2013. május 11., szombat

Boszorkány és halandó egy háborús világban

Pataki Tamara: Ember a sötétben
4/5

Oké, kicsit meglepődtem, mikor rájöttem, hogy az írónő mennyivel fiatalabb nálam. Nem gondoltam volna. De azt kell mondanom, hogy ahhoz képest egy jó könyvet sikerült az olvasók elé tárnia.

"Az első világháború árnyékában egymásra talál a fiatal katonatiszt és a boszorkány. A férfit kétségek gyötrik, mert nem hisz az erőszakban, és nem osztozik a harc mámorában égő német vezetés elbizakodottságában. A nőt kérdések gyötrik, vajon miért irtotta ki az emberiség a boszorkányfaj nagy részét évszázadokkal ezelőtt, és lehet-e ennek ellenére szeretni őket, vagy jobb is, ha a nagy háborúban végképp elpusztítják egymást.
Hans és Babette szerelmének tragikus háttere az yperni gáztámadás, amelyben több mint százezer ember halt meg vagy vesztette el látását, ahogy a férfi is, aki így lesz ember a sötétben."


 Sosem fogom megérteni, miért szeret az ember háborúzni. Miért jó az, ha öljük egymást. Csak fájdalom, halál és veszteség. Ezt érzi Hans is, már pedig ez nem a legszerencsésebb érzés, ha az ember a fronton kénytelen szembenézni a végzetével. Amíg a téli szabadságát élvezi, találkozik Babette-l, s kettejük kapcsolata mindkettejük életét, gondolkodását formálja, miközben kénytelen magával a háborúval és annak okozataival szembenézni.

Őszintén szólva én Babette-t nem szerettem. Idegesített. Elhamarkodott döntéseivel, nézeteivel, amelyeket ripsz-ropsz megalkotott, anélkül, hogy jobban a dolgok mögé nézett volna. Végül persze fejlődik az alakja, látásmódja, de akkorra már nem tudta magát megszerettetni velem.
Hans sokkal közelebb állt hozzám. Nagyon sok gondolatával egyetértettem. S őszintén reméltem, hogy a végén megtalálja a boldogságát.

A kötet vékonyka, de nem csak ezért lehet gyorsan haladni vele. A történet ugyanis olvastatja magát, csupán néhol lassul be, de azokon túljutván ismét jól lehet haladni. Az elején nem egészen értettem, mit keres a történetben Marie, de a legvégére ez is kiderül.
A befejezésen kifejezetten meglepődtem, kicsit vidámabbra számítottam, de így sem volt rossz.

Kiadó: Alexandra
Oldalak száma: 224

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése