5/5
Egy újabb könyv, ami az emberi elme kissé sötétebb oldalát mutatja be. Pontosabban azt, mi történik egy tinivel, ha mániás depreszzó jön ki rajta, és mit él át a szülő, egy ilyen esetben.
A szerző lánya Sally az, aki 15 évesen átesik az első rohamán, s miután szülei nem tudnak vele mit kezdeni, bekerül egy pszichiátriai osztályra.
Nehéz téma, főleg ha a saját családtagod az, akin ez bekövetkezik, és te csak tehetetlenül áll és nézheted, hogyan hullik szét darabjaira. És persze imádkozol, hogy képes legyen magát összeszedni.
Tényszerű, és precíz, ez az első két fogalom az, ami rögtön beugrik a szövegről. Emiatt érezhetjük akár száraznak, bár én áthallottam a mondatokból sütő aggodalmat, szeretetet. Azt hiszem, legtöbben így reagáltak volna egy ilyen helyzetre, keresték volna magukban a hibát, az okot, amiért ez létrejött. Tagadtak volna, hogy nem, biztos nem ez a baja a gyereknek. És persze ugyanúgy az egész család érintve lett volna benne. Tetszett, hogy itt kitartottak, összefogtak az emberek, hogy egy biztos, nyugodt hátteret adjanak Sally-nek. Sokszor lehet olvasni arról, hogy egy-egy ilyen helyzet hogy teszi tönkre teljesen a család életét is.
Hogy miért érdemes elolvasni? Nem, nem azért, hogy te is depresszióba ess. Hanem azért, hogy kicsit megismerd a másik oldal résztvevőit. A beteget, annak családját. Akiket vagy sajnálsz, vagy biztonsági okokból inkább észre sem veszel a hétköznapokban. Pedig igen is ott vannak. És küzdenek, félnek, szeretnek. Ahogy Sally és a családja. Van úgy, hogy a végén pozitív lesz a történet, van hogy nem. De nem szabad feladni. Sosem.
Mindenesetre nem egyszerű olvasmány, elég komor hangulatú. Ne rossz periódusunkban olvassuk.
Kiadó: Atheneum
Oldalak száma: 232
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése