5/5
"„Biztonságosan élni veszélyes.”
Bécsben, a 19. század végi szellemi erjedés közegében nagy drámája dúl szerelemnek, sorsnak és akaratnak. Josef Breuer, a pszichoanalízis alapító atyáinak egyike pályája csúcsán. Friedrich Nietzsche, az európai filozófia meghatározó szellemeinek egyike az öngyilkosság szélén. Amikor az igen tehetséges Breuer doktor elvállalja Nietzsche gyötrő fejfájásainak és egyéb testi kínjainak gyógyítását kísérleti stádiumban lévő módszerével, a „beszélgetős terápiával”, még csak nem is sejti, hogy a különös kúra neki is enyhülést fog hozni, hiszen ahhoz, hogy segítsen páciensén, előbb neki kell megküzdenie a maga démonaival.
Az Amikor Nietzsche sírt tényt kever írói fantáziával, kedélyes hangulatot feszültséggel. Irvin D. Yalom felejthetetlen történetet mesél olvasóinak a szenvedély természetéről és a barátság megváltó erejéről.
Irvin D. Yalom 1931-ben született Washingtonban orosz zsidó bevándorló szülők gyermekeként. A Stanford Egyetem pszichiátriaprofesszora, író. A Schopenhauer-terápia meg a Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek mellett több klasszikus pszichiátriai szakmunka szerzője.
Az Amikor Nietzsche sírt című könyve világszerte több mint 4 millió példányban kelt el, Armand Assante főszereplésével 2007-ben film is készült belőle."
Még valamikor középiskolás koromban olvastam az írótól egy könyvet, ami így a távolból előderengve úgy rémlik tetszett. Mindenesetre ismerős volt a neve, és mostanában amúgy is rá vagyok kattanva kicsit a pszichológiai témájú könyvekre. Szóval sokáig kerülgettem a kupacot, amit az író könyvei alkottak, míg végül egy akció keretén belül erre a regényre esett a választásom.
Habár maga a történet nem valós, az olvasása közben ez egy pillanatra sem merült fel bennem. Amíg ebben a világban jártam, mindent elhittem, és ezt nagyon tudom értékelni. Ha valami képes ennyire magába szippantani. Sokszor nehéz teljesen kikapcsolni, és én hajlamos vagyok a végsőkig ragaszkodni a kontrollhoz, ez alól az olvasás az egyik kivétel (a kevés közül). De még így is meg kell dolgoznia a történetnek, hogy mindentől eltudjon szakítani. És ennek a regénynek, ennek a két férfinak a története (sőt, három, ha jobban belegondolok) ez teljesen sikerült.
Josef és Nietzsche sem egyszerű esett. Még ha erről ők maguk nem is tudnak. Mind a ketten intelligensek, tanultak, szakmájukban nagyon jók. Mégis...elégedetlenek, sőt. Egyikük a bedőlni látszó házasélettel küzd, másik a magánnyal. És aztán a sors és egy hölgy egymáshoz sodorja őket.
Ha választanom kellene, ki volt a szimpatikusabb, akkor rögtön Josef-re esne a választásom, bár a végére megenyhültem a filozófusunk iránt is.
Nagyon érdekes volt lépésről lépésre követni, ahogy kibontakozik a személyiségük. Szép ívűen volt megrajzolva a két alak, mi pedig végig kísérhettük őket az első pillanattól kezdve a hol felvállalt, hol titkolt versengésen át a búcsúig. Mind a ketten előrébb léptek a saját problémájuk területén, még ha ez nem is volt mindig egyszerű, netalántán kellemes.
De nem csak a kettejük alakja, illetve a közöttük működő "kémia" fogott meg. Hanem maga a gyógymód is, illetve az, ahogyan bemutatja nekünk az író az akkori orvoslást. Még ha nem is pont így született meg a ma ismert pszichológia és annak egyik módszertana, izgalmas volt végig követni, hogy vajon használ-e és hogyan a pácienseknél. Mert bizony, több is van :D.
Engem meg vett kilóra a végére, azt hiszem sort kerítek apránként az író többi könyvére is.
Kiadó: Park
Oldalak száma: 414
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése