Egy elveszett kutya nyomában

Susan Wilson: A táncoló kutya

3/5

"A nevem Justine Meade, és életem negyvenhárom éve alatt csupán maroknyi ember volt, akit szerettem. Nem, ez túlzás. Kettő. Ketten voltak, akiket az ostobaságom és az önzésem miatt elveszítettem. Az egyik a fiam volt. A másik a kutyám.
Justine Meade élete veszteségek sorozata. A listán szerepel az édesanyja, az otthona, sőt még a fia is. Az egyedüli társa, akire mindenben számíthat, Mack, a szürke-fekete sheltie. Ám amikor felkerekedik vele, hogy visszatérjen gyerekkora otthonába, ahol huszonöt éve nem járt, az úton egy végzetes hiba elszakítja őket egymástól. És ahogy az autópálya kilométerei egyre nőnek közöttük, úgy fogy Justine esélye arra, hogy kétségbeesett akarása ellenére is valaha megtalálja imádott kutyáját.
Ed és Alice Parmalee a saját veszteségüket gyászolják. Hét évvel azután, hogy a lányuk már nincs velük, együtt élnek, de kerülgetik egymást és a kimondhatatlan fájdalmukat, s képtelenek a közöttük tátongó szakadékot áthidalni. Ám amikor rátalálnak egy szürke-fekete kutyára az út mellet, közösen döntik el, hogy magukhoz veszik.
Megingathatatlan hűségével, elképesztő megfigyelőképességével és csalhatatlan megérzésétől vezérelve Mack képes arra, hogy összehozza az embereket. Legyen akár Justine partnere, akár egy család életének új szereplője, olyan, mintha ez a kis shetlandi pásztorkutya arra született volna, hogy boldoggá tegye a körülötte lévőket.
Mindenkinek szüksége van Mackre. De vajon kihez tartozik ez a táncoló kutya?"

A Pioneer kiadó könyvei általában tetszeni szoktak, ám most valahogy nem találtunk egymásra ezzel a könyvvel. Pedig alapvetően imádom az állatos történeteket, ráadásul nekem is volt kutyám, szóval megalapozottnak tűnt azaz elvárás, hogy majd engem is elvarázsol a történet.Sajnos nem így történt.
Most valamiért zavartak a sablonos megoldások, az, hogy elég hamar kitaláltam, mi lesz a következő "csavar". Hogy nem tudta hozzám közel hozni ezeknek az embereknek a szenvedését, fájdalmait, pedig erre épült volna az egész történet.

Egyszerűen egy kívülálló szemével, hűvös távolságtartással olvastam, és viseltettem mind Justine iránt, mind Ed és Alice felé. Ráadásul úgy éreztem, az, hogy elvesztette a kutyáját, legalább annyira a nő hibája volt, mint a sofőré. Tényleg, meg kellett volna várnia, vagy ha nem is várja meg, akkor a kutyát nem kidobni egy autópálya szélén. Viszont ki az, aki egy fuvart kap, ne kekeckedjen a sofőrrel, akinek időre kell leszállítania a dolgait. Aztán meg van lepődve, ha otthagyja a másik.
Vagy éppen a családja se volt kutya. A mostohaanya ugyan tényleg ellenszenves lett, akit simán elküldtem volna az imádott fiacskájához lakni, de így nagyjából ennyi is volt.
Ed és Alice története ugyan szomorú, de itt meg is állt a dolog, nem tudtam átérezni a veszteségüket, fájdalmukat. Azt meg pláne, hogy nem akarták megtudni, van-e vajon gazdája a kutyának.
Az egyedüli, akit megkedveltem, az a hegedűművész Pokol Angyala volt :D.

Egyszóval megható alapok ide, kutya oda, engem nem bűvölt el a történet.

Kiadó: Pioneer
Oldalak száma: 324

Egy kis segítség sosem árt

Catherine Ryan Hyde: Számíthatsz rám!

