5/5
Az első, ami megfogott, az a szépséges borítója. Nem ereszti el az ember tekintetét. Aztán ott a fülszöveg is. Legyünk őszinték, ki ne álmodozott volna arról gyerekként, hogy hercegnő, királynő lesz belőle, ha felnő? Hogy meg lesz mindene, amit csak szeretne. Persze abba nem gondoltunk bele, vajon milyen élete lehet is a valóságban egy hercegnőnek.
A történet valós elemeket tartalmaz, kissé átírva, kiszínezve. Haruko egy jó anyagi háttérrel rendelkező család egyetlen gyermeke, aki igencsak meg kap mindent, amit lehet. 24 éves korában szerelemből megy a koronaherceghez feleségül, ami már eleve egy meglepő fordulat, hiszen addig ez nem volt szokás azokban a körökben. Ám ahogy telik az idő, Haruko rájön, hogy az élet egy ilyen zárt világban bizony nem olyan, mint képzelte. Vajon képes lesz helyt állni? És egy másik nőt erre a sorsra kárhoztatni?
Engem nagyon megfogott a történet. Az, hogy nem egy agyon cukrozott, túlidealizált hercegnői életvitelt kapunk, ahol ugyan az elején vannak kisebb-nagyobb bukkanók, de a végére természetesen minden megváltozik a jó irányban. Nem. Ez sokkal reálisabb. A koronaherceg anyja megkeseríti Haruko életét, ahogy néhány udvarhölgye is (olvasás közben éreztem is a késztetést, hogy valahogy porig alázzam a hölgyet...pedig nem szokásom), és lehet, hogy az évek lágyítanak valamit rajtuk, de teljes változás nem következik be. Hogy kisebb csatákat néha megnyert, de komoly változást nem tudott kierőszakolni. S bár férjével szerették egymást, alapvető különbségek voltak közöttük, amibe belenyugodtak. És végül Haruko változik meg, nem a körülötte lévő világ. Ebbe csöppen bele fiuk szerelme, akit nem kevés győzködés után tudnak csak a házasságra rávenni, s Haruko egy komoly dilemma előtt találja magát. Meg is lepődtem, hogy végül hogyan dönt, de őszintén szólva tetszett. Még ha szomorú is volt némileg a dolog, és biztos vagyok benne, hogy nem lehetett egyszerű a döntés meghozatala.
A hercegnő személye az elején nem igazán fogott meg, egy naiv, kislánynak éreztem, akit a családja majdhogynem burokban nevelt. Aztán ahogy próbált megfelelni olyan elvárásoknak, amiknek szinte lehetetlen, elkezdtem tisztelni, mert egyrészt próbálkozott, másrészt azért a lehetőségekhez képest pikírt megjegyzéseket eresztett meg (mindig is bírtam a nagyszájú főhősnőket), és harcolt, már amennyire lehetett. Sajnáltam, hogy a végén őt változtatta meg a világ, és nem fordítva.
A koronaherceg pont fordítottja volt. Az elején szimpatikusnak találtam, aztán ahogy haladt a történet előre, hiába éreztem, hogy szereti a feleségét, egyszerűen olyan helyzetekben nem állt ki mellette, vagy épp nyugodott gyorsabban bele a dolgokba, hogy sikítófrász kerülgetett. Oké, hogy ebben nevelkedett, de akkor is. Legyen már férfi! Jó, persze az évszázados hagyományokat nehéz lehet megtörni, de nah. Hova lesz így a macsó férfiakba vetett hitem, akik mindig és minden helyzetben kitartanak igazuk mellett? Elég lelombozó egy meghunyászkodó mama pici fia egy ilyen képhez viszonyítva.
Na és a drága mama...ilyen anyósom lenne, tuti a világból is kiszaladnék. És ez akkor a békésebb és optimistább megoldás lenne. A rosszabbakat inkább nem írom le. Remélem sose kell megtapasztalnom mekkora "áldás" lehet egy ilyen mama a családi életben.
Számomra elég hiteles volt a történet, nem tudtam élesen elválasztani, hogy na igen, ez megtörtént a valóságban, de ez már egészen biztos a képzelet szüleménye. Nagyon jól mosta össze ezeket a határokat az író.
Szóval, ha egy érdekes, viszonylag reális, elgondolkodtató könyvet szeretne az ember olvasni, amiben hercegnők, történelem, és nemesi élet van, akkor ezt csak ajánlani tudom.
Kiadó: I.P.C
Oldalak száma: 310
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése