Kincsem

Szélesi Sándor: Kincsem

5/5

"A ​csodakanca igaz története!
Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló…
A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták.
Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken.
Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. Akadtak, akik úgy gondolták, ha a boldogságot elveszik a férfitól, talán a lovát is le tudják győzni. Kincsem egy vidéki nemes úr és egy ibolyaszemű leány tényeken alapuló, igaz története olvasható e regény lapjain. Egy különleges szerelem és egy legyőzhetetlen ló históriája egy szebb világból."

Vezércsel

Liz Fremantle: Queen's Gambit - Vezércsel

4/5

Még ha nem is úgy tűnik, azért olvasgatok ám én serényen. Csak a bejegyzések írása marad el...

Néha rám jön, illetve a véletlen úgy hozza, hogy több történelmi témájú regény kerüljön a kezeim közé. Így volt ez a júniussal is. De általában üdítő változatosságok ezek, főleg ha egy olyan, általam kevésbé ismert időszakról szólnak, mint eme könyv esetében is.

VIII. Henrikről szerintem mindenkinek ugyanaz ugrik be elsőnek. Hat feleséggel rendelkezett, és azok közül kettőt fővesztésre is ítélt. Bájos...rögvest meghozza az ember lányának a kedvét ahhoz, hogy hozzá menjen feleségül nem? Na de mi van akkor, ha nem mondhatsz nemet?

Levelek a bőröndből

Louise Walters: Levelek a bőröndből

4/5

"Ki lehetett az a férfi a II. világháború viharaiban, akinek a kedvéért szerelme nemcsak a vezetéknevét, hanem keresztnevét is megváltoztatta?
Roberta Pietrykowski, a 30-as éveiben járó antikvárius minden társaságból kilóg, így aztán nem jár társaságba. Egyetlen öröme, hogy munkahelyén, az Old and New Bookstore polcain sorakozó könyvek titkait lesi: régi képeslapok és levelek után kutat. Családjának féltett titka kerül elő, amikor édesapja egy bőröndöt hoz be a boltba, tele könyvekkel. A bőrönd belsejében a Mrs. D. Sinclair név olvasható, Roberta nagymamájának gyöngybetűivel írva. Ki lehet Mrs. Sinclair? Ki lehet a titokzatos Jan, ha nem Roberta nagyapja? Miért nem találja meg Roberta a nagyszülei házassági kivonatát?"

Habár közeleg a vizsgaidőszak, és erőteljesen tanulnom kellene, nem bírtam ellenállni az olvasás lehetőségének. Elég vegyes értékeléseket láttam a könyvről, így kifejezetten kíváncsi voltam arra, nekem mit fog nyújtani.
Alapvetően egy könnyed, kissé talán kiszámítható történetet vártam, ami elszórakoztat, és kikapcsol a napi mókuskerékből. Ennél azért többet kaptam, így kifejezetten pozitív a végkicsengés számomra.

2 idősíkban mozgunk a könyvben, a jelenben, ahol Roberta életét követhetjük nyomon. Habár ő az, aki egy könyvesboltban dolgozik, szereti a könyveket, és még macskája is van, még sem fogott meg annyira. Ebben a korban kapjuk talán a leginkább az előre sejthető fordulatokat, de nem zavaró ez sem, mert még ennem a résznek is meg van az a sajátos hangulata. Az pedig kifejezetten tetszett, hogy minden egyes fejezet elején kaptunk egy-egy levelet/képeslapot, melyek könyvekből kerültek elő, és Roberta összegyűjtötte őket.
Voltak olyan cselekedetei amikkel nem értettem egyet, vagy éppen elhamarkodottnak tartottam. És kicsit sajnáltam, hogy olyan sok mindent nem tudunk meg róla, kis hiányérzetem volt a személyiségét illetően.

Dorothea élete a múlt, amit végig követhetünk. Itt is egy idő után sejtettem, mi lesz az egyik fontosabb pont, csak azt nem tudtam, hogy odáig hogyan is jutott el a nő, valamint utána mi történt velük. Épp ezért ezt a részt jóval nagyobb érdeklődéssel is olvastam. Dorothea és Jan alakja sokkal jobban ki volt dolgozva, legalábbis hozzám ők közelebb kerültek. És a történetük olvasása közben elgondolkodtam azon, vajon hány ehhez hasonló "elfelejtett" titok lappanghat a családokban?
Emellett azon is elmorfondíroztam, vajon én mire lennék képes, meddig mennék el egy gyermekért? Mert mint minden nő, alapvetően én is úgy gondolom, hogy az életem egy pontján szeretném, ha lenne. És el nem tudom képzelni, milyen érzés lehet újra és újra azzal szembesülni, hogy elveszted a gyermeked. Pláne egy olyan világban, ahol ez még igenis fontos volt, és a környezeted szinte el is várta, hogy "teljesíts" ezen a területen. Aztán ott van ennek a sikertelenség érzetnek a hozadéka, mert lássuk be, hogy egy erős kapcsolat is megsínyli ezt, hát még ha nem is olyan biztos az alap, mint gondoltuk.
Kicsit sajnáltam a végét, és kíváncsi lennék, végül mi lett Jan sorsa.

Maga az egész történet nem egy gyors sodrású, de ez szerintem nem is baj. A hangulatteremtés nagyon jó, és a világ megrajzolása is olyan, hogy szinte ott voltam a könyvesboltban, vagy éppen a házban a lányokkal, miközben ők a gramofont hallgatták és táncoltak.

A lassabb sodrású történetet kedvelőknek ajánlanám, főleg azoknak, akik szeretik a romantikát is, és néhány megszokott csavar nem zavarja őket.
A könyvért köszönet illeti azAthenaeum Kiadót.