Nora Roberts írásaival úgy vagyok, hogy hangulat kell hozzájuk. Legalábbis a romantikus műveihez. Ám Olvasónapló bejegyzéseit nézegetve kedvet kaptam, hogy megpróbáljam a krimi műfaj keretein belül is, mit tud nekem nyújtani. Több hónapnyi várakozás után végre sikerült bent lelnem a könyvtárban a kötetet, és belekezdtem az olvasásába.
"Eve Dallas, a New York-i rendőrség hadnagya egy könyörtelen gyilkos után nyomoz. Tíz év tapasztalatával a háta mögött tudja, hogy ha túl akarja élni, csak az ösztöneiben bízhat. És minden figyelmeztetés ellenére belehabarodik Roarke-ba, egy ír milliárdosba – aki egyben gyanúsított is abban az ügyben, amiben Eve nyomoz. De a szenvedélynek és a csábításnak sajátosak a törvényei. Eve annak a férfinak a karjai között találja magát, akiről semmit sem tud – kivéve azt, hogy mindennél fontosabb számára a közelsége."
A történet egy sorozatgyilkos után nyomoz, aki a profi prostituáltak között szedi az áldozatait. Eve-nek nem elég, hogy rá kell jönnie ki a tettes, lehetőleg minél hamarabb, ugyanis a gyilkos igencsak sok mindent tud hősnőnkről, de még az első áldozat nagyapjával is meg kell birkóznia, ami nem egyszerű, tekintve hogy a papa szenátor, és mindent kézben akar tartani. Na meg persze ott van a gazdag, jó képű, és titokzatos Roarke, aki akár a gyilkos is lehet...
Igazából meglepően jó volt a könyv. Kellően izgalmas, és kifejezetten tetszett, hogy a nem túl távoli jövőbe helyezte el a történetet. Furcsa belegondolni, hogy mindaz, amit mi ma ismerünk, és használunk, netalán félünk tőle, az elkövetkező koroknak maximum érdekes lesz, egy ereklye, semmi több.
Eve elég kemény, talpraesett nő, de nem éreztem azt az erőltetést, amit néha lehet, mikor az író nagyon kemény és tökös főhősnőt akar nekünk írni. S minden keménysége, biztonságot nyújtó fala ellenére Eve is csak ember. Amit néha-néha mi magunk is megpillanthatunk.
Roarke aki szintén fontos szerepet kap, nekem kifejezetten tetszett. Pláne a tragikus hozzáállása a szabályokhoz, pontosabban azok betartásához. :D.
Viszont a többiek...nos nem annyira árnyaltak. Legalábbis én nem igazán éreztem őket annak. Például a szenátor egy felfuvalkodott, öntelt, hatalmának és pénzének tudatában lévő férfi, aki mindent és mindenkit irányítani akar...és ennyi. Semmi több.
Ami még nem tetszett annyira, hogy szinte ahogy meglátják egymást a férfival, rögvest vágyni kezdenek a másikra, mindent semmibe véve, s nagyon hamar ragaszkodni kezdenek egymáshoz. Szerintem egy ilyen kapcsolat sokkal több idő alatt alakulna ki.
De mindösszesen ezek voltak csak amik zavartak. Az igazi gyilkosra a legvégéig nem jöttem rá, úgyhogy elégedett voltam. Nincs annál rosszabb, mint mikor kb a 10. oldal után tudod, ki volt az elkövető.
Azt hiszem keresni fogom a folytatásokat is.
Mondjuk a borítótól nem estem hanyatt :D.
Kiadó: Gold Book
Oldalak száma: 382
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése