Az első...

Claire Loup: Amikor életemben először
4,5/5

Mindenki emlékszik arra, milyen volt tinédzsernek lenni. Saját magunknak megtapasztalni új dolgokat, amelyek a felnőttek világába tartozott. Amikor úgy éreztük, mi mindent tudunk, és jobban, mint más. És nem érhet meglepetés bennünket ebben az életben...

A történetben egy fiatal lány emlékein keresztül leshetjük meg az ő "első" élményeit. Első komoly szerelem, első sminkelés próbálkozás, első család nélküli nyaralás és így tovább.
A történetek egy jelenkori pillanattal indítanak, ami a szereplő egy régi emlékét hívja elő, mi pedig a kalandokat olvasva jókat mosolyoghatunk, vagy épp meglepődhetünk. De mindenekelőtt a saját emlékeinkkel hasonlíthatjuk össze.
Így volt ez nálam is. Nem egynél volt úgy, hogy felnevettem, hogy igen-igen, ez velem is így történt.

Egy kedves kis történet, mely kikapcsolódást nyújthat, és lehetőséget saját viszontagságos felnőtté válásunk felidézésére, mely visszanézve viccesebb, mint ahogy akkor éreztük. De ennél komolyabb dolgot ne is várjunk a történettől, ám szerintem nem is hiányzik. Néha jól jönnek az ilyen "limonádé" történetek, melyek csak kikapcsolnak, de semmi komoly, vagy mögöttes üzenetet nem kell keresni bennük.

Ha valaki az ilyesfajta könyveket nem szereti, nem ezzel fogja megszeretni. Akik pedig egy kis kikapcsolódásra vágynak, szerintem nyugodtan kézbe vehetik. Akik pedig tini korszakukat élik, olvassák el, és talán képesek lesznek nevetni a dolgokon, és saját helyzetüket is lazábban veszik majd. Mindenki átesett ezen, ahogy azt a könyvben is olvashatjuk.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 236

Egy apa és egy gyermek

Augusten Burroughs: Farkas az asztalnál
4,5/5
Ki ne emlékezne arra gyermekkorából, hogy mennyire várta haza a szüleit, és hogy néha csak azért csinált meg dolgokat, hogy lássa, büszkék rá, illetve kivívja a szeretetüket. Ez természetes dolog. Az már kevésbé, hogy a gyermek az egyik szülőjétől sosem kapja meg ezeket a dolgokat, tehet bármit.
A könyv fájdalmasan őszintén írja le a kisfiú igyekvését, hogy apjához közel kerüljön, figyelmét legalább kicsit magára irányítsa. Sikertelenül. ahogy azt egy általa elkezdett kísérlet is igen jól érzékelteti. A sötét hangvételt nem csak ezek a kilátástalan próbálkozások teremtik meg, hanem a kezdetben finom érzékeltetése annak, hogy valami komoly probléma húzódik meg a családban. És akárhogy nézem a probléma gyökere mindig az apa. Az idegileg törékeny anya, aki próbálja ugyan helyettesíteni az apai szeretet, de nem tudja lassan, de feladja a harcot. És egy saját, belső és biztonságos világba húzódik. A bátyja pedig hamar elhagyja a családi fészket, így Augusten lassan egyedül marad az apjával szemben.
Természetesen találunk utalást az apa gyerekkorára, hogy valószínűleg nem véletlenül lett olyan ember, amilyen. De ezzel sem sikerült közelebb hozni a személyét, túl sok olyan dolgot "élhettem" át a könyvben, ami nem hagyta a sajnálatot előbújni. Nem tudtam olyan embert sajnálni, aki gyerekes és egyben félelmetes játékokkal ijesztgeti a fiát, megerőszakolja a feleségét, öldösi a család állatait, és képes lenne a saját fiát is megölni.
A könyv magába szippantja az embert, a félelem, lemondás, düh, rettegés kikúszik a lapok közül, hogy minket is körbefonjon és berántson egy olyan világba, amit még rémálmunkban sem szeretnénk látni, nem hogy benne élni. Nagyon erős érzelmeket tud generálni, az embertől függő, hogy mi fog dominálni. Bennem a harag, sőt néha a gyűlölet váltakozott a félelemmel. Mindezeket erősítik azok a jelenetek, amik éles ellentétben állnak azzal a világgal, amit Augusten ismer. Ezek sajnálatot, szánalmat keltenek. És az elhatározást, hogy ha majd nekem lesznek gyerekeim, családom, ilyet ne tapasztaljanak meg. Tudják, milyen érzés, amikor az apjuk is büszke rájuk, ne csak a filmekből, könyvekből.
Ez a könyv senkit nem fog közönyben hagyni. Vagy szeretni fogod, épp azért, amit olvastál benne, vagy eldöntöd hogy soha többet nem nézel rá, mert túl erős és sötétek a benne található érzelmek. Én nem bánom, hogy elolvastam.

Kiadó: Kelly Kiadó
Oldalak száma: 224