Vadon

Richard Ford: Vadon - A tűz, amely mindent feléget maga körül

4/5

"A ​montanai Great Falls városka a Sziklás-hegység vonulatától nem messze fekszik, ahol 1960-ban, az olajkonjunktúra idején éppoly végtelennek tűnt a jobb élet reménye, mint az ember szeme előtt elterülő síkság. A háromfős Brinson család is azért érkezik a városba, hogy megcsinálja a szerencséjét.
A hegyekben hatalmas erdőtűz pusztít, a tizenhat éves Joe apja pedig elindul, hogy önkéntesként segítsen a tűz oltásában. A fiú ezalatt tanúja lesz annak, hogyan használja ki apja távollétét anyja arra, hogy bomlásban lévő házasságából egy kapcsolatba meneküljön.
Ford regényeit és novelláit a „dirty realism”, a „piszkos realizmus” irányzatába sorolják. A világszerte ismert szerző generációjának egyik legjobbja, akit számtalan díjjal tüntettek ki. Independence Day című, 1995-ös regénye megkapta a Pulitzer- és a PEN/Faulkner-díjat is; ezzel az első olyan mű lett, amely mind a két jelentős amerikai díjat bezsebelte.
A Vadonból Carey Mulligan és Jake Gyllenhaal főszereplésével 2018-ban film készült."

Őszinte leszek, a könyv olvasásának elején elgondolkoztam azon, vajon tényleg ez lesz-e a megfelelő olvasmány. Valahogy nem találtam a hangulatot hozzá, idegenek voltak a szereplők...de aztán egyszer csak sikerült elkapni a fonalat.

Amikor Nietzsche sírt

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt - A szenvedély regénye

5/5

"„Biztonságosan ​élni veszélyes.”
Bécsben, a 19. század végi szellemi erjedés közegében nagy drámája dúl szerelemnek, sorsnak és akaratnak. Josef Breuer, a pszichoanalízis alapító atyáinak egyike pályája csúcsán. Friedrich Nietzsche, az európai filozófia meghatározó szellemeinek egyike az öngyilkosság szélén. Amikor az igen tehetséges Breuer doktor elvállalja Nietzsche gyötrő fejfájásainak és egyéb testi kínjainak gyógyítását kísérleti stádiumban lévő módszerével, a „beszélgetős terápiával”, még csak nem is sejti, hogy a különös kúra neki is enyhülést fog hozni, hiszen ahhoz, hogy segítsen páciensén, előbb neki kell megküzdenie a maga démonaival.
Az Amikor Nietzsche sírt tényt kever írói fantáziával, kedélyes hangulatot feszültséggel. Irvin D. Yalom felejthetetlen történetet mesél olvasóinak a szenvedély természetéről és a barátság megváltó erejéről.
Irvin D. Yalom 1931-ben született Washingtonban orosz zsidó bevándorló szülők gyermekeként. A Stanford Egyetem pszichiátriaprofesszora, író. A Schopenhauer-terápia meg a Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek mellett több klasszikus pszichiátriai szakmunka szerzője.
Az Amikor Nietzsche sírt című könyve világszerte több mint 4 millió példányban kelt el, Armand Assante főszereplésével 2007-ben film is készült belőle."

Még valamikor középiskolás koromban olvastam az írótól egy könyvet, ami így a távolból előderengve úgy rémlik tetszett. Mindenesetre ismerős volt a neve, és mostanában amúgy is rá vagyok kattanva kicsit a pszichológiai témájú könyvekre. Szóval sokáig kerülgettem a kupacot, amit az író könyvei alkottak, míg végül egy akció keretén belül erre a regényre esett a választásom.

Férfiképmás

Pataki Éva: Férfiképmás

5/5

"Az ​1890-es évek elejének Budapestjén lázasan folyik a készülődés a magyarság ezeréves fennállásának megünneplésére. A millenniumi előkészületek forgatagában Pulszky Károly, a nemzetközi hírű, becsvágyó művészettörténész megkapja élete lehetőségét: a kormány mesés összeget bocsát a rendelkezésére, hogy az Országos Képtár igazgatójaként világszínvonalú műkincsgyűjteményt hozzon létre Magyarországon. Károly érzi, hogy a majdani Szépművészeti Múzeum megalapításával nem csupán hazájának tehet maradandó szolgálatot, de végre talán örökké elégedetlen apja, Kossuth egykori minisztere, Pulszky Ferenc elismerését is kivívhatja. Ám irigyei mindeközben csak az alkalmat lesik, hogy magasztos törekvéseit a pártpolitika sarába ránthassák, és gyűlölt családjával együtt végleg tönkretehessék a túl gyorsan túl magasra jutott fiatalembert. Országos botrány készül, amelyben a becsületnél is több forog kockán…"

Még nem volt dolgom Pataki Éva könyveivel, így nem tudtam, mire is számítsak. Másrészt a Pulszky-család élete sem volt túlzottan ismert előttem, így ebben a tekintetben is várakozással tekintettem a könyvre. Viszont mindig is szerettem a történelmi ihletésű regényeket, főleg ha azok kis hazánkkal kapcsolatosak.

Az ardmore-i Gallagherek trilógia

Nora Roberts: Napgyémántok

4/5

Még a szabadságom alatt kerestem otthon valami könnyed olvasnivalót magamnak, és ezen akadt meg a szemem. Persze a folytatások nem voltak meg, így azokat le kellett később vadásznom...

Alapvetően azt kaptam, amit vártam. Egy kedves szerelmi történetet, szerethető szereplőkkel, némi tündér/szellem jelenléttel (és kavarással) megspékelve, a környezetről pedig már ne is beszéljünk (azt hiszem lesz egy utam Írországba is...). A pár tagjai közül azt hiszem egy kicsit Aidan-t jobban szerettem, bár néha nekem is sok volt :D. Jude kissé lassabban került közelebb hozzám, de a végén már mind a kettejük miatt szurkoltam a boldog befejezésért.

A hold könnyei
4/5

Ha már végig követtem az első testvér, és az első hölgy kapcsolatának alakulását, nem hagyhattam ki a folytatást sem, nem igaz? Mellesleg néha jól esnek ezek a kis nyugis, kiszámítható történetek. Olyanok, mint a kedvenc takaróink, jól felmelegítik az embert, és segítenek kikapcsolódni.
Ha a három barátnőt nézem, Brenna volt a kedvencem. Az a típusú nő, aki időnként szeretnék lenni. Határozott, az esetek többségében magabiztos, tudja mit akar. Kifejezetten érdekes páros Shawn-nal. Persze itt is kapunk némi tündéri jelenlétet, meg bonyodalmakat, de tegye mindenki a kezét a szívére, pontosan tudjuk, mi lesz a vége.

A tenger szíve
4/5

Oké, egy kérdésem lenne ezzel a sorozattal kapcsolatban csak. Ezek a borítók...miért? Egyiken se hasonlítanak a hölgyek a kötet aktuális főhőseire. De komolyan...
Na jó, ez a kötet fogott meg amúgy a legkevésbé, mert számomra mind Darcy, mind Trevor alakja unszimpatikus volt. És ez sajnos a kötet végére sem változott, ellenben már nagyon szurkoltam Carrick és Lady Gwen párosának.









Szóval a teljes sorozat összességében nem rossz, De tipikusan limonádé, ami tényleg lelazít, meg kikapcsol. Ugyan aggódunk a szereplők csetléseit-botlásait látva, de azért pontosan tudjuk, a végén mindenki révbe ér. És így is lesz.
Az írónő stílusa is kellemes, nem voltak túlnyújtva részek, és a szereplők is szerethetőek (legalábbis a legtöbb). Mondjuk mindenkinek néhány főbb jellemvonása van kiemelve és annyi, de ilyen rövid részekben ez nem túl meglepő.
Azt hiszem, máskor is bátran olvasok valamit tőle, ha kicsit ki akarok kapcsolni.