4/5
"Billy, az egykori ígéretes táncos már évek óta nem hagyta el a lakását. Valósággal retteg az emberektől, szavak nélkül éli az életét a négy fal között. Egészen addig, amíg egy napon az alatta lévő lakásban lakó Grace be nem toppan az életébe, hangosan és visszafordíthatatlanul. A tízéves kislány tudja, hogy az anyukája szereti őt, de a drogokat is. Ezért csak úgy tud megmenekülni attól, hogy a gyermekvédelmi hivatal nevelőszülőkhöz adja, ha az anyukája ismét tiszta lesz és az is marad. Ehhez viszont el kell tőle venni azt, amihez a legjobban ragaszkodik. Ám a terv megvalósításába a ház minden lakóját be kellene vonni, ami egyáltalán nem egyszerű, mivel valamennyien magányosak, akik a saját életükkel is nehezen néznek szembe. Grace-nek azonban lehetetlen ellenállni. És erről az olvasót is meggyőzi ez a imádnivaló regény."
Ezt a kötetet is már vagy egy éve kinéztem magamnak, de vagy nem volt meg a könyvtárnak, vagy ki volt kölcsönözve. Miért mindig azt a könyvet akarják olvasni, amit én? :D De végül csak sikerült bent lelnem. Kellemes, elgondolkodtató szórakozás volt olvasni. De valami nekem még hiányzott belőle...
Vegyünk egy nem éppen túl jó negyedbeli lakóházat, ahol a szomszédok évek óta ismerik, pontosabban nem ismerik egymást. Látják a másikat néha, odaköszönnek reggel, vagy este, és élik a saját életüket. Mint mi. Mi az, ami megváltozik? Egy 10 éves lány az, Grace, aki kedvéért a ház összefog, és az emberek elkezdenek szembenézni félelmeikkel, kitőrni a falaik mögül, tágítani a határaikat. Van, aki egyszerűen csak öreg, van aki fél a tág terektől, más a bőrszíne miatt van megkülönböztetve. És mégis, mindezen problémák elhalványulnak, amikor összefognak, hogy a lány édesanyját leszoktassák a drogról. De mi történik akkor, ha ez nem is olyan könnyű, mint gondolták?
Kicsit utópisztikus a dolog, hogy hip-hop mindenki elkezd szembenézni a problémáival, és nagyjából meg is oldja őket. Tény, hogy az embert motiválni kell, mert különben mindent ráhagy, mert ugye lesz még idő, na meg kényelmesebb is. És végülis a legtöbb ember szeret jót tenni, még ha csak kicsiben is. Mégis, mindezt elnéztem volna neki, de néha Grace nem a korának megfelelően viselkedett, ami engem mindig nagyon ki tud ugrasztani a történetből. Értem én, hogy egy ilyen anya mellett a gyerek hamarabb felnő, de most akkor vagy gyermekien ártatlan, vagy érett legyen gondolkodásilag, ne ugrabugráljon a kettő között, ugyanazon vonalon, ha lehet.
Ezt leszámítva nekem végülis tetszett. Sikerült érdekes szereplőket alkotnia, nekem kedvencem Billy volt :). Nem lehet könnyű az élet, egy ilyen fóbiával. És emelem kalapom, h megpróbálta legyőzni.
Akit nem igazán kedveltem meg, az az édesanya volt. Már azt is nehezen nyeltem le, hogy gyerek mellett nem próbál meg jobban küzdeni a szer ellen. De hogy aztán még a lányt is elzárja a barátai elől? Kedvem lett volna megcsapkodni valami nehéz tárggyal, hogy ébresztő, ezzel nem fogod a lányod szeretetét, bizalmát visszaszerezni.
Hm...milyen jó volna, ha nekem egy olyan szomszédom lenne, aki spanyolul tanítana meg beszélni. Amúgy ezt is ötletesnek tartottam, hogy mindenkitől tanult valamit, kapott valamit Grace. Szép külsőt, figyelmet, idegen nyelvet, tánc tudást, biztonságot....olyasmiket, amiket mi is megkapunk, csak általában a családtól. Ha azt nézzük, a lakóház is lehetne egy nagy család, csak túlzottan félünk, és túlságosan bezárkóztunk a mai világban, még azok elől is, akiktől csak egy fal választ el.
Ajánlani tudom, kicsit nevetős, kicsit komor, de alapvetően szórakoztató olvasmány.
Kiadó: Pioneer
Oldalak száma: 360
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése