5/5
"A csodakanca igaz története!
Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló…
A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták.
Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken.
Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. Akadtak, akik úgy gondolták, ha a boldogságot elveszik a férfitól, talán a lovát is le tudják győzni. Kincsem egy vidéki nemes úr és egy ibolyaszemű leány tényeken alapuló, igaz története olvasható e regény lapjain. Egy különleges szerelem és egy legyőzhetetlen ló históriája egy szebb világból."
Tény és való, a könyvhöz a film hozta meg a kedvemet. Kíváncsi voltam, mit tudtak kihozni belőle egy ilyen vaskosabb regényben. Mivel előtte nem igazán volt az érdeklődési köröm középpontjában a lóverseny, így Kincsem történetéről is csak nagy vonalakban tudtam. A film után is sejtettem, hogy azért az (annak ellenére, hogy nekem tetszett) egy kifejezetten vászonra álmodott verzió, reméltem ez kicsit valósághűbb lesz majd.
Nos, a könyv sokkal inkább hangot talált hozzám, így legalább elmondhatom, hogy az impulzív vásárlásom ebben az esetben happy end-el végződött és nem csalt meg a megérzésem :D.
Természetesen a mozi után voltak fordulópontok amik így nem okoztak akkora izgalmat, de az élmény így is más volt. A hangulat, plusz információk, a teljesen másként ábrázolt szereplőknek köszönhetően nem éreztem azt, hogy felesleges volt megvenni, mert csak azt kapom, amit már láttam.
Eleve itt egy lassabban felépülő történetet kapunk, bár itt is nagy hangsúlyt kap a szerelem, ezzel párhuzamosan végig érezni, hogy Ernő és a lovak (főleg Kincsem) között milyen erős kapcsolat van. A bonyodalmak egy része egészen más, de épp ettől volt izgalmas így a helyzet, hiszen nem lehettem biztos abban, mi és hogyan is fog végül végződni. Ez főleg a szerelmes párunkra igaz...hogy én mit izgultam értük, és vertem a fejem a falba hogy gyerekek, ne csináljátok már ezt! (Persze nekem lett igazam...:D).
Szerettem, hogy szereplők a hibáik, gyarlóságaik ellenére is közel kerültek hozzám. Nehéz úgy egyensúlyozni, hogy ne legyenek tökéletesek az alakok, de ne is kibírhatatlanokként tekintsen rájuk az olvasó.
Mind Ernőnek, mind Karolinának az egyik legnagyobb problémája a makacssága volt, ami sajnos számomra is igen ismerős. Kicsit hasadt tudatállapotot idézett elő néhány rész, mert amellett hogy teljesen tisztán láttam mekkora marhaság miatt vesznek össze/csúszik el a dolog közöttük, éreztem azt is, hogy a valós életben egy hasonló helyzetben lehet én sem lennék jobb...
Az azért rosszul esett, amikor rájöttem, hogy ez egy sorozat első része, és a folytatás még sehol, de egye fene. Egyelőre magában is megállja a helyét, cseppet sem volt hiányérzetem a végén, ettől függetlenül, ha lesz második rész, benevezek rá.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 470
Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló…
A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták.
Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken.
Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. Akadtak, akik úgy gondolták, ha a boldogságot elveszik a férfitól, talán a lovát is le tudják győzni. Kincsem egy vidéki nemes úr és egy ibolyaszemű leány tényeken alapuló, igaz története olvasható e regény lapjain. Egy különleges szerelem és egy legyőzhetetlen ló históriája egy szebb világból."
Tény és való, a könyvhöz a film hozta meg a kedvemet. Kíváncsi voltam, mit tudtak kihozni belőle egy ilyen vaskosabb regényben. Mivel előtte nem igazán volt az érdeklődési köröm középpontjában a lóverseny, így Kincsem történetéről is csak nagy vonalakban tudtam. A film után is sejtettem, hogy azért az (annak ellenére, hogy nekem tetszett) egy kifejezetten vászonra álmodott verzió, reméltem ez kicsit valósághűbb lesz majd.
Nos, a könyv sokkal inkább hangot talált hozzám, így legalább elmondhatom, hogy az impulzív vásárlásom ebben az esetben happy end-el végződött és nem csalt meg a megérzésem :D.
Természetesen a mozi után voltak fordulópontok amik így nem okoztak akkora izgalmat, de az élmény így is más volt. A hangulat, plusz információk, a teljesen másként ábrázolt szereplőknek köszönhetően nem éreztem azt, hogy felesleges volt megvenni, mert csak azt kapom, amit már láttam.
Eleve itt egy lassabban felépülő történetet kapunk, bár itt is nagy hangsúlyt kap a szerelem, ezzel párhuzamosan végig érezni, hogy Ernő és a lovak (főleg Kincsem) között milyen erős kapcsolat van. A bonyodalmak egy része egészen más, de épp ettől volt izgalmas így a helyzet, hiszen nem lehettem biztos abban, mi és hogyan is fog végül végződni. Ez főleg a szerelmes párunkra igaz...hogy én mit izgultam értük, és vertem a fejem a falba hogy gyerekek, ne csináljátok már ezt! (Persze nekem lett igazam...:D).
Szerettem, hogy szereplők a hibáik, gyarlóságaik ellenére is közel kerültek hozzám. Nehéz úgy egyensúlyozni, hogy ne legyenek tökéletesek az alakok, de ne is kibírhatatlanokként tekintsen rájuk az olvasó.
Mind Ernőnek, mind Karolinának az egyik legnagyobb problémája a makacssága volt, ami sajnos számomra is igen ismerős. Kicsit hasadt tudatállapotot idézett elő néhány rész, mert amellett hogy teljesen tisztán láttam mekkora marhaság miatt vesznek össze/csúszik el a dolog közöttük, éreztem azt is, hogy a valós életben egy hasonló helyzetben lehet én sem lennék jobb...
Az azért rosszul esett, amikor rájöttem, hogy ez egy sorozat első része, és a folytatás még sehol, de egye fene. Egyelőre magában is megállja a helyét, cseppet sem volt hiányérzetem a végén, ettől függetlenül, ha lesz második rész, benevezek rá.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 470
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése