2012. november 11., vasárnap

Ízek életre-halálra

Erica Bauermeister: Ízek életre-halálra
5/5

Bevallom őszintén az én főzési tudományom a gyorsan és könnyen elkészíthető harapnivalókig terjed, mert az egyetemi évek alatt nagy főzőcskézésekre nem igen volt időm, na mg kedvem sem kivárni, míg a konyha felszabadul. Itthon meg ugye elvagyok látva, így hát ez a világ igencsak ismeretlen terep számomra.
De ez a könyv még engem is elvarázsolt, és lehetséges, hogy hamarabb a tűzhely felé lökdös, mint bárki más.

Lillian elismert séf, aki már egészen kiskorától úgy érti és érzi az ételeket, fűszereket, ahogyan senki más. Szeretetét a főzés iránt szeretné tovább adni, ezért hétfőnként este főzőtanfolyamoknak biztosít helyet. A most induló képzés részvevőinek múltját, jelenét, személyiségét ismerjük meg a könyvön keresztül, miközben recepteket ismerünk meg, és szinte érezzük az illatok, aromák keverékét, melyek belőlünk is egy-egy emléket idéznek fel.

Tetszett, hogy minden fejezetben más-más tagját ismerjük meg a csoportnak, és múltjuk egy-egy étel vagy épp íz hatására folyamatosan bontakozik ki a mi szemünk előtt. Van itt túlhajszolt anya, idős pár, feleségét elveszített férj, helyét kereső fiatal lány, a memóriáját és emlékeit megregulázni képtelen hölgy...rengeteg múlt, boldog és kevésbé boldog emlékek villannak fel. Mi pedig ebben zsongító sodrásban, nyugodtan haladunk a történésekkel. Nincs benne semmi világot megváltó fordulat, nincsenek gonosz vámpírok, emberekre törő szörnyek, vagy épp világvége. És mégis, éppolyan mélyre magával szippantott, mint egy-egy ilyen könyv. Kicsit lelassított, megnyugtatott. Néha emléket hívott elő bennem is. Úgyhogy nagyon megérte ki venni a könyvtárból és azt hiszem megalapította az olvastam, de ettől függetlenül a polcomon akarom tudni kategóriát ez a könyv.

Komoly bajban vagyok eme bejegyzés írásával, mert annak ellenére, hogy mennyire nem jön át, nagyon sok mindent megmozgatott bennem, és nagyon megfogott. Csak visszaadni nem tudom azokat az örvénylő gondolatokat. Nem tudom megfogalmazni. Azt hiszem, csak annyit tudok mondani, el kell olvasni a könyvet. Nem tudom, hogy engem talált meg egy nagyon fogékony időszakomban, vagy alapvetően ilyen a hatása, de mindenesetre jól esett egy kicsit lelassulni, és békésen olvasgatni.

Kiadó: Pioneer
Oldalak száma:  276

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése