Kutatói élet

Dévényi Tibor: Dr. Ezésez Géza karrierje

4/5

Dr. Ezésez Géza életútja szellemes fonákja, mélyen szántó szatírája tudományos életünknek. A szerző, aki már túl van már saját többismeretlenes „penetronján”, így ajánlja könyvét:
„A kutatói hivatás szeretetével és tiszteletével ajánlom e néhány fricskát mindazoknak, akik már tudnak saját magukon nevetni. Vagy legalábbis másokon.”

A könyvet úgy ajánlották a figyelmembe, előtte még csak nem is hallottam róla, s bár nem ez lesz az év könyve számomra, semmi esetre sem bántam meg, hogy elolvastam.

Hyperszaglás és hatása

Réz András: Orr

4,5/5

Na, ez egy olyan könyv volt, amiről eddig semmit sem hallottam, és nem tudtam mit várjak tőle.

Vegyünk egy hétköznapi, szürke embert, aki igyekszik élni az életét, és a nehéz dolgokat átvészelni. Viszonylagos boldogságban él a feleségével, gyakran utazik konferenciákra, ahol nem veti meg az alkalmi szex lehetőségét sem, és soha semmi említésre méltó nem történik vele. Egészen addig, amíg egy autóbaleset után kiderül, hogy hyperszaglása lett, mindent sokkal intenzíveben, erősebben érez, mint egy normális ember. Mihez kezd vajon ezzel a képességével?

Maga a világ, amiben elhelyezte "hősünket" annyira nem fogott meg. Talán pont azért, mert ugyanezt látom magam körül. Hogy mindenki rohan a pénz után, a szürke hétköznapokat éli meg, nem élvez semmit, ellenben nagyon vigyáz a látszatra, mert az fontos.

Ami megfogott. A főszereplő cinizmusa, nagyon szeretem a kicsit fekete, kicsit szurkáló humort, megspékelve öniróniával, cinizmussal, ezt teljes mértékben megkaptam. Amellett egészen hitelesnek találtam azt is, hogy hiába látta, az élete rég nem olyan, amilyet anno elképzelt, olyan könnyen nem tudott, s nem is akart rajta változtatni. Ezzel a problémával én is találkozom.
Az Orrman megpróbáltatásai is tetszettek, hogy kezdetben igenis sok volt neki az az illatkavalkád, majd szép lassan fokozatosan találta meg, hogy is lehet ezzel együtt élni. Hogy próbált segíteni, amikor tudott.
A pergő, rövid, pattogós mondatok, amik szinte repítettek az olvasása közben.
A vége viszont gonosz, tudni akarom, mi lesz hősünkkel. Sikerül változtatnia magán és az életén? Vagy nem?

Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 214

Jézus szeret engem

David Safier: Jézus szeret engem
4/5

Safiernek ez a második könyve, amit olvastam. Ez is aranyos, humoros könyv, amiben ugyan van némi mondanivaló, de fő célja a szórakoztatás, és nem a világ megváltás. A cím ellenére sem :D.

Marie épp az oltárnál hagyja faképnél barátját, és azon elmélkedik, hogy hátralévő életében szingli marad, amikor belép az életébe Joshua, az ács. Csinos, okos, kedves...és azt állítja magáról, hogy ő Jézus. Mit tehet ilyenkor az ember lánya? Főleg ha közeledik a nagy leszámolás is?

Elég érdekes elgondolás a Biblia bizonyos részeiről, de tetszett. Marie-től mondjuk néha a falat kapartam, de sokszor megtudott nevettetni is. Joshua is vicces volt, ahogy a 2000 évvel ezelőtti tudását próbálja felhozni a mai világhoz :D.
Van itt minden, szerelmes angyal, tervezgető Sátán, bosszúszomjas ex-vőlegény. A komolyabb gondolat pedig a szabad akarattal kapcsolatos, ezen elmélkedtem utána egy sort, szóval még azt sem mondhatom, hogy semmit nem ad az olvasónak a mű.

Egy nap alatt elolvasható kis könyv, ami kikapcsol, megnevetett. Ha valaki egy fáradt nap után ki akar kapcsolni, ezt ajánlani tudom.

Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 350

Lélektelen nyomozni kezd

Gail Carriger: Soulless - Lélektelen

5/5

Mivel is kezdjem a könyv méltatását, lehetőleg ömlengés nélkül? Kemény feladat, de igyekszem megfelelni neki.

Ebben a könyvben minden van, ami mostanság oly nagy divatnak számít az írói körökben: vámpír, vérfarkas, szellemek, erotika, szerelem, harc...

Hogy miért ne rohanjon el mégse a kedves olvasó? Mert ez még sem egyike a tucat könyveknek, melyet elolvasunk, majd a másik 10 könyvvel együtt elfelejtünk. Itt a vámpírok nem csillognak a napfényben, a vérfarkasok nem azon elmélkednek milyen is a szörnylét, és a főszereplők nem hiszik azt rögtön, hogy egymásnak vannak teremtve. Na de lássuk a történetet.

Alexia Tarabotti nem mindennapi hölgyemény, ezt rögtön azután leszürhetjük magunknak, amikor egy vámpír támadását visszaveri, méghozzá nem is akárhogyan. Akkor még nem is sejti, hogy a háttérben sokkal komolyabb dolgok vannak, mint hogy egy fiatal, tudatlan és éhes vámpír megpróbálta a vérét venni - neki, aki lélektelen! - s bizony nem sokára ő is a dolgok sűrűjébe csöppen. De ne szaladjunk annyira előre. Előtte még ismerkedjünk meg az alfavérfarkasunkkal Lord Maconnal, aki igyekszik hősnőnket minden bajtól megóvni, és persze vérre menő szócsatákat vív vele. Illetve Lyall professzorral is találkozhatunk, aki a bétahím, és igyekszik felettese bárdolatlan szokásait, és heves vérmérsékletét megregulázni, több-kevesebb sikerrel.

S hogy hogyan kerül a történetbe egy gólem, vámpírbolyok, kóbor vámpírok, vérfarkas horda, egy lökött család, na meg némi erotika? Nos, ahhoz feltétlenül el kell olvasni a történetet.

Minden sorát imádtam. Két nap alatt elolvastam, és szerintem egy lett volna, ha közben nincs más dolgom is.

Egy humoros, jó értelemben komolytalan könyv ez, melyet nevetés, kuncogos, illetve a megfelelő helyen némi izgulás kísér. Néhol már-már szatírikus, de nekem az is nagyon bejött.  A nyelvezete kissé régiesre van véve, ami nem meglepő, hiszen a régi korabeli Angliába csöppenünk. De ez nem zavaró, szerintem kifejezetten illett a könyvhöz, erősíti a hangulatot.

Tetszett a világ felépítése, és az is, hogy nem csak megtudjuk vannak vámpírbolyok, meg árnyékkormány stb, hanem ezeket meg is magyarázza, és nem szájbarágósan, hanem élvezhetően. A természett feletti, a természeten túli és az emberi világ összefonódása remekül lett ábrázolva, és kifejezetten tetszett az, hogy a különféle lényeket elfogadják az emberek (többé-kevsébé), a mindennapjaik része.

A szerplők nagyon szerethetők, a saját kissé "zakkant" dolgaikkal egyetemben. Szerettem Alexia talpraesettségét és felvágott nyelvét, Lord Maccon visszavágásait, és a mindig előtörő "én vagyok az alfa" stílusát, kettejük civódását. Másik nagy kedvencem Lord Akeldama volt és a szövege :D

Ami esetleg meglepő lehet az az erotika jelenléte a könyvben, szerintem nem vészes, a történet valamilyen szintig kívánja is (de én mondjuk Anita Blake-n edzőttem, és író legyen a talpán aki őt erotika ábrázolásában túlszárnyalja :D). És szerintem annyira nem durva, csak ilyen szövegkörnyezetben, finom úrihölgyektől ás uraktól nem feltétlenül várná az ember. :)

Ha van egy kis ideje az embernek, és olyan történetet keres, ami tényleg szórakoztatja, és megfelelő arányban keveredik benne a szerelem, nyomozás, és egy elképzelt világ bemutatása, akkor ezt feltétlenül el kell olvasnia.

Az írónővel most a Könyvfesztiválon személyesen is lehet találkozni, ugyanis a Könyvmolyképző Kiadó standjánál fog dedikálni április 21-én 14:00-15:00 között. (Jó volna feljutni, de addig még sajna nem látok. Pedig szívesen megsimerném ennek a könyvnek a megálmodóját.)

A könyvér köszönet illeti a Könyvmolyképző Kiadót. 

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalak száma: 375

Kutyás élet

Bacher Iván: Hatlábú (Ebkönyv)
5/5

Ismét egy remek könyvet olvashattam az írótól. Nem túl vastag, jól lehet vele haladni. Kutyásoknak és nem kutyásoknak egyaránt ajánlani tudom.

Miközben olvastam a könyvet, a saját emlékeim is megelevenedtek, kicsit olyan volt, mintha a múlt egy darabkájába tettem volna sétát. Remek humorral fűszerezve olvashatjuk el, hogy bizony a kutya részünk lesz, és életünket megváltoztatja. Hatlábúak leszünk.
A gazda és az eb összecsiszolódik, alakít a másikon, míg végül kialakul az összhang, mely éveken át kitart. Lesz részünk nevetésben, sírásban, néha kerülhetünk zavarbaejtő helyzetekbe, amikor nem győzünk magyarázkodni, de megéri. Még akkor is, ha tudjuk, hogy semmi nem tart örökké az életben.

Kuncogtam, a végén a könnyeimet nyeldestem, de majd minden szavával egyetértettem. Kutyás voltam, és bár most épp macskás vagyok, nem felejtem el azokat az éveket, amikor egy hűséges ebnek magyaráztam a matematika rejtelmeit, vagy az ő fülébe sírtam el a bánatom. Kutyás maradtam, bár kutya nélkül. Talán majd ismét lesz, ki tudja.

Kiadó: Ulpius-ház
Oldalak száma: 142

Vérbál kezdete

                     Vavyan Fable: A Halkirálynő és a dzsinnek:
5/5

A Halkirálynő és a kommandó folytatását tarthatja az ember a kezében. Így tehát ismét Denisa, Mogorva (Belloq), Martin, és a nagyszerűek kerülnek a középpontba. Már-már elhihettük, hogy levágták a fő gonosz fejét, amikor kiderül, hogy ezzel csak időt nyertek, azt se sokat. A börtönből ugyanis már meg is van az új jelentkező, akik szívesen elfoglalná a megüresedett trónt, és ehhez bizony csak egy utat lát, mindenkin átgázolni.
Hőseink persze ezt nem hagyhatják, pláne hogy minden út ehhez az úriemberhez vezet. A férfi útját ugyanis ártatlan emberek halála szegélyezi...

Tény, hogy nem egy szépirodalmi művet tartottam a kezemben, de nem is azt kerestem. Túl sok elgondolkodtató, szomorú könyvet olvastam az utóbbi időben. Így aztán úgy gondoltam, lazítani fogok. És lőn. Fable mesél, méghozzá leginkább felnőtteknek. Mesél az életről, szerelemről, harcról.
Itt is a jó és a rossz harcáról olvashatunk, csak épp napjaink szeszélyes jelmezeibe öltöztetve. Így olyan érzése van az embernek, hogy amit olvas, bármikor megtörténhet a valóságban, vagy meg is történt már. De mégis, közben érezzük, hogy mégis csak egy mese. Ahol szurkolhatunk, hogy hőseink győzzenek, és a rosszak elbukjanak.

Sajátos a stílusa, kicsit fanyar, néhol ironikus, éles nyelvű.Ez elég közel áll a saját stílusomhoz is, már ha úgy igazán elengedem magam, így aztán élvezettel olvasom a szócsatákat, vagy épp az életről alkotott véleményét, melyet szereplői szájába ad.

Jelennek meg új szereplők, köztük egyik nagy kedvencem a "kaméleon kancsal" Cyd, akinek igen érdekes szóhasználatai vannak, úgymint vérbál, mandro. És szívesen fitogtatja azt, hogy mennyire kemény legény, és legnagyobb lelki nyugalommal rántja ki magából az orvosi eszközöket, vagy tárgyalja ki a véres részleteket.
A megszokott szereplők közül továbbra is Denisa a kedvencem, az ő stílusa fogott meg a leginkább. :). Bár én ennyire nem vagyok indulatos...általában.

Összességében nagyon elszórakoztatott, és ezt is vártam tőle. Pár napot, amikor elfelejtem a gondjaimat, és helyette a világában vagyok. Ezt teljesen elérte.


Kiadó: Kentaur Könyvek
Oldalak száma: 478