2013. május 11., szombat

Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

2/5

Annak ellenére, vagy talán épp azért, mert már egy ideje szemezgetek a könyvvel, igen komoly csalódás volt, miután elolvastam. Tény, hogy a cím alapján nem egészen ezt vártam. De még így is megbékéltem volna, ha élvezhető lett volna számomra a történet.Sajnos nem igazán jutottunk közös megegyezésre egymással...

"Kanada 1867
Ahogy a tél egyre szorosabban markolta Dover River elszigetelt települését, egy asszony élete legveszélyesebb útjára indul. Egy férfit brutálisan meggyilkoltak, a nő tizenhét éves fia pedig eltűnt. Az erőszak régi sebeket tép fel, és lángra gyújtja a kisváros mélyen ülő feszültségeit. Vannak akik meg akarják oldani a bűntényt, mások csak ki akarják használni. Hogy fia nevét tisztára mossa, az asszonynak nincs más választása, mint, hogy kövesse a halott férfi kunyhójától induló nyomokat, és északnak induljon az erdőbe, és az azon túli kietlen tájra…"

A fülszöveg egész kecsegtető. Egy izgalmas krimi. Aham. Nem.
 Vérre menő csatát vívtam azért, hogy csak 1 darab, egyetlen egy olyan szereplőt találjak a történetben, akitől nem ver ki a jeges víz, és nem akarok kapásból sikítórohamot kapni, miközben egy fűnyíróval döngetek át több soron a köteten….de nem. Nem sikerült. Itt mindenkit vagy utáltam, vagy olyan szinten hidegen hagyott, hogy ahhoz képest a történetben süvítő hideg szelek melegek. O.o Önző, irritáló, vagy épp a másik véglet, túl naiv és jótét lelkek élnek ebben a városban. Ráadásul annyira nincs mélysége a szereplőknek, hogy az valami hihetetlen. Egy-két koloncként odavetett jellemzés, és ennyi. Nem tudjuk meg igazán, hogy mit miért tesznek. Talán még leginkább a fiú tettei azok, amik meg vannak magyarázva.De a többiénél...inkább csak újabb kérdéseket vet fel az a kevés információ, amit a szerző ad nekünk.

Lépten-nyomon titokba botlunk, ami úgy a 19 milliomodik csavar után már unalmassá válik. Komolyan. Itt mindenkinek vaj van a füle mögött. Nem találunk senkit se, akit igazán sajnálhatnánk, szerethetnénk, mert két mondattal később rögvest kiderül, hogy valamit rejteget, valami sötétet. Na ne mond. Ebbe a városba csak akkor lehetett letelepedni, ha előtte a kedves jövendőbeli lakos bebizonyította, hogy van valami titka? Mi ez, valami defektes és pszichopaták gyűjtőhelye?

Ráadásul a szereplők csak nyavalyognak, és a történet ha ennél is lassabban haladna, akkor valószínűleg visszafele folyna. Fele ennyi nyafogás arról, hogy jaj, vajon miért nem szeret a fiam, férjem, házinyulam, és én ezt eddig miért nem vettem észre? elmélkedés részeket kihagyva még lehet, hogy arra is jutott volna idő, hogy az olvasó valami cselekményt kapjon.
Nincs az az isten, hogy én ezt a könyvet még egyszer elolvassam…:D.

Illetve, valaki mondja már meg, kire utalna a cím? Mert oké, hogy a farkasok többször is felbukkannak benne, de nah.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 532

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése