4/5
Szintén könyvtári könyv.
Vajon mi képes rá venni a nőket arra, hogy saját testüket bocsátsák árúba? Méghozzá önként? Mi zajlik bennük?
4 afrikai lány életébe nyerünk bepillantást, akik örömlányokként dolgoznak Belgiumban. Visszaemlékezésüket egyikük - Sisi - megölése indítja el, és az olvasó ebpillantást nyerhet korábbi életükbe, gondolataikba.
Az ember azt hinné, hogy nincs az az ok, ami miatt önként, és majdhogynem dalolva menne az utcára, hogy árúba bocsájtsa önmagát. Ám ezen lányok, még ha nem is dalolva, de önként teszik meg. Mert van rosszabb. Amikor már tényleg nincs másod, csak a saját tested.
Efe, Ama, Joyce, Sisi gyerekkora nem volt felhőtlen. Éhezés, a család elvesztése, gyermekkori erőszak...elég színes a paletta. S ők elindulnak, mert pénzt szeretnének, vagy egy új életet, felejteni az emlékeket, és nincs más útjuk, lehetőségük.
Ami leginkább elgondolkoztatott, azaz, hogy még akár ma is, bizony könnyen eltudok képzelni ilyen történeteket, amik meg is történnek. Mert az egy dolog, hogy én viszonylag biztonságban nőttem fel, és remélhetőleg nem fogok ilyen drasztikus lépés megtételére szorulni. De vannak olyanok, akiknek ezek a mindennapokat jelentik, nem egyszerűen kitalált történeteket.
Tetszett, hogy visszafele haladtunk a cselekménnyel, vagyis előbb értesültünk a halálesetről, mint az odáig elvezető eseményekről. A lányokat is visszaemlékezéseikből ismerjük meg leginkább, melyek epizodikusan váltogatódnak Sisi életének bemutatásával.
Jól kidolgozott volt, mert voltak benne meglepő részek, és nem is sejtettem, ki lehetett az, aki a lány halálát okozta, egészen addig, amíg el nem olvastam.
Nem éppen a legvidámabb olvasmányaim egyike. De érdemes volt kivenni.
Kiadó: Nyitott könyvműhely
Oldalak száma: 342
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése