2013. augusztus 24., szombat

Az ördög szolgálatában

Vivien Holloway: Pokoli szolgálat
5/5

"Mit adnál azért, hogy megmentsd a szeretteidet?
A szabadságodat, az életedet?
Mit tennél, ha ráébrednél, hogy mindez hiába volt?
Beletörődnél, küzdenél?


Lilian küzdött. Mindent megtett, mégis elbukott, most pedig már sohasem szabadulhat a Pokolból. Ő az Ördög egyik bérgyilkosa. Életre szóló szerződéssel. Egy lélektolvaj, aki levadássza azokat, akik keresztbetettek Lucifernek, a lelküket pedig magával viszi.
Az új megbízás egyértelmű, a feladat világos, ám Lil dolga korántsem olyan egyszerű, mint gondolta volna. Mert a Pokolban semmi sem az, aminek látszik.
Lilian azt hitte, hogy fogsága évei alatt már mindent látott, átélte már a legrosszabbat, ám kénytelen rájönni, hogy érhetik még meglepetések. Lucifer nem kegyelmez, nem felejt, és nem bocsát meg, most pedig a lehető legkegyetlenebb büntetést eszelte ki. Lil-nek újra meg kell harcolnia a puszta életben maradásért.
Közben azonban a feladatát is el kell végeznie, ami nem csak azért nehéz, mert Greg Weiss kedves, jóképű, és minden tekintetben úriember. Lil-re az ilyesmi már sok-sok éve nincs hatással. De történik valami, ami még az ő jéghideg maszkját is darabokra töri, és felszítja lelkében a lázadás szikráját.
Szabadulni akar, bármi áron, csakhogy ebben a háborúban már nem csak az ő élete a tét. Senkiben sem bízhat, senkire se számíthat. Élete legveszélyesebb küldetésére indul, mely egyben az utolsó esély a szabadulásra. Pokoli játszma ez, ahol a szabadság nagyobb kincs, mint maga az élet."


Már a megjelenés előtt kinéztem magamnak a könyvet, és végül a Könyvhéten dedikálva sikerült is megszerezni. Az olvasás kicsit későbbre maradt, de azért előkelő helyet foglalt magának a könyv, csak a bejegyzés maradt el hozzá, így azt most pótolom.

A jó könyv az, ami szinte beleragad a kezedbe, beszippant a világába és nem enged el egészen addig, amíg el nem olvasod az utolsó mondatot, de még utána is sokáig visszhangot ver benned. Ez a könyv is ilyen.

Már az alaphelyzet olyan, amit nem tudom én hogy reagálnék le, és ezen is sokat gondolkoztam. Nekem is van testvérem, és legyen köztünk bármilyen vita, félreértés vagy épp ellentét, nem tudnám elképzelni nélküle az életet, és nagyon sok mindenre képes lennék azért, hogy ez így is maradjon. De vajon a saját lelkemet is odatudnám adni az életéért cserébe? Lilian ugyanis ezt teszi, hogy kishúgát megmentse, ám az ördöggel cimborálni bizony nem életbiztosítás, mert a kislány is meghal, és Lil is rab lesz egy kegyetlen világban, Lucifer egyik legjobb gyilkosává válik, aki behajtja az elmaradt tartozásokat.

Lili alakja kifejezetten szimpatikus volt, annak ellenére, hogy nem épp mindennapi munkája volt, de valljuk be, az ember sok mindenre képes, ha arról van szó, hogy életben maradjon, és hogy megőrizze az ép elméjét. Márpedig a Pokol nem éppen az a hely, ahol ezt a két dolgot olyan könnyű megtartani, mindenki fúrja a másikat, helyezkedik, csal, hazudik, öl. És még csak álmatlan éjszakái sem lesznek. Mégis, mindezek ellenére, sőt a korábban kapott súlyos büntetés után is szabadulni vágyik, szökni akar. Nem tudták megtörni, pedig rajta voltak a dolgon.

Lucifer alakja számomra inkább kenetteljes, és ármánykodós volt, mint sem félelmetes, de ez nem vont le semmit a történetből. Mondjuk az nem volt teljesen tiszta számomra, hogyha a lány ennyire félt tőle, illetve az Örökösöktől, akkor miért heccelte őket folyton? Én ha valakitől tényleg félek, akkor a közelében lapulok, mint szaracén harcos a fűben, de nyilván nem vagyunk egyformák.

Gabriel alakját nem tudtam elhelyezni igazán, se nem szerettem, se nem utáltam. Inkább bizalmatlan voltam vele, de hátha ez a későbbiekben változni fog.

Azt mindenesetre megtanultam, hogy ne bízzak senkiben ebben a történetben, mert nem az, akinek tűnik.

Nem épp egy rózsaszín lányregény, halál, vér és erőszak van az oldalakon, de egy ilyen világhoz nem is illettek volna a csillámpónik, lássuk be. Az biztos, hogy bizonyos helyeket sosem szeretnék közelebbről látni, pl. Termek.

Én nem találtam különösebb kivetnivalót a regényben, csak a fent említett dolgokat, Lucifer inkább dörzsölt mint ijesztő, és Lili viszonya a félelmet keltő alakokhoz érdekes, de ezeket leszámítva az első mondattól az utolsóig élveztem a történetet. Nem estem ki belőle, nem akartam az ablakon kidobni valami éktelen nagy marhaság miatt, a főszereplő végre nem csak a megmentő seregre várt, hanem tett is a dolgokért. Úgyhogy jöhet a folytatás ;´).

Kiadó: Aba
Oldlak száma: 320

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése