2013. augusztus 5., hétfő

Elfek tornya

Michael J. Sullivan: Avempartha az elfek tornya

5/5

"A TITKOT EGY TORONY REJTI.
A SZÖRNYETEG LEGYŐZHETETLEN AKADÁLY.
A MEGOLDÁS MOST IS A KÉT TOLVAJ.


Amikor egy nincstelen fiatal nő felbéreli Royce-ot és Hadriant, hogy segítsenek megmenteni távoli falucskáját egy ismeretlen éjszakai támadó portyázásaitól, hőseink újra a varázsló Ezrahaddon bűvkörébe kerülnek. Míg Royce az ősi elftorony rejtélyét próbálja megfejteni, Hadrian megkísérli felkészíteni a falu népét a láthatatlan gyilkos ellen. Ismét egyszerű kardlopással kezdődik minden, ám szokás szerint az események sűrűjébe csöppenő kalandoraink az Elan jövőjéért folyó harc kulcsfiguráivá válnak…
Az elfek tornya a magával ragadó Riyria-krónikák második kötete. A hatkötetes sorozatot írója egyetlen, eposzi magaslatokra törő történetként alkotta meg, amit külön epizódokra bontott. A cselekményszálak egybefonódnak, de minden egyes kötet a saját történetét meséli el, és külön, kerek egészként is élvezhető. Az eredetileg magánkiadásban megjelent sorozatra felfigyelt egy nagy kiadó is, és az új kiadás révén az utóbbi évek legsikeresebb új fantasy-jévé vált."

Mivel engem már maga a nyitó kötet is levett a lábamról, evidens volt, hogy a folytatást is beszerzem. Így került a könyvhéten a tulajdonomba a regény, aminek a borítójába már első látásra is beleszerettem. Jó, kicsit későn tudtam belekezdeni, de ez mit sem vont le az értékéből.

Royce és Hadrian ismét belekeveredik a dolgok sűrűjébe, amikor egy fiatal lány kérésére elindulnak egy faluba, hogy az ott éjjelente pusztító szörnyeteget elpusztítsák. Persze teljesen "véletlenül" Ezrahaddont is ott találják, aki pedig az elfek egy régi tornyába szeretne minél hamarabb bejutni. Így Royce és Hadrian kissé különválva próbálnak meg a dolgok végére járni, miközben a falú hirtelen túlzsúfolt lesz egy verseny miatt...

A regény szerintem nyugodtan olvasható különálló könyvként, saját jól felépített és kerek története van. Ami nagyon tetszett még, hogy most több bepillantást nyerünk a háttérként szolgáló világba, kicsit belekontárkodunk a múltba és vallásokba is.
Az író remekül mozog az összeesküvések hálójában, míg én már tényleg nem tudtam kiben bízzak meg és kiben ne, mindig felbukkant valami újabb ok, vagy cél ami árnyékot vetett az addig ismert szereplő viselkedésére.

A szereplők hozzák a már megszokott formájukat. A két tolvaj sziporkázik, Ezrahaddon titkolózik, a falu lakói megpróbálnak életben maradni, míg a nemesek-papok meg igyekeznek egy új "bábut" találni maguknak vezetői posztra. Egy pillanatra sem fog unatkozni az olvasó, az biztos.

Az egyetlen problémám a vége volt a történetnek. Egy pillanatra meglebegteti az orrunk előtt a titkot az író, majd egy frappáns tollvonással tesz róla, hogy bizonytalanságban maradjunk. E nélkül is vártam volna a folytatást, de így még inkább.

Aki szeretne egy jó fantasyt olvasni, amiben a humor és a kicsit sötétebb hangvétel remek arányban keveredik, annak csak ajánlani tudom a történetet.

Kiadó: Fumax
Oldalak száma: 350

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése