A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Raana Raas. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Raana Raas. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 27., hétfő

Sötét felhők gyülekeznek

Raana Raas: Csodaidők - Kiszakadtak
5/5
Végre vége a vizsgaidőszaknak, és van időm olvasni. Így aztán elő is vettem a sorozat második kötetét, és kíváncsian vártam, hogy alakul a sorsuk a már megismert és megkedvelt szereplőknek.
A történet jó pár évvel később játszódik, mint ahogy az első kötetet befejeztük. Judy már nem gyermek, hanem fiatal nő, akit mint első szülötett, már férjhez kellene adni. Ebbe ő maga is belenyugodott, apjára bízva a döntést.
Giin, aki főleg a céget igazgatja, nem akarja elsietni a dolgot, azt szeretné, ha lánya boldog lenne, és szeretné a férjét.
Yaan (Paul) elvégezte a katonai iskolát, méghozzá elég magas fokozattal, ám egy "hiba" miatt egy isten háta mögötti bolygóra küldik, hogy ott kezdjen építkezéseket, felújításokat, illetve irányítsa az embereket.

Mindezek mellett a politika, az ármánykodás és összeesküvés mindenki életét megnehezíti. És a kezdetben majdhogynem lényegtelen szálak olyan megvilágításba terelik a történteket, hogy néha bizony csak pislogtam. A háború ebben a kötetben már ténylegesen elkezdődik, és mint minden harcban, bizony itt is meg lesznek az áldozatok, akik sokszor csak annyit vétettek, hogy rosszkor voltak rossz helyen, vagy épp "másnak" születtek. A deportálások, a megtorlások és jogok meg nyírbálása bizony nem ismeretlen lépések, bár én ezeket leginkább történelem könyvekből, naplókból, regényekből ismerem. Mégis borzongva olvastam ezeket a sorokat, és szinte a szemem előtt láttam a táborokat, a nyomorgó embereket, és a kilátástalan helyzetet, melyet így vagy úgy, de megfognak törni. Nem is lepődtem meg a későbbi sorokon.
A családdal történteket hol mosolyogva, hol együtt érezve, a végén pedig aggódva olvastam. A bizonytalanság érzése mely átszőtte ezt a regényt engem is megérintett, szorongva tettem le a könyvet addig, amíg elintéztem néhány dolgot, és félve vettem fel, hogy folytassam. Nagyon remélem, hogy a kilátástalanság, és a sötét ég mely a végére előtérbe került a végén megoldódik. A veszteségek felett nem lehet egyszerűen átlépni, de azért egy halvány reménysugár felvillan, hogy lesz még jobb is a helyzet. Úgyhogy reménykedve veszem a kezembe majd a harmadik kötettett, és a történet fonalát, hogy egy új és jelenleg véres világba kalauzoljon el...

Kiadó: Animus
Oldalak száma: 416

2011. június 2., csütörtök

Család

Raana Raas: Csodaidők 1. -Az ogfák vöröse
5/5

Nem hiszem, hogy kapásból magyar írókat kapunk elő, ha olvasni szeretnénk valamit. Nincs semmi bajom azzal, hogy külföldi írók/írónők könyveit olvassam, sokuk nagyon jól ír, és nem csak pénzt akar keresni, hanem mesélni szeretne arról a világról, amibe bejáratos. A nagyobb baj az, hogy lassan az itthoni tehetséges embereket nem vesszük észre, vagy csak félünk tőlük. Ki tudja miért alakult ez így?
Én úgy gondolom, mindennek adni kell egy esélyt. Így hosszú egymást kerülgetés után, megrendeltem a Csodaidők sorozatot, és amint egy kis időm akadt, bele is vágtam.
Nem tudtam mit várjak. De reméltem, hogy nem lesz baj, hiszen egészen kiskorom óta tágra nyílt szemekkel néztem azokat sci-fi sorozatokat a tv-ben, ahol különböző bolygókra mentek, új fajokkal ismerkedtek az emberek. (Arra inkább nem térek ki, ezen sorozataim milyen érzéseket váltottak ki szüleimben :D).

Első pillanatra tényleg sci-fi, ahol több bolygón élnek az emberek, és technikájuk előrehaladottabb annál, amit mi eltudunk képzelni. Másodszor azonban inkább egy családregénye. Ahol a sok-sok szál egy ponton összefut, és onnan együtt haladnak tovább, színesítve a látható mintázatot. Yaan, Judy, Giin és a többiek...mind ismerősek már. És ha nem is mindent úgy éltem meg mint ők, sok érzésük ismerősen köszönt vissza. Ahogy valószínűleg mindenkinek, még ha mások is azok az ismerős helyzetek. Mivel még csak az első köteten vagyok túl, nem tudhatom merre vezetnek ezek a szálak. De kíváncsian fogom kísérni Yaant a kiképzése során, Judy-t, amint felnő, Giin-t, amint apaként helyt áll. És eközben élvezni fogom a magyar nyelv finomságait, amelyeket leginkább az tud igazán kihasználni, akinek ez anyanyelve. Hagyom hogy magával sodorjon a történet, én is a család részese legyek.

Kiadó: Animus
Oldalak száma: 448