„A szikrázó humorú Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? nemcsak
az örökbefogadás érzelmi örökségét dolgozza föl sokoldalúan, hanem
helyet kap benne az az üdítő felismerés is, hogy az életet megérteni
ugyanolyan nehéz, mint megélni.” Entertainment Weekly
Amikor Jeanette tizenhat évesen elmegy otthonról, mert szerelmes lesz
egy másik lányba, örökbe fogadó anyja, Mrs. Winterson csak annyit
kérdez tőle: „Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?”
Winterson azonban nem mond le a boldogságról, hanem keresi egy
életen át – erről szól ez a mulatságos, szellemes, hol dühödt
indulattal, hol lelkesedéssel megírt történet, amely nem más, mint az
igazság, a világszerte népszerű Jeanette Winterson életének története."
Bevallom, ezelőtt nem olvastam az írónőtől egy könyvet sem, és még csak nem is hallottam a nevét, de a bősz jegyzetelgetés közben az eddig megjelent könyveit is feljegyeztem, így biztos, hogy utánuk nézek majd. Ami megfogott, az a fülszöveg, és a cím volt. Így kezdődött.
Lássuk be, alapvető emberi tulajdonsága az embernek a kíváncsiság. Szeretünk minél többet megtudni másokról, hogyan élik meg a mindennapjaikat, milyen történet bújik meg mögöttük. Talán ezért is vonzódom az önéletrajzi regényekhez. És itt aztán bepillantás nyerhettem, nem csak egy fájdalmas múltba, de gondolatokba, érzelmekbe, amelyek átcsaptak rajtam, magukkal ragadtak.
Jeanette elmeséli azt, milyen érzés örökbefogadott gyereknek lenni, ráadásul egy olyan családban, ahol nem feltétlenül azt érzi, az ember, hogy szeretik és elfogadják. Megtudhatjuk milyen gondolatok fordulnak meg egy ilyen helyzetben a gyermek fejében, hogy próbálja magát védeni. S nehéz kezdetek után sem javul a helyzet, ha egy kis községben az ott elfogadott normákba akárhogyan is szeretnéd, de nem tudod a saját lényedet beerőltetni.
"
Normálisnak lenni volt a legnehezebb."
Igazából az egész élete egy küzdelem, az érzelmeivel, a berögzült szokásokkal, a múltjával, önmagával. És mégis, egész végig szerette/szereti az életet. Csodálom érte.
Olvasás közben sokszor éreztem azt, hogy "Igen, ezaz! Ezt érzem én is!" Máskor pedig csak tágra nyílt szemmel néztem, hogy hová fajulnak a dolgok. Áttudtam érezni azt, hogy úgy érezte nem elég jó, nem lehet szeretni, nincsenek értékei. És sajnáltam, amikor próbált szeretni, és nem hagyták, vagy épp nem tudott. Ezer és egy gondolat cikázott át rajtam, próbáltam megérteni, elfogadni dolgokat. Az egy más világ volt, más értékekkel, normákkal. Néha úgy éreztem másik univerzumot látok megelevenedni.
Szinte minden oldalon találtam nekem tetsző, vagy valamiért gondolatkeltő mondatokat, amelyek igazak, függetlenül attól, hogy mennyire eltérő világba születtünk. Ráadásul az egész történetet átívelte, összefogta a könyvek és az írás iránti szeretet. Mivel mással lehetne még megragadni egy molyleány szeretetét?
Ami a fogalmazását illeti, remekül áttudja adni az akkor átélt érzelmeket, és elég sajátosan, vissza-visszatérve vezet minket végig egy történeten, ahol minden mindennel összefügg, és a múlt szerves része a jövőnek és jelennek. Érdekesen, figyelemfelkeltően ír, barátom akkor lesett bele, amikor a vonaton ülve már csak pár oldal volt hátra belőle, de annyi alapján is megjegyezte, hogy érdekesnek tűnik.
Hogy miért kell elolvasnod? Lásd egy másik szemmel az embereket, a világot, és az életeket. Mert mindenki a saját életét érzi a legnehezebbnek, pedig lássuk be, vannak sokkal de sokkal rosszabbak. És persze azért is, hogy megismerj egy kivételes nőt, aki múlt ellenére is megpróbál szeretni, embereket és az életet egyaránt.
Na meg hogy rájöjj, a könyvek milyen fontosak lehetnek az életben.
A könyvért köszönet illeti a
Park Kiadó.