4/5

"Billy, az egykori ígéretes táncos már évek óta nem hagyta el a lakását. Valósággal retteg az emberektől, szavak nélkül éli az életét a négy fal között. Egészen addig, amíg egy napon az alatta lévő lakásban lakó Grace be nem toppan az életébe, hangosan és visszafordíthatatlanul. A tízéves kislány tudja, hogy az anyukája szereti őt, de a drogokat is. Ezért csak úgy tud megmenekülni attól, hogy a gyermekvédelmi hivatal nevelőszülőkhöz adja, ha az anyukája ismét tiszta lesz és az is marad. Ehhez viszont el kell tőle venni azt, amihez a legjobban ragaszkodik. Ám a terv megvalósításába a ház minden lakóját be kellene vonni, ami egyáltalán nem egyszerű, mivel valamennyien magányosak, akik a saját életükkel is nehezen néznek szembe. Grace-nek azonban lehetetlen ellenállni. És erről az olvasót is meggyőzi ez a imádnivaló regény."

Ezt a kötetet is már vagy egy éve kinéztem magamnak, de vagy nem volt meg a könyvtárnak, vagy ki volt kölcsönözve. Miért mindig azt a könyvet akarják olvasni, amit én? :D De végül csak sikerült bent lelnem. Kellemes, elgondolkodtató szórakozás volt olvasni. De valami nekem még hiányzott belőle...

Vegyünk egy nem éppen túl jó negyedbeli lakóházat, ahol a szomszédok évek óta ismerik, pontosabban nem ismerik egymást. Látják a másikat néha, odaköszönnek reggel, vagy este, és élik a saját életüket. Mint mi. Mi az, ami megváltozik? Egy 10 éves lány az, Grace, aki kedvéért a ház összefog, és az emberek elkezdenek szembenézni félelmeikkel, kitőrni a falaik mögül, tágítani a határaikat. Van, aki egyszerűen csak öreg, van aki fél a tág terektől, más a bőrszíne miatt van megkülönböztetve. És mégis, mindezen problémák elhalványulnak, amikor összefognak, hogy a lány édesanyját leszoktassák a drogról. De mi történik akkor, ha ez nem is olyan könnyű, mint gondolták?

Kicsit utópisztikus a dolog, hogy hip-hop mindenki elkezd szembenézni a problémáival, és nagyjából meg is oldja őket. Tény, hogy az embert motiválni kell, mert különben mindent ráhagy, mert ugye lesz még idő, na meg kényelmesebb is. És végülis a legtöbb ember szeret jót tenni, még ha csak kicsiben is. Mégis, mindezt elnéztem volna neki, de néha Grace nem a korának megfelelően viselkedett, ami engem mindig nagyon ki tud ugrasztani a történetből. Értem én, hogy egy ilyen anya mellett a gyerek hamarabb felnő, de most akkor vagy gyermekien ártatlan, vagy érett legyen gondolkodásilag, ne ugrabugráljon a kettő között, ugyanazon vonalon, ha lehet.

Ezt leszámítva nekem végülis tetszett. Sikerült érdekes szereplőket alkotnia, nekem kedvencem Billy volt :). Nem lehet könnyű az élet, egy ilyen fóbiával. És emelem kalapom, h megpróbálta legyőzni.
Akit nem igazán kedveltem meg, az az édesanya volt. Már azt is nehezen nyeltem le, hogy gyerek mellett nem próbál meg jobban küzdeni a szer ellen. De hogy aztán még a lányt is elzárja a barátai elől? Kedvem lett volna megcsapkodni valami nehéz tárggyal, hogy ébresztő, ezzel nem fogod a lányod szeretetét, bizalmát visszaszerezni.

Hm...milyen jó volna, ha nekem egy olyan szomszédom lenne, aki spanyolul tanítana meg beszélni. Amúgy ezt is ötletesnek tartottam, hogy mindenkitől tanult valamit, kapott valamit Grace. Szép külsőt, figyelmet, idegen nyelvet, tánc tudást, biztonságot....olyasmiket, amiket mi is megkapunk, csak általában a családtól. Ha azt nézzük, a lakóház is lehetne egy nagy család, csak túlzottan félünk, és túlságosan bezárkóztunk a mai világban, még azok elől is, akiktől csak egy fal választ el.

Ajánlani tudom, kicsit nevetős, kicsit komor, de alapvetően szórakoztató olvasmány.

Kiadó: Pioneer
Oldalak száma: 360

Ízek életre-halálra

Erica Bauermeister: Ízek életre-halálra
5/5

Bevallom őszintén az én főzési tudományom a gyorsan és könnyen elkészíthető harapnivalókig terjed, mert az egyetemi évek alatt nagy főzőcskézésekre nem igen volt időm, na mg kedvem sem kivárni, míg a konyha felszabadul. Itthon meg ugye elvagyok látva, így hát ez a világ igencsak ismeretlen terep számomra.
De ez a könyv még engem is elvarázsolt, és lehetséges, hogy hamarabb a tűzhely felé lökdös, mint bárki más.

Lillian elismert séf, aki már egészen kiskorától úgy érti és érzi az ételeket, fűszereket, ahogyan senki más. Szeretetét a főzés iránt szeretné tovább adni, ezért hétfőnként este főzőtanfolyamoknak biztosít helyet. A most induló képzés részvevőinek múltját, jelenét, személyiségét ismerjük meg a könyvön keresztül, miközben recepteket ismerünk meg, és szinte érezzük az illatok, aromák keverékét, melyek belőlünk is egy-egy emléket idéznek fel.

Tetszett, hogy minden fejezetben más-más tagját ismerjük meg a csoportnak, és múltjuk egy-egy étel vagy épp íz hatására folyamatosan bontakozik ki a mi szemünk előtt. Van itt túlhajszolt anya, idős pár, feleségét elveszített férj, helyét kereső fiatal lány, a memóriáját és emlékeit megregulázni képtelen hölgy...rengeteg múlt, boldog és kevésbé boldog emlékek villannak fel. Mi pedig ebben zsongító sodrásban, nyugodtan haladunk a történésekkel. Nincs benne semmi világot megváltó fordulat, nincsenek gonosz vámpírok, emberekre törő szörnyek, vagy épp világvége. És mégis, éppolyan mélyre magával szippantott, mint egy-egy ilyen könyv. Kicsit lelassított, megnyugtatott. Néha emléket hívott elő bennem is. Úgyhogy nagyon megérte ki venni a könyvtárból és azt hiszem megalapította az olvastam, de ettől függetlenül a polcomon akarom tudni kategóriát ez a könyv.

Komoly bajban vagyok eme bejegyzés írásával, mert annak ellenére, hogy mennyire nem jön át, nagyon sok mindent megmozgatott bennem, és nagyon megfogott. Csak visszaadni nem tudom azokat az örvénylő gondolatokat. Nem tudom megfogalmazni. Azt hiszem, csak annyit tudok mondani, el kell olvasni a könyvet. Nem tudom, hogy engem talált meg egy nagyon fogékony időszakomban, vagy alapvetően ilyen a hatása, de mindenesetre jól esett egy kicsit lelassulni, és békésen olvasgatni.

Kiadó: Pioneer
Oldalak száma:  276

Képzeletbeli barát

James Patterson- Gabrielle Cahrbonnet: Máris hiányzol
4/5

Azt hiszem lassan kezd szokásommá válni, hogyha valami romantikus dolgot szeretnék olvasni, a számomra még elfogadható határokon belül (értsd, nem áztat el a rózsaszín cukros takony, ami a lapokról csöpög a mit sem sejtő olvasóra), akkor elsőnek szétnézek a Pioneer kiadó választéka között. Eme könyv is onnan, illetve a könyvtárunk polcáról került hozzám.

Jane Margaux-t kislányként ismerjük meg, amint épp izgatottan készül a kilencedik születésnapjára, és reményeit félelmeit egyedüli barátjával, Michael-lel osztja meg. Azonban Michael-t csak ő látja, és csak ő tud vele beszélni. Vagyis tulajdonképpen ő egy képzeletbeli barát, nem? A születésnap nem egészen úgy sül el, ahogy a kislány tervezi, és egyetlen barátja is ekkor hagyja magára, csupán annyit ígérve neki, hogy nem fog emlékezni rá. De mi lesz, ha ez nem igaz?
Ugrunk egyet, és a most már felnőtt Jane életét követjük, aki próbál megfelelni anyjának és a környezetnek. Egészen addig, amíg az életébe bele nem csöppen ismét Michael...

Az alapötlet nagyon tetszett, annak ellenére, hogy nekem sosem voltak képzeletbeli barátaim. Persze meg volt a saját álomvilágom, de azt sosem hoztam át a valóságba. Mondjuk a vége felé már kezdett nagyon "édes" lenni a történet, de még éppen a határon belül maradt.
Olvastatja magát, ráadásul nem is túl vastag kötet, gyorsan végezhet vele az olvasó. Néhol megmosolyogtat, van ahol egy kicsit elgondolkoztat. Próbáltak a szerzők "nagy" gondolatokat bele vinni a történetbe, mint hogy: Sose add fel önmagadat másokért, meg nem szabad feltétlenül mindenki elvárásainak megfelelni stb. Volt ami kicsit erőltetettre sikerült, legalábbis az én ízlésemhez képest, de a többi egészen jól beleillett a történetbe. Mondjuk nem szabad elfelejteni, hogy ez egy szórakoztató regény, és annak is kell olvasni. Akkor nem lesz baj.

Jane néhol magamra emlékeztetett, én is sokszor igyekszem megfelelni az elvárásoknak, bár az utóbbi időben igyekszem ezt a józan ész keretein belül véghez vinni. Szurkoltam, hogy képes legyen kilépni az anyja árnyékából, és megállni a saját lábán.
Az édesanyja már más tészta...aki csak önmagára és a karrierjére gondol, a lányát alig látja...valahogy hiteltelennek tűnt a végén a nagy pálfordulása.
Michael, a titokzatos, jóképű idegen. Ő aki minden jót megtestesít. Az alakja még éppen a giccs határain belül mozgott, de még egy-két jó tulajdonság és hm. Bár végülis képzeletbeli barát, szóval nyílván ilyen munkakörben nem lehet sok rossz tulajdonsága.
Lehet hogy nekem is ilyen munkát kellene vállalnom, a mellékelt képességeket eltudnám fogadni :D.

Kiadó: Pioneer
Oldalak száma: 246

Halálon is túl

Ben Sherwood: Merülj alá az álmokért!
4/5

Ajándékba kapott könyv, bár már korábban is nézegettem a könyvesboltok polcán. Hiába, a barátnőm túl jól ismer :D.

Előre bocsátom, hogy nem a világmegváltó könyvről van szó. De, ha ezt nem várjuk el tőle, akkor egy szórakoztató művet tarthatunk a kezünkben. Bár némely ismerősöm szerint ez már a limonádé kategória, de néha kell olyan is.

Charlie és testvére Sam nagyon közel állnak egymáshoz. Ez a ragaszkodás nem változik akkor sem, amikor egy baleset következtében Sam életét veszti. És ekkor a dolgok megváltoznak.

Egy ilyen tragédiát nehéz lehet feldolgozni, fogalmam sincs, én mit tennék egy ilyen esetben. Charlie igyekszik tovább lépni, legalábbis a külső szemlélők szerint. Valójában azonban az életét szabályok, megszokások irányítják. Hogy miért? Mert így tud találkozni Sam szellemével. Itt most úgy látom, néhányan felvonjátok a szemöldökötöket. Nah, igen. Az én hozzáállásom a túlvilági léthez határozottan határozatlan. Néha úgy gondolom hiszek az ilyen dolgokban, hiszen mennyi minden van, amit még nem ismerhetünk, és nem értünk. Máskor meg erősen szkeptikus vagyok. E két ellentétes érzelem küzdött bennem az olvasás alatt is. Aztán a történet ezt még megspékeli a lány megjelenésével is. (Ebbe nem mennék bele jobban, mert akkor lelőném a poént, de lehet tippelgetni.)

Aranyos történet, szerintem kifejezetten női lelkek számára. Nincs ezzel bajom, bevallom én élveztem az olvasását, még akkor is, ha néha-néha szkeptikusan felhorkantam bizonyos jeleneteknél. Egy napos kikapcsolódást nyújtó kellemes kis történet. Véleményem szerint. Ha viszont valaki nem szereti a szellemes, romantikus dolgokat, nem biztos, hogy ezt ajánlanám neki.

Kiadó:Pioneer
Oldalak száma: 264

A mindent elsőprő szerelem

Ree Drummond: Tűsarkúban a prérin
5/5

Egy igazi romantikus, szerelmes történet ez. Hogy mégis miért nem rohantam el akkor előle sikítozva? Mert általában óvatosan kezelem az ilyen könyveket...Nos, egyszerű a válasz. Tény, hogy egy majdnem tökéletes szerelem kibontakozását követhetjük nyomon, de mégis. Ott vannak azok az apró bakik, és az élett komorabb oldalai, amelyek nem hagyják, hogy egy túl szirupos valamit kapjunk. Helyette egy aranyos, gyorsan olvasható, és kikapcsolódásra tökéletes könyv kerül a kezeink közé. Én két nap alatt végeztem vele, és őszintén szólva kiifejezetten szükségem volt most erre.

Ree a családi fészekbe tér vissza egy 4 éves kapcsolat felbontása után (bár ez nem megy olyan könnyen mit gondolná), és épp a további életét tervezgeti amit majd Chicago-ban fog eltölteni, amikor belép az életébe a cowboy. Egyetlen beszélgetés elég ahhoz, hogy már tűkön ülve várja a férfi hívását, ám az egyre késik. 4 hónapot. És mégis...
Két eltérőbb személyiséget nehezebb lenne találni. Ree a városi élethez szokott, pörgésben élő, a külsejére vigyázó leány. Marlboro Man egész életét a farmon töltötte, maga a megtestesült nyugalom, és határozottság, egyszerűség. Ami a szívén, az a száján. De az ellentétek vonzzák egymást. És jó pár baki után, (amit főleg Ree követ el) még mindig úgy lángol a szerelmük, mint az előtt. Ám az élet nem csak jó dolgokat tarogat számukra, mégis igyekeznek együtt átvészelni őket.

Szórakoztatott a stílus, és az a sok ügyetlenkedés, amit Ree véghez vitt. Na nem mintha én nem akkor lennék a legügyetlenebb, amikor a barátom előtt szeretném a tökéletes formámat hozni...Murphy törvénye, hogy ilyenkor valami biztos közbe jön.
Ami igazán megfogott, az a férfi türelme, határozottsága. Én is tapasztalom, milyen jótékony hatással tud lenni az ember lányára, ha párja még a legnyagobb zizzentségét is roppant nyugalommal tudja figyelni és kezelni.

Étel nélkül nem feltétlenül ajánlatos olvasni, mert amikor nekiáll részletezni az írónő, hogy mit is főznek, akkor a gyomrunk vészterhes korgással jelezheti, hogy bizony éhhalál szélén állunk magunk is :D.
Érdekesség még az, hogy a szerző maga is blogot vezet, ahol emberek milliói követhetik nyomon életét. Illetve gondolva az éhes olvasó közönségre, a könyvben olvasott finomságok receptjei megtalálhatók az utolsó oldalakon.

Ha valami könnyedre vágysz, ami akár romantikus is lehet, gyorsan haladhatsz vele és teljesen kikapcsol...nos, azt hiszem ezt megfelelőnek fogod találni.

Kiadó:Pioneer Books Könyvkiadó
Oldalak száma: 335