2012. október 23., kedd

Sztárom a párom

Spirit Bliss: Árnyékvilág
3/5

Nem tehetek róla, de a magyar íróknál mindig van bennem egy kis félelem, főleg a mostanában felkapottak esetében. Talán a túlzott rajongás miatt, ki tudja. Ennek ellenére úgy vagyok vele, hogy véleményt, pláne negatívat csakis akkor vagyok hajlandó alkotni, ha ismerem az adott könyvet. Így amikor megláttam Bliss könyvét a könyvtárban, rövid gondolkozás után levettem, és hazahoztam. Nem bántam meg, hogy könyvtári.

Adam Swanson fiatal, felkapott színész, nők körében igencsak népszerű. Ám életébe pont ezért szeretne egy olyan személyt, aki őt látja, nem pedig egy elképzelt, rózsaszín álmot. Talán ezt adhatja meg neki Camilla, akivel egy véletlen folyamán találkozik. Először barátságnak indul a kapcsolat, de később sokkal mélyebb lesz. Vajon képesek együtt átvészelni mindazon megpróbáltatásokat, amik a csillogó életvitellel járnak?

Az alapötlet nekem tetszett. Mindig sokat gondolkoztam azon, hogy képesek a híres emberek ép ésszel elviselni, hogy minden lépésük meg van örökítve, nincs magánéletük, vagy csak nagyon komoly lépések esetén. Hogy hiába emberek ők is, ha hibáznak, az sokkal nagyobb jelentőségű, mintha más tenné. Hogyan tudnak a sikerrel megbirkózni? A hirtelen jött hírnévvel, néha őrült rajongó táborral? Vagyis én pont az a közönség lettem volna, aki imádhatta volna ezt a történetet. Aham, csak ott az a kis volna szó. Ugyanis annyira nem tetszett a kivitelezés.

Camilla, az örök jó kislány. Nincs ezzel gond, alapvetően rám is rám lehetne sütni ezt a bélyeget, és meg is teszik. Biztos mást is idegesítenék. De Camilla nem csak jó kislány, de még tökéletes is! Mindig, minden helyzetben. Én kompromisszumokra képes, rugalmas embernek tartom magam, de néhány helyzet még nálam is kiverte volna a biztosítékot, de ő csak villant egy mosolyt, mindenkit biztosít arról, hogy rendben van és az egész szót sem érdemel, és tovább lejt. WTF? Egy-két ilyen ember, és a földön minden probléma megoldódna!
Adam, a híres ember, aki csak arra vár, hogy valaki megértse és őt lássa. Ezt az igényét még el is hiszem. Kár, hogy a többi lépését és megnyilvánulását már nem igazán. Nem estem hanyatt tőle, és azt a karizmatikus vonzását sem éreztem, ami kellett volna, hogy eltudjam hinni, mennyi ember rajonghat érte, már-már betegesen.
Komolyan mondom, még a két mellékszereplő jobban megfogott, mint a hőseink. Ez azért jelent valamit, nem?

Maga a nyomozós szál annyira nincs benne a történetben, hogy szinte meg is lepődtem a végén, hogy jéh, ezek még mindig itt vannak?

Annak ellenére, hogy nem tetszett a kivitelezés, maga a könyv olvastatja magát. Hamar végeztem vele.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 348

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése