Agathe

Anne Catherine Bomann: Agathe

4/5

"Franciaország, 1940-es évek. Egy idősödő pszichoterapeuta türelmetlenül számolja a nyugdíjig hátralévő terápiás üléseket, és rezignáltan hallgatja a díványra fekvő unatkozó háziasszonyok apró-cseprő problémáit, miközben madárkarikatúrákat készít róluk. Már abban sem biztos, jó szakember volt-e valaha is, tudott-e segíteni bárkin.
Egy nap megjelenik nála Agathe, egy fiatal német nő, aki nem talál örömöt az életben, nem akar mást, csak eltűnni az emberek szeme elől… A doktor minden tiltakozása ellenére felvéteti magát a páciensek közé, és ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a terapeuta maga is kénytelen szembenézni az intimitástól és a haláltól való félelmével."

Egy gyönyörű borító, egy ígéretes fülszöveg...mi kellhet még a molynak? Igen, el is csábultam, és megvettem magamnak ezt a kis könyvet.
Az alapötlet nagyon tetszett. Amúgyis izgalmasnak tartom a pszichológusi munkát, hát még ha közben magára a pszichológus személyére is ráfókuszál az írónő. Aki ugyebár igen komoly válságban van maga is. Nyugdíj, a munkába belefásulás, az öregedés...ez mind-mind olyan probléma, amivel azt hiszem mindenki találkozik, vagy találkozni fog az élete során. Ha nem is minddel, vagy nem egyszerre.
Aztán itt van az új páciens, aki a kelleténél jobban kezdi érdekelni a terapeutát...szintén érdekes téma, hogyan kezeled ezt a helyzetet.
A kivitelezés viszont...

Amikor Nietzsche sírt

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt - A szenvedély regénye

5/5

"„Biztonságosan ​élni veszélyes.”
Bécsben, a 19. század végi szellemi erjedés közegében nagy drámája dúl szerelemnek, sorsnak és akaratnak. Josef Breuer, a pszichoanalízis alapító atyáinak egyike pályája csúcsán. Friedrich Nietzsche, az európai filozófia meghatározó szellemeinek egyike az öngyilkosság szélén. Amikor az igen tehetséges Breuer doktor elvállalja Nietzsche gyötrő fejfájásainak és egyéb testi kínjainak gyógyítását kísérleti stádiumban lévő módszerével, a „beszélgetős terápiával”, még csak nem is sejti, hogy a különös kúra neki is enyhülést fog hozni, hiszen ahhoz, hogy segítsen páciensén, előbb neki kell megküzdenie a maga démonaival.
Az Amikor Nietzsche sírt tényt kever írói fantáziával, kedélyes hangulatot feszültséggel. Irvin D. Yalom felejthetetlen történetet mesél olvasóinak a szenvedély természetéről és a barátság megváltó erejéről.
Irvin D. Yalom 1931-ben született Washingtonban orosz zsidó bevándorló szülők gyermekeként. A Stanford Egyetem pszichiátriaprofesszora, író. A Schopenhauer-terápia meg a Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek mellett több klasszikus pszichiátriai szakmunka szerzője.
Az Amikor Nietzsche sírt című könyve világszerte több mint 4 millió példányban kelt el, Armand Assante főszereplésével 2007-ben film is készült belőle."

Még valamikor középiskolás koromban olvastam az írótól egy könyvet, ami így a távolból előderengve úgy rémlik tetszett. Mindenesetre ismerős volt a neve, és mostanában amúgy is rá vagyok kattanva kicsit a pszichológiai témájú könyvekre. Szóval sokáig kerülgettem a kupacot, amit az író könyvei alkottak, míg végül egy akció keretén belül erre a regényre esett a választásom.

A "Leszarom" rafinált művészete

Mark Manson: A "Leszarom" rafinált művészete - A tökéletes élet tökéletlen megközelítése

4/5

"Több évtizede már mást sem hallunk, csak azt, hogy a gazdag és boldog élet titka a pozitív gondolkodás. „Dugják fel a pozitivitást – mondja Mark Manson, a szupersztár blogger. – Lássuk be, az élet tele van szarral, és ezt tudomásul kell venni.” Ha valami rossz, akkor így is-úgy is az. És ha az ember valamit nem tud, azt vállalnia kell. A szerző mindvégig kíméletlenül osztogatja a pofonokat olvasóinak, mindeközben nyers őszinteséggel, obszcén humorral és látszólagos nyegleséggel kifejti legfőbb elvét: az ember esendő és korlátolt – „nem lehet mindenki különleges, a társadalomban vannak győztesek és persze vannak vesztesek, ami valahol tényleg tisztességtelen, és nem a te hibád.” Ha valaki elfogadja a korlátait, akkor megtalálja azt az erőt, amire szüksége van. Hisz olyan sok minden van, amivel felesleges törődnünk. Csak rá kell jönnünk, mire érdemes az energiát fordítani, és mi az, ami teljesen lényegtelen. Így lehet átgondolni saját értékeinket és legfontosabb dolgainkat."

Őszinte leszek, a könyv elsőnek a címével fogott meg, Kíváncsi voltam rá mit fogok kapni ha elolvasom.  Mert azért azt lássuk be, általában nem éppen ilyen címmel, fülszöveggel próbálják a figyelmünket magukra vonni a különféle segítő könyvek. Szóval már csak emiatt is úgy éreztem, meg kell ismernem, ő mit tud.

Semmi

Janne Teller: Semmi

4/5

„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.”
Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az iskolát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki – és maguknak – az ellenkezőjét. Egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. Ám először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze – ezért a gyerekek azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnak az imaszőnyegét… Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme.
Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség, no meg felbukkan a média. Csak Pierre marad flegma, akinek ezért súlyos árat kell fizetnie…

Amikor az embernek ilyen könyvet ajánlanak, azért elgondolkozik azon, mire fel pont ezt és pont neki. Mégis, azt hiszem valahol tényleg kellett ez a könyv nekem, ha másért nem, akkor azért, hogy elgondolkodjak dolgokon. Múlton és jövőn egyaránt.

A döntés

Edith Eva Eger: A döntés

5/5

"Abban ​szeretnék segíteni olvasóimnak, hogy felfedezzék, miként szökhetnek meg saját elméjük koncentrációs táborából, és válhatnak azzá az emberré, akinek lenniük kellene. Segíteni szeretnék abban, hogy átéljék, mit jelent megszabadulni a múltjuktól, a kudarcaiktól és a félelmeiktől, a dühüktől és a botlásaiktól, a megbánásaiktól és a feloldatlan fájdalmaiktól –, hogy átélhessék azt a szabadságot, amelyben az életet teljes, gazdag, ünnepi mivoltában élvezhetik. Nem választhatunk fájdalom nélküli életet. De választhatjuk azt, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest.” Dr. Edith Eva Eger
A magyar származású dr. Edith Eva Egert 1944-ben családjával együtt a nácik haláltáborába, Auschwitzba deportálták. Ma klinikai pszichológus a kaliforniai La Jollában, illetve a Kaliforniai Egyetem oktatója San Diegóban. Emellett az amerikai hadsereg és haditengerészet tanácsadójaként tűrőképességi tréningeket tart és segíti a katonákat a poszttraumás stressz legyőzésében. Számos tévéműsorban szerepelt, többek közt az Oprah Winfrey Show-ban, illetve a CNN különkiadásában, amely az auschwitzi tábor felszabadításának hetvenedik évfordulójára készült. Ezen kívül főszereplője volt a holland nemzeti televízió holokausztról forgatott dokumentumfilmjének is. Rendszeresen tart előadásokat az Egyesült Államokban és külföldön.
Dr. Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt – jutalmul egy vekni kenyeret kapott. Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tartóinak, és mindennap élvezi az életet. Évekkel a kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít. A döntés egyszerre memoár és útmutató, melynek célja, hogy mindannyiunknak segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Dr. Eger műve reményt és lehetőséget ad mindazoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Akár rossz házasság, mérgező család vagy gyűlölt munkahely börtönében sínylődnek, akár önmagukat korlátozó hiedelmek szögesdrótja tartja őket fogva a saját elméjükben, ez a könyv arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk."

