John Green: Csillagainkban a hiba
5/5
"A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még
néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van,
és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a
támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a
nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és
legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve,
lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató,
vérpezsdítő és tragikus birodalmában."
Történetünk főszereplője Hazel, aki pajzsmirigyrákban szenved. Egy gyógyszer hatására időt kapott, bár azt nem tudni mennyit, és az eddigi szenvedések sem tehetők semmissé, illetve tüdeje, amely az áttétek miatt már nem működik profi módon sem gyógyul meg. Ez épp elég ok arra, hogy az ember lánya depresszióba essen, ám egy halovány reménysugarat jelent az új fiú, a roppant jóképű, és humoros Augustus felbukkanása.
A történet olyan volt számomra, mint egy hullámvasút. Hol lefelé vitt az út, a reménytelenségbe, szomorúságba, hol pedig felfelé, a nevetés világába. Hazel kapásból szimpatikus alak lett számomra, fanyar, ironikus humorával, egyedi világlátásával. S az író teljesen emberivé tette azzal, hogy nem volt tökéletes, hogy időnként kiborult, és gonoszkodott, hogy megpróbált minél kevesebb fájdalmat okozni a szeretteinek, s bármennyire is terhes volt a betegség számára, nem akart meghalni. Vagy legalábbis nem mindig.
Augustus is a szívemhez nőtt, és szerettem volna, ha kettejük története happy end lesz, még ha tudtam is, hogy ez egy álom. Az, ami vele esett meg, ahogyan végig követhettük...mondjuk én egy idő után sejtettem, hogy ez lesz, de még így is nehezemre esett könnyek nélkül olvasni.
Isaac jelenléte is kellett a könyvbe, mert ha nem is végig volt a színen, alakja akkor is a gondolataimba égett.
Sokszor, sokan kérdezik tőlem, miért olvasok ilyen történeteket, pláne, hogy hipochonder vagyok. Egyrészt, hogy a saját félelmeimet legyőzzem. Másrészt azért, hogy tudjam, mi mindenért mondhatok köszönetet, még ha nem is mindig érzem magam épp boldognak. És hogy reményt, erőt, bátorságot merítsek. Mert még ha nem is tökéletesek a szereplők, nem hősök, mégis, sokkal többet kibírnak, kibírtak, mint én. És emelem ezért a kalapom előttük. Mert összelehet omolni, lehet gonoszkodni, de ha összességében képes vagy emberként viselkedni, segíteni a hozzád hasonlókon, akárcsak azzal, hogy hagyod kitombolja magát, az szerintem már teljesítmény.
Ez a történet ezerféle húrt pendít meg az olvasóban, rengeteg viselkedést láthatunk. Van, amit megvetünk, de legyünk őszinték, mi vajon képesek lennénk másképp viselkedni egy ehhez hasonló helyzetben?
Annak ellenére, hogy nem csupa vidámság a könyv, én tényleg csak ajánlani tudom. Korhatár nélkül, mindenkinek.
Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 296
"A fiú, aki király akart lenni, megszerezte a trónt…
Csaták százai perzselik fel a földeket, amint nagyurak és kiskirályok
viaskodnak a széthullott birodalom uralmáért. A galádul lemészárolt
anyja és öccse megbosszulásához vezető hosszú úton Honorous Jorg Ancrath
herceg kiderítette, kik állnak valójában e végtelen háború mögött.
Megismerte a játszmát, és elhatározta, hogy ő fogja letarolni a táblát,
bármi áron.
Húszezres hadsereg vonul Jorg vára ellen, a próféciák és a nép
istenített bajnokának vezetésével. Minden becsületes ember azért
fohászkodik, hogy ez a dicső lovag egyesítse a birodalmat, begyógyítva
sebeit. Minden jó király tudja, hogy meg kell hajolnia a túlerő és a
jövendölések előtt, ha másért nem, hogy népét és birtokát mentse. De
Jorg király nem jó király.
Jorg tisztában van vele, hogy a nála sokkal erősebb ellenséget
tisztességes harcban nem győzheti le. Ám a tisztességes játszma sohasem
szerepelt a tervei közt."
Jorg király, ám négy évvel a trónja elfoglalása után vára alatt egy hatalmas hadsereg, s neki döntenie kell, hogy behódol-e, vagy ellenáll. S mint azt már az első kötetből megtanultuk, főhősünk nem az a hajolgatós fajta. Így túlerő ide, túlerő oda, harcba száll. De nem csak az ellenfél katonáival, hanem saját eltemetett/elfelejtett emlékeivel és persze a hataloméhes álomboszorkánnyal is...
Ami leginkább szemet szúrt ebben a történetben, az Jorg jellemfejlődése. Nem, nem lesz az a makulátlan jó fiú, nem kell kétségbeesni. De mégis, valahogy több, mélyebb töltést kap az alakja, hihetőbbek a cselekedetei és a viselkedése. Mindezek mellett a sötétség, ami a sajátja, lénye mélyéből fakad nem tűnik el, ám időnként betekintést kapunk egy emberibb oldalára. Nem hiszem, hogy valaha jó ember lesz belőle, de emberibb még lehet. Mindenesetre én kíváncsi vagyok, hogy az utolsó részre mivé is válik.
Mindezek mellett kicsit több bepillantást kapunk magába a világba, ami hátteréül szolgál a sakk-játszmának, bár engem ezek a részek különösképpen nem hoztak lázba. Persze érdekes volt elgondolkozni, hogy vajon mi vezetett ahhoz, hogy az Építők csillaga leáldozzon, de a jelen történések jobban izgatták a fantáziámat.
A többi szereplőt is sikerült úgy megmutatni, hogy éljenek, ne csak egy odavetett két dimenziós alaknak lássam őket.
A humor sem veszett ki a történetből, pedig azt hihetnénk nem illik bele, de kell.
A történet a jelen és a 4 évvel korábbi események között ugrál, méghozzá úgy, hogy mindig csak egy-egy morzsát kapunk, egy kirakós darabkát. Illetve néha-néha Jorg gyerekkorába is beleshetünk, ami nem mindig felemelő, ilyen apa mellett élmény lehet felnőni, sőt teljesítmény egyáltalán életben maradni. Engem személy szerint nem zavart ez az ugra-bugra, mindig kíváncsian vártam, mikor kapok egy újabb jelet, vagy magyarázatot a történtekre.
Emellett még Katherine szemszögébe is bepillantást nyerünk a naplóján keresztül. Én nem tudtam annyira megkedvelni, de azt el kell ismerni, hogy nem hagyta magát legyőzni. Én mondjuk Miamona párti lettem a kiscsaj első megszólalása után :D. Remélem a következő történetben is sokat kapok belőle.
Ha valaki szereti a sötétebb hangulatú könyveket, nem riad vissza a vér és erőszak tengertől, akkor ezt a könyvet ajánlani tudom.
Kiadó: Fumax
Oldalak száma: 500