Csoprtterápia

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
5/5

Ez egy olyan könyv számomra, amiről nehéz összeszedetten írni. Ha az ember hajlamos a hipochondria útvesztőibe ragadni, akkor nem éppen a megfelelő olvasmány. Gondolná más. Ennek ellenére cseppet sem bántam meg, hogy belekezdtem.

Julius híres pszichiáter, aki már sokaknak segített az élete során. Ám most úgy néz ki, neki kell segítség. Kiderül, hogy melanomája (egy agresszív bőrrák) van, és jó esetben egy éve. Mire elég egy év? Hogy fogadja a halál gondolatát? Erről szól ez a könyv.

Szerintem senkinek nem lehet könnyű azzal szembesülnie, hogy napjai tényleg meg vannak számlálva. Logikusnak éreztem, hogy Julius megpróbálta alátámasztani magának, hogy volt értelme az addigi életének, hogy segített másokon. És így jutott el ugyebár Philiphez, akit akár kudarcnak is nevezhetnénk. Már pedig ki akar, úgy távozni az életből, hogy a kudarcaira emlékezik?

Érdekesnek találtam az alapötletet, és a megvalósítást is. Azt vártam, hogy a regény főleg Juliusról fog szólni, de helyett kapott itt még Philip, Rebecca, Bonnie, Gill, Tonny, Stuart, Pam. Kicsit mindegyikük életét, problémáját megismerjük, és követhetjük azt is, hogyan próbálnak meg egymásnak segítve túllépni ezen. Nagyon érdekesnek találtam a csoportterápiás részeket, egyszer én is kipróbálnám :D, persze remélhetőleg semmi komoly, halálos probléma miatt.

Ami még érdekessége a könyvnek, hogy meg van felezve. A könyv fele a jelenről, és a csoporttagjairól szól, még a másik fele Schopenhauer életét, munkásságát mutatja be nekünk. Engem az elején megfogott, tetszett, hogy egy fejezet innen, egy fejezet onnan van. Csak akkor kezdett el zavarni, ahogy egyre érezhetőbben a végéhez tartott a Julius féle szál, és akkor kifejezetten megzavart néha a filozofikus elmélkedés :D. De azért nem vészes. És nagyon sok érdekes gondolat található azokban a részekben is, úgyhogy bármennyire is sietne az ember, érdemes végig olvasnia.

És kifejezetten tetszett, hogy az utolsó fejezet meg lett oldva :). (Aki kíváncsi rá, olvassa el :D).

Elgondolkodtatott, meg fogott a történet. (A hipochonder énemet meg kicsit megrémisztette, de ez van :D).

Kiadó: Park könykiadó
Oldalak száma: 423  

Szeretni tudni kell

Torey Hayden: Egy gyerek
5/5
"Egy hatéves lány fához kötözte és felgyújtotta hároméves társát. A kisfiú válságos állapotban került kórházba. Van-e élet ezek után a kislány számára?
„Ez a könyv csak egyetlen gyermek története. Nem azért íródott, hogy sajnálatot ébresszen. Nem is azzal a szándékkal, hogy egy tanárt megdicsérjenek a munkájáért. Még kevésbé azért, hogy riogassa a békés és boldog tudatlanságban élőket. Nem Ez a könyv csupán válasz szeretne lenni arra a kérdésre, vajon frusztráló dolog-e mentálisan beteg gyerekekkel dolgozni. Egy dal szeretne lenni, amely az emberi lélek tiszteletére íródott, egy kislány tiszteletére, aki olyan, mint valamennyi gyermekem. Mint mi mindannyian. Valaki, aki élni akar.” (a Szerző)"
                               Ezt a leírást olvashatjuk a könyv hátulján. Torey megint egy hihetetlenül jó könyvet alkotott. Szeretem az elgondolkodtató könyveket, főleg ha emberi sorsokat mutatnak be. Nos, ezt kellően megkaptam ebben a történetben.
Sheila a 6 éves lány, akit csak ideiglenesen bíznak Toreyra, amíg nem ürül a számára hely a kórház falain belül, ahol így vagy úgy, de megpróbálják kezelni a viselkedését. Végig követjük kettejük hatalmi harcát, majd a lassan, de biztosan kialakuló bizalmat, szeretett. És persze megismerhetjük az osztály többi "problémás" tagját.
A könyvet olvasva hol sírni, hol nevetni akartam. És volt, ahol a néma borzalomtól csak dermedten ültem magamban. Annyira kevés kellene csak ahhoz, hogy az emberek ne kerüljenek ilyen helyzetbe...odafigyelés, szeretet. Miért olyan nehéz feltétlenül szeretni? És mi az, ami hajtja őket, ami elég erőt ad, hogy még tudjanak hinni, és bízni?
Mindenkinek ajánlom, akit kicsit is érdekel mondjuk a pszichológia, emberi lélek, az emberek története. Ismét csak annyit tudok mondani, hogy nem kell doktori ahhoz, hogy követni tudjuk a szöveget, teljesen világos és érthető a fogalmazás, a nyelvezet. Ha hagyjuk, magával ragad egy olyan világba, amitől valljuk be, néha mi is félünk, olyan emberek közé, akiket gyakran elkerülünk. Pedig ők is olyanok mint mi.

Kiadó: Gönczöl Kiadó
Oldalak száma: 294