2019. május 15., szerda

Az ardmore-i Gallagherek trilógia

Nora Roberts: Napgyémántok

4/5

Még a szabadságom alatt kerestem otthon valami könnyed olvasnivalót magamnak, és ezen akadt meg a szemem. Persze a folytatások nem voltak meg, így azokat le kellett később vadásznom...

Alapvetően azt kaptam, amit vártam. Egy kedves szerelmi történetet, szerethető szereplőkkel, némi tündér/szellem jelenléttel (és kavarással) megspékelve, a környezetről pedig már ne is beszéljünk (azt hiszem lesz egy utam Írországba is...). A pár tagjai közül azt hiszem egy kicsit Aidan-t jobban szerettem, bár néha nekem is sok volt :D. Jude kissé lassabban került közelebb hozzám, de a végén már mind a kettejük miatt szurkoltam a boldog befejezésért.




A hold könnyei
4/5

Ha már végig követtem az első testvér, és az első hölgy kapcsolatának alakulását, nem hagyhattam ki a folytatást sem, nem igaz? Mellesleg néha jól esnek ezek a kis nyugis, kiszámítható történetek. Olyanok, mint a kedvenc takaróink, jól felmelegítik az embert, és segítenek kikapcsolódni.
Ha a három barátnőt nézem, Brenna volt a kedvencem. Az a típusú nő, aki időnként szeretnék lenni. Határozott, az esetek többségében magabiztos, tudja mit akar. Kifejezetten érdekes páros Shawn-nal. Persze itt is kapunk némi tündéri jelenlétet, meg bonyodalmakat, de tegye mindenki a kezét a szívére, pontosan tudjuk, mi lesz a vége.






A tenger szíve
4/5

Oké, egy kérdésem lenne ezzel a sorozattal kapcsolatban csak. Ezek a borítók...miért? Egyiken se hasonlítanak a hölgyek a kötet aktuális főhőseire. De komolyan...
Na jó, ez a kötet fogott meg amúgy a legkevésbé, mert számomra mind Darcy, mind Trevor alakja unszimpatikus volt. És ez sajnos a kötet végére sem változott, ellenben már nagyon szurkoltam Carrick és Lady Gwen párosának.









Szóval a teljes sorozat összességében nem rossz, De tipikusan limonádé, ami tényleg lelazít, meg kikapcsol. Ugyan aggódunk a szereplők csetléseit-botlásait látva, de azért pontosan tudjuk, a végén mindenki révbe ér. És így is lesz.
Az írónő stílusa is kellemes, nem voltak túlnyújtva részek, és a szereplők is szerethetőek (legalábbis a legtöbb). Mondjuk mindenkinek néhány főbb jellemvonása van kiemelve és annyi, de ilyen rövid részekben ez nem túl meglepő.
Azt hiszem, máskor is bátran olvasok valamit tőle, ha kicsit ki akarok kapcsolni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése