4/5
"A montanai Great Falls városka a Sziklás-hegység vonulatától nem messze fekszik, ahol 1960-ban, az olajkonjunktúra idején éppoly végtelennek tűnt a jobb élet reménye, mint az ember szeme előtt elterülő síkság. A háromfős Brinson család is azért érkezik a városba, hogy megcsinálja a szerencséjét.
A hegyekben hatalmas erdőtűz pusztít, a tizenhat éves Joe apja pedig elindul, hogy önkéntesként segítsen a tűz oltásában. A fiú ezalatt tanúja lesz annak, hogyan használja ki apja távollétét anyja arra, hogy bomlásban lévő házasságából egy kapcsolatba meneküljön.
Ford regényeit és novelláit a „dirty realism”, a „piszkos realizmus” irányzatába sorolják. A világszerte ismert szerző generációjának egyik legjobbja, akit számtalan díjjal tüntettek ki. Independence Day című, 1995-ös regénye megkapta a Pulitzer- és a PEN/Faulkner-díjat is; ezzel az első olyan mű lett, amely mind a két jelentős amerikai díjat bezsebelte.
A Vadonból Carey Mulligan és Jake Gyllenhaal főszereplésével 2018-ban film készült."
Őszinte leszek, a könyv olvasásának elején elgondolkoztam azon, vajon tényleg ez lesz-e a megfelelő olvasmány. Valahogy nem találtam a hangulatot hozzá, idegenek voltak a szereplők...de aztán egyszer csak sikerült elkapni a fonalat.
Nincs általában problémám az in medias res kezdésekkel, kifejezetten izgalmas tud lenni ha utólag csepegtetik az információt arra nézve, hogyan is jutottunk el a kiindulópontig. Talán ez volt a baj, itt az előzmények nem fontosak, vagy nem jutott rájuk idő. De akár úgy is nézhetem, hogy roppant hiteles módon akarja nekünk bemutatni a történteket. Ismerem az érzést, amikor egyik pillanatról a másikra kiderül, nincs minden rendben az addig békésnek hitt családban és hogy bizony talán nem lehet rendbe hozni a dolgokat. Vagy a rendbe hozás nem egyenlő azzal, hogy egyben marad a család.
Itt is pár nap történését követjük nyomon, s bár a végén kicsit előremutat a jövőbe, a múlt ismeretlen marad. Nagyrészt. Így nem tudhatjuk mi sem mi az, ami már korábban elkezdődött a szülők között, mit erősített fel az, hogy a férfi elindul tüzet oltani.
A szereplők, talán pont a könyv rövidsége miatt nem kerültek olyan közel hozzám. Habár alapvetően együttérzően álltam Joe-hoz, mégis távol maradt tőlem. Nyilván nehéz pont egy 17 éves fiú bőrébe bújnom, vagy éppen úgy gondolkodnom mint ő, de ettől függetlenül is hiányzott valami.
Az édesanyja már eleve a tettével elrúgta nálam a pöttyöst. Hiszem, hogy az a fair, ha a másikkal előbb közöljük: "Vége van Kedves.", mint félrelépünk valakivel. Mert vannak tényleg menthetetlen kapcsolatok, ahol már csak több fájdalmat okozunk egymásnak. Azt jobb elengedni. Lehetőleg úgy, hogy jobban már senki ne sérüljön. De a másik háta mögött...főleg hogy közben a gyerekemet is belekeverem a dologba? Ez utóbbit még most sem teljesen értem milyen felindulásból tette.
Joe apját még akár kedvelhettem is volna, de szegény annyira kevés szerepet kap, hogy ő épp ezért marad teljesen semleges számomra.
Na, de akkor mire adok 4 pontot?
A hangulatra, és ahogy az egész történetet megrajzolja. Mert lehet, hogy jobb szeretem ha a szereplők közel kerülnek hozzám, vagy jobban ismerem a háttértörténetüket, de ez attól még gyomorszorítóan jól ábrázolja milyen tehetetlenek vagyunk néha. Hogy a dolgok hirtelen csak egy hatalmas fordulatot vesznek és mi csak kapkodjuk a fejünket, s próbáljuk a legjobb döntéseket hozni, meg nem megfulladni. Nem mindig sikerül. Sokszor utólag bölcsebb az ember.
Még ha nem is kedveltem Joe-t, a lapokról a bőröm alá szivárgott az, ahogy görcsösen próbál az egésznek értelmet találni, miközben alkalmazkodni próbál. Ahogy szétszakad, mert az anyját is boldognak szeretné látni, az apját is és a régi világát is szeretné visszakapni. Sajnos ez a valóságban ritkán összehozható triumvirátus.
Az apa viselkedése, amikor visszaérkezik, szintén szívbemarkoló volt. Szinte láttam rajta a reményt, hogy akkor most kijavítják, ami elromlott. Aztán a pofont, hogy nem hogy javítás nem lesz, de még csak esély sem. Mondjuk a tettét ennek ellenére kicsit erősnek érzem, de nem tudhatom, hogy én egy ilyen helyzetben mire lennék képes.
A nő mondjuk bizonyos tekintetben rejtély maradt, nem tudom pontosan mit is keresett? Mert az egyértelmű, hogy valami hajtotta, űzte. Nem tudom, vajon végül megtalálta-e, erre igen kíváncsi lennék.
Azt hiszem élethű lett, fájdalmas. Az, hogy közben tűz dúl valahol, szinte mellékes, mert ilyen családi drámák bárhol, bármikor megtörténnek. Kíváncsi lennék más könyvére az írónak, hogy vajon egy terjedelmesebb regényben mit nyújtana (ha ott is ilyen jól játszik az érzelmeimmel, akkor előtte feltankolok valami instant boldogságot nyújtó édességgel.).
A könyvért köszönet illeti az Athenaeum kiadót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése