4/5
Az írónő neve nem volt ismeretlen előttem, bár eddig nem sikerült hozzájutni a könyveihez. Persze ha az ember kitartó, előbb-utóbb sikerül megszereznie egy példányt a könyvtárból. Így jutottam én is hozzá ehhez a történethez.
Ókanizsa nyugodtan, békésen éli a mindennapjait. Legalábbis egy ideig, amikor is Dávid Veronika lábai előtt esik össze holtan a város bolondja - Vili- hátában egy késsel, zsebében pedig egy Ady verssel. És az élet ettől kezdve megváltozik, leginkább annak köszönhetően, hogy egyre-másra tűnnek fel az újabb holttestek, és A fekete zongora újabb versszakai. Vajon sikerül kideríteni ki a tettes?
Az első oldal komoly riadalmat keltett bennem, de hamar megnyugodtam, és onnantól kezdve egészen élvezetesnek találtam a történetet. Bár néhol Veronika tetteit és megszólalásait erőltettetnek éreztem, alapvetően nem volt komoly ellenvetésem.
A krimi szál jól kidolgozott, az ember nem sejti ki és miért is követi el a gyilkosságokat, ugyanúgy zsákutcákba fut, ahogyan a városka rendőre is. S mikor a legvégén kiderül ki a tettes, csak pislog, hogy jé?
Ami nagyon erőteljes a regényben, az a hangulatkeltés. Hihetetlenül jól megjeleníti azt a csendes, álmos kisvárosi hangulatot, a pletykára kiéhezett asszonyokat, a férjeket vadászó leányokat. Ami még nagyon tetszett, az a rész volt, mikor Veron Szegedre ment egy Ady felolvasásra. Ahogy leírja a várost, láttam magam előtt, pedig az 1900-as évekhez képest én már a jócskán megváltozott városképpel találkoztam egyetemi tanulmányaim során.
A szereplők szerethetőek. Ahogy korábban már említettem, nekem Veronika néhol már sok volt. Nem tudom, kit nevezhetnék kedvencnek, talán a doktor.
Szerelmi szál, féltékenység itt is van, én kicsit sajnáltam, hogy olyan lezáratlan maradt, de legalább lehet szurkolni, hogy későbbi kötetekben hátha összejönnek a szerelmesek.
Egy kellemes szórakozást nyújtó könyvet tarthat a kezében az olvasó, ha erre teszi a voksát.
Kiadó: Agave
Oldalak száma: 304
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése