Múlt keresés

Kate Morton: Az elfeledett kert
4,5/5

Cassandra nagymamája halála után nem találja a helyét, egészen addig, míg meg nem tudja, hogy a múltja bizony több titkot rejt, mint gondolta volna. Némi biztatás hatására úgy dönt, megpróbálja megtudni ki is volt valójában Nell, és honnan jött. És ezzel kezdetét veszi a mi utazásunk is, uticélunk pedig nem más, mint a régi Anglia.

Azt hiszem az írónőnek kifejezetten tehetsége van ahhoz, hogy ezt a titokzatos, rég múlt világot megteremtse az olvasó szeme előtt. Szinte minden oldal, ami erre a régi világban játszódott életre kelt, lélegzett.
Viszont a jelenben futó szálat valahogy nem sikerült velem megkedveltetni. De lehet csak azért, mert az ember óhatatlanul is érzi, a végén ott úgyis jó lesz a befejezés, míg a múltbeli szálban ezt nem vesszük biztosra.
S hiába volt Cassandra múltja is szomorú, ő nem került közel hozzám.
Ellentétben Eliza-val, akit megkedveltem, mert mi mindenen ment keresztül, és mégsem vesztette el az élet iránti szeretetét, a mesélő kedvét. Rose-t az elején szimpatikusnak találtam, de a végén...azt hiszem vannak olyan helyzetek, amikor annyira vágyunk valamire, hogy szinte elveszítjük közben önmagunkat.
A nagyszülőket pedig kifejezetten utáltam. :D

A kutatás, hogy akkor kik is pontosan Nell szülei tetszett. A végén már mindenféle ötletem volt, az egészen durvától a könnyebb megoldásig. Végül a könnyebb, olvasó barátabb megoldás mellett döntött az írónő, legnagyobb örömömre. Még ha amúgy maga a történet nem teljesen az.

A fél pont levonás inkább azért szól, mert a jelenben futó részeket nem tudta velem megkedveltetni az írónő. Szerintem sokkal jobban megy neki a múlt ábrázolása, mint a jelené.

Ha időben vissza mehetnék, biztos megnézném ama kor Angliáját...:).

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 622

Titkok és életek

Kate Morton: Felszáll a köd
5/5

Újabb kedvenccel gazdagodtam, mikor a végére értem ennek a történetnek. Pedig a fülszöveg alapján egy egyszerű családregényt vártam, némi szerelmi keveredéssel megspékelve. Volt persze ez is, de nem csak erről szólt a regény.
Számomra megelevenedett, és én beléphettem, a regény alakjaival együtt sétáltam, lélegeztem.

Mindig is érdekeltek a régi, nagy hatalmú családok, melyek előbb-utóbb kénytelenek a haladással szembesülni. A Hartford család cseppet sem vidám múltjába nyerünk bepillantást főleg Grace emlékein keresztül, aki szolgálólány, majd komorna volt a családnál. Mindössze 14 évesen kerül a házhoz, ahol megismerkedik a gyerekekkel, David-el, Emmeline-l és Hannah-val. Utóbbival egykorúságuk és valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag különleges kapcsolat alakul ki, mely egész életén keresztül elkíséri őket.
Grace 98 évesen éli újra a régmúlt emlékeit, amikor is egy fiatal nő felkeresi, hogy segítségét kérje a készülő filmjéhez, melyet erről a családról, pontosan életük egy bizonyos eseményéről készít. És az eltemetnek hitt titkok ismét felszínre kerülnek.

Tetszett az a sajátos hangulat, ami az egészet belengte. Hogy ez a kor miatt volt-e, amiben játszódott, vagy hogy egy ember személyes emlékein keresztül lettünk beavatva, nem tudom. Az biztos, hogy az első 100 oldal után csak úgy falni kezdtem a könyvet. Remekül megalkotott világba csöppenünk, ahol még viszonylag élesek a határok az úr és a cselédség között, majd ez a határ egyre jobban eltűnik, és ezt bizony mindkét oldal nehezen fogadja el. Bepillantást nyerünk abba is, hogy a háborúból visszatért férfiak milyen nehezen találtak - már ha visszataláltak - a "normális" kerékvágásba.
Több komoly gondolat is felmerült bennem, az olvasás közepette, mind a háborúról, mind arról, hogy néha milyen nehéz a kötelesség és kötelezettség valamint a vágyaink között választani, és akkor milyen nehéz lehetett. Na meg fejet hajtottam az írónő előtt, ahogy minden részletre odafigyelt, mert a végén rá kellett jönnöm, hogy bizony minden mindennel összefüggött. Még azok az apró dolgok is, amiknek nem szenteltem különösebb figyelmet.

Igazából ajánlani tudom mindenkinek, mert oly sok minden ötvöződik benne, hogy szerintem bárki talál neki tetsző vonulatot. De arra fel kell készülni, hogy a történet nem tündérmese, itt nem feltétlenül fogjuk megkapni a boldog véget. Sőt...de ettől talán még jobb is.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 598