Lugh-t fogságba ejti négy kabátos lovas. Saba eldönti, hogy megmenti, ezért nekivág a Pusztítók által hátrahagyott törvényen kívüli sivár tájnak. Ez egy brutális világ, ahol Saba felfedez magáról pár meglepő dolgot. Vad harcos, ravasz ellenfél és mindenek fölött legyőzhetetlen túlélő. Egy Jack nevű fenegyerekkel és egy Szabad Sólymok nevű lány forradalmár csapattal Saba útnak indul, hogy megmentse a testvérét – és talán az egész világot."

Azt hiszem nem kell mondanom, mi volt az, ami első látásra le vett a lábamról eme könyv esetén. Igen, a borító. Na de ki tud ellenállni egy ilyen színvilágnak? A fülszöveg nem lő le semmi lényegeset, így alapvetően nem tudtam mire is számíthatok majd a történettől.

Saba az ikertestvérével, kishúgával és az édesapjával él egy sivár tájon. Lassan a túlélésük a tét, s hiába is fohászkodnak az esőért, az nem jön. Ellenben helyette érkezik 4 lovas, akik elrabolják Lugh-t. Saba pedig úgy dönt, hogy bármibe is kerül, de utána megy, és megmenti, így hát neki vág a hátrahagyott nyomoknak...

Annak ellenére, hogy kicsit féltem a történettől, meglepő módon nagyon tetszett. Egy alapvetően pörgő cselekményű, és sodró lendületű történetbe kapcsolódunk be, ami amellett hogy magába szippant, unatkozni sem hagy bennünket. Persze itt is vannak kicsit lassabb részek, de kellenek az ilyenek is, hogy kicsit megpihenjünk.

Fontos szerepet kap a főhősnőnk jellemének alakulása is. Bár alapvetően sem az a tesze-tosza kisleány, azért van hová fejlődnie. Főleg a húgával kapcsolatban, na meg hogy ne csak a heves vérmérséklete vezesse, hanem néha az esze is. Igazából ez volt az elején talán az egyetlen dolog, ami kissé fárasztott. Anélkül, hogy végig gondolta volna, már vetett el ötletet, pedig az tényleg közelebb vitte volna a céljához. És kissé pökhendi is volt, pedig nem egyszer a saját "hamarisága" miatt került bajba. De innen szép fejlődni, nem igaz?

Lugh alakja nem került közel hozzám, de ez köszönhető annak, hogy ő inkább az elérni vágyott cél, mint sem szereplő, de remélem a folytatásokban őt is sikerül jobban megismerni. Elég ellentétes információkat kaptam róla, úgyhogy kíváncsian várom, merre billen majd a mérleg nyelve.

Emi, igazából ő sok mindenben hasonlít a nővérére, még ha ezt ők valószínűleg letagadnák. Makacs, kitartó, okos. Nekem hamarosan a szívemhez nőtt, és szurkoltam, hogy kettejük kapcsolata jobban alakuljon. Mert mit tehet arról egy gyermek, hogy a születése nem csak örömöt hoz, hanem bánatot is? És annak ellenére, ahogy a nővére viselkedett vele, ő sose hagyta cserben.

Persze a pergő cselekmény, a testvéri szeretet, és a jellemfejlődés mellett nem maradhat el a szerelem is. És igen, ez is egy első látásra kibontakozó love story, de legalább nem jelent meg a harmadik személy (egyelőre). Ráadásul Jack még egészen szimpatikus is. Jó a humora, nem hagyja cserben a barátait, és elég határozott fellépésű ahhoz, hogy még engem is levegyen a lábamról.

A világ, ami színhelyéül szolgál a cselekménynek, vad, és komor. Komoly problémák vannak a társadalomban, amik már egyáltalán nem bújnak meg a felszín alatt, hanem jól láthatóak. Van itt minden, emberkereskedelem, rabszolgatartás, ketrecharc, drog...olyan témák, amelyek bizony jelenleg is gondot okoznak, még ha nem is így, mint ahogy eme oldalakon olvashatjuk. Nem tudom, találnak-e rá valami igazán jó megoldást, mindenesetre én  vevő lennék, egy hihető majdani befejezésre.
Na meg egy kis múltba tekintésre, hogy pontosan hogyan is került a világ ebbe az állapotába.

Kifejezetten tetszett, hogy a csapat kezdetben nem a világ megmentésére indult, ez valahogy elfogadhatóbb számomra. Biztos vannak emberek, akik eltudják képzelni magukról, hogy kapásból megmentik a világot, én szeretek kisebb léptékben gondolkodni.

Összességében egy szórakoztató könyvet tarthat az olvasó a kezében, ami azért gondolkodni valót is ad.

A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző kiadót.