  Őszintén szólva, ezt a könyvet durván 3 hónapig kerülgettem a boltban. Aztán rávettem magam, hogy megvegyem, mert ha ennyi idő alatt nem megy ki a fejemből akkor már nem is fog. Aztán ismét várakoztattam, ezúttal úgy fél évig csücsült a polcomon érintetlenül. Féltem, hogy nem fog tetszeni, hiába várok tőle sokat és féltem kicsit a történettől is. Azért egy idő után csak eljutottam az olvasásáig.

Kis seggfejkalauz

Robert I. Sutton: Kis seggfejkalauz

5/5

"Ha ​úgy érzi, szétstresszelik, túlterhelik, alábecsülik, terrorizálják, bántalmazzák, és mindez azért van, mert egy gyökérrel dolgozik együtt, tanulja meg, hogy kell kikerülni, átverni, lefegyverezni a seggfejeket – és ne halassza holnapra!
A hasznos, egyben szórakoztató Kis seggfejkalauz hathatós és módszeres „játéktervvel” vértezi fel önt arra az esetre, ha egy gyökérrel kell együtt dolgoznia az irodában, a mezőn, a tanteremben, vagy egyszerűen csak az életben.
Sutton a diagnózissal kezdi, utána pedig „terepen” kipróbált, bizonyítékokkal alátámasztott, és néha meglepő stratégiákat ismertet az udvariatlan, bunkó, irritáló, kellemetlen, vagy csak szimplán inkompetens alakok kezelésére. Elmondja, miként kerülheti el őket, hogy járhat túl az eszükön, hogy fegyverezheti le őket, hogy küldheti el őket kapálni, és hogyan növeszthet olyan pszichés „páncélzatot”, amely védelmet nyújt ellenük.
Túlélési útmutatója olyan szemléletmód illetve személyes terv kialakításáról szól, amely segít megőrizni ép elménket, és megakadályozza, hogy a szép napjainkat tönkretegye valami gyökér."

Lehet ellenállni egy ilyen címnek és ennek a fülszövegnek? Ugye hogy nem! (Jó, lássuk be annyira nem is akartam...)

A Nő

Dr. Csernus Imre: A Nő - Csajsziknak

4/5

Időnként bele-bele lesek az ilyen önfejlesztő, pszichológiai témájú könyvekbe. Mert azt ugyan már rég tudom, hogy elolvasásuktól az életemet megváltoztató fordulat nem következik be, némi támpontot adnak arra nézve, mi az amit jól csinálok, és mi az, amin kellene változtatni. Aztán hogy ez utóbbi sikerül-e, és ha igen, hogyan, az már tőlem függ.

Szex a psziché labirintusában

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában

4/5

Nem éppen a szokványos olvasmányaim közé tartozik a téma. Pedig ha jobban belegondol az ember, ez éppen úgy az életünk szerves része, sőt, ha párkapcsolatban élünk, akkor igen fontos alkotóeleme. Mert mondhatunk bármit, és lehetünk bárkik, ez akkor is foglalkoztatni fog minket. Vagy azért, mert úgy érezzük, valami nem az igazi, vagy éppen ellenkezőleg.

Rád találni

Tari Annamária - Horváth Gergely: Rád találni
         2x33 gondolat a párkapcsolatról

4/5

"Egyetlen társban találhatunk boldogságot? Létezik egyetlen? Hogyan maradhatunk meg tiszta embernek a párkapcsolatok viharában? Mit jelent az egyéjszakás kaland? (Mit jelent a férfinak, mit egy nőnek?) Hogyan kísért az exek szelleme egy szerelemben? Miért vagyunk hűségesek, miért leszünk hűtlenek? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett Tari Annamária és Horváth Gergely a Dívány.hu portál Kettő látás című sorozatában. A Rád találni szerzőpárosa a társas létezés lélektanába és hétköznapi gyakorlatába vezeti be az olvasót.
Különleges párkapcsolati szótár ez a könyv. A fiatalság mámoráról – nem csak fiataloknak."

Annamáriától már korábban olvastam könyvet, de a páros férfi tagjához még nem volt szerencsém eddig. Főleg azért voltam kíváncsi erre a könyvre, mert egymás mellett láthattam a két nem véleményét egyazon témáról. És mint nő, persze hogy érdekel, a férfi mit gondol. Egyetlen férfi gondolata nem jelent egyetemes igazságot a többire nézve, de talán közelebb hozza őket hozzánk.

33 különböző témában vetik gondolataikat papírra. Ezek egy szóban mint fejezetcímek jelennek meg. Érdekes volt olvasni, hogy melyik mit jelent a két írónak, és mit nekem. Nem egyszer volt, hogy én teljesen másra gondoltam, mint ők, vagy ha ugyanarra is következtettünk, a véleményünk akkor sem egyezett. Főleg Gergely esetében volt így, de időnként Annamáriával sem egyezett a véleményem. De nem baj ez, hiszen különbözőek vagyunk, más-más élettörténettel a hátunk mögött, így nyilván nem ugyanúgy gondolkodunk. Amíg ezt a különbséget elfogadjuk, nincs baj.
1-1 fejezet tényleg nagyon rövid, így gyorsan lehet haladni a könyvvel. Ami nálam lassította a dolgot, az a töprengés volt. Én vajon hogyan látom ezt? Illetve ha még ilyet nem tapasztaltam, akkor vajon hogyan is állnék egy ilyen helyzethez?

A témák nagy része ismerős a mindennapjainkból. Olyan gondolatok, helyzetek, amikkel mi magunk is találkozunk, megtörtént velünk, vagy ha nem is történt meg, de láttunk már ilyet és ezáltal véleményt alkottunk róla. De azért volt olyan témakör amiről még nem is hallottam, és így plusz információval gazdagodtam. Ilyen volt például a drunkorexia fogalma, vagy éppen a milgram.
A femme fatale rész azért volt érdekes számomra, mert mindkét szerző más-más képet alkotott róla. Azt hiszem, az mindenkinek a saját döntése lesz, melyik oldal mellé teszi a voksát. Én ebben az esetben inkább a női oldallal értettem egyet, de mivel személyesen egy ilyen hölgyet sem ismerek, nem tudhatom, mi az igaz.

Összességében egy érdekes utazás volt ez a könyv, amely ugyan mások gondolataival vezetett, de általa mégis csak a saját utamat jártam be. Talán ez is lenne az értelme az ilyen könyveknek. Hogy utat mutatnak, kezdő lökést adnak, de nem magyarázzák el neked, hogyan is kellene érezned, gondolkodnod. Meg van a lehetőséged arra, hogy te alkoss egy végleges véleményt. Ez egyezhet az íróékkal, de el is térhet. És ez így a jó.

Ha valaki fogékony az ilyen témákra, akkor szerintem érdemes elolvasnia. Ha másért nem, akkor azért, hogy végig gondolja, ő miként látja ezeket.
A könyvért köszönet illeti az Athenaeum Kiadót.

Y generáció

Tari Annamária: Y generáció

4/5

Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, és egy csere folytán végül sikerült is hozzájutnom.

"Sokan vágynának biztonságot adó érzelmekre egy olyan életben, egy olyan környezetben, amelyben keménynek és határozottnak kell lenni. Az Y generáció tagjai a mai huszonévesek és fiatal harmincasok, az információs kor gyermekei. Világukban mélyen megváltoztak az érintkezési szokások, és átalakultak olyan hagyományos fogalmak, mint értékrend, tudás és tekintély. Kénytelenek megteremteni azt az illúziót, ami a csoporthoz tartozást és a közösségi élményt adja. Ezt pedig sokszor az interneten találják meg: közösségi portálokon, blogokon, hálózatszervezésen alapuló játékokban.
Nincs könnyű dolguk…
Tari Annamária szerint világunk változásait nem csupán értelmi, hanem érzelmi eszközökkel is követni kell. A szerző gyakorló pszichológusként évek óta foglalkozik a modern életben tapasztalható pszichés jelenségekkel és a személyiség működésének változásaival. Könyvében a pszichológia felismeréseit igyekszik ötvözni a klinikumban tapasztalható mai változásokkal (pl. étkezési zavarok átalakulása, munkahelyi, párkapcsolati problémák stb.), s megpróbál használható megoldásokat, stratégiákat kínálni a régi és új nemzedékek közti szakadékok áthidalására."

Meglepően sok, új információhoz jutottam a könyvből, és új szavakhoz, amiknek létezéséről eddig nem is tudtam (pl: retroszexuális :D). Jó, volt olyan is, amiről tudtam, vagy tapasztaltam, hiszen eme generációnak vagyok én is a tagja, ám azt kell mondjam, sok minden nem igaz rám a leírásukból. Persze egy sablont senkire nem lehet ráhúzni, és a tulajdonságokat, viselkedési formákat sok-sok ember együttes vizsgálatából adják meg a szociológusok.

Érdekes volt, amikor azt boncolgatta, hogy a bekövetkezett változások milyen nehézségek elé állítják a régebbi, és a mi generációnkat, és hogy sokszor a gyökeresen ellentétes gondolkozás az, ami a vitákat elindítja.
Félreértés ne essék, nem egy csodakönyvet tartunk a kezünkben, ami minden felismert problémánkra megoldást nyújt. Csak azt mutatja meg, hogy ez mi miatt lehet így, és ugyan néha ad tanácsot, mit próbáljunk meg tenni ellene, de az egyetlen helyes utat nem mutatja, és szerintem nem is mutathatná meg.

Nem túl vastag könyv, és teljesen érthetően meséli el a problémákat, nem kell attól félni, hogy tele lesz mindenféle ismeretlen latin halandzsával :D.
Amit viszont nem értettem: ,ég az elején leszögezi, hogy a fejezeteket bevezető helyzetek nem valóságosak. Azok végén meg mégis odaírja, hogy megtörtént beszélgetés, stb-ből vették ki. Na akkor, most valósak, vagy sem??

Nekem tetszett, azt hiszem a Z generációra is kíváncsi leszek ezután.

Kiadó: Jaffa
Oldalak száma: 298

Mániás depresszió közelében lenni

Michael Greenberg: Süss le, nap!
5/5

Egy újabb könyv, ami az emberi elme kissé sötétebb oldalát mutatja be. Pontosabban azt, mi történik egy tinivel, ha mániás depreszzó jön ki rajta, és mit él át a szülő, egy ilyen esetben.

A szerző lánya Sally az, aki 15 évesen átesik az első rohamán, s miután szülei nem tudnak vele mit kezdeni, bekerül egy pszichiátriai osztályra.
Nehéz téma, főleg ha a saját családtagod az, akin ez bekövetkezik, és te csak tehetetlenül áll és nézheted, hogyan hullik szét darabjaira. És persze imádkozol, hogy képes legyen magát összeszedni.

Tényszerű, és precíz, ez az első két fogalom az, ami rögtön beugrik a szövegről. Emiatt érezhetjük akár száraznak, bár én áthallottam a mondatokból sütő aggodalmat, szeretetet. Azt hiszem, legtöbben így reagáltak volna egy ilyen helyzetre, keresték volna magukban a hibát, az okot, amiért ez létrejött. Tagadtak volna, hogy nem, biztos nem ez a baja a gyereknek. És persze ugyanúgy az egész család érintve lett volna benne. Tetszett, hogy itt kitartottak, összefogtak az emberek, hogy egy biztos, nyugodt hátteret adjanak Sally-nek. Sokszor lehet olvasni arról, hogy egy-egy ilyen helyzet hogy teszi tönkre teljesen a család életét is.

Hogy miért érdemes elolvasni? Nem, nem azért, hogy te is depresszióba ess. Hanem azért, hogy kicsit megismerd a másik oldal résztvevőit. A beteget, annak családját. Akiket vagy sajnálsz, vagy biztonsági okokból inkább észre sem veszel a hétköznapokban. Pedig igen is ott vannak. És küzdenek, félnek, szeretnek. Ahogy Sally és a családja. Van úgy, hogy a végén pozitív lesz a történet, van hogy nem. De nem szabad feladni. Sosem.

Mindenesetre nem egyszerű olvasmány, elég komor hangulatú. Ne rossz periódusunkban olvassuk.

Kiadó: Atheneum
Oldalak száma: 232