2012. november 5., hétfő

Ha az élet gyökeresen megváltozik

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
4,5/5

16 éves vagy, és éled a megszokott életedet, még ha a háború azt nem is könnyíti meg. Majd egy éjszaka dörömbölnek az ajtódon, és az életed onnantól megváltozik. Nem leszel más, csak egy aljanép, egy megvetendő és gyűlölendő lény, aki örül, ha életben tud maradni. Képes vagy ember maradni azok között a körülmények között? Képes vagy az életet választani, mikor a halál talán könnyebb volna?
Lina életével pont ez történik, mi pedig végig követjük rögös útján, amikor is kénytelen nagyon hamar felnőni.

Nagyon sok regényt olvastam már a II. világháború borzalmairól, és elég sokat a holokausztról. De kifejezetten olyat, ami arról szólt, hogy ebben az időszakban mi történt balti államokban élőkkel, még egyet sem.

Az első, amit ilyenkor érzek, az a döbbenet. Értetlenség. Sajnálat. Aztán tisztelet, hogy vannak akik ezt épp ésszel végig tudták csinálni. És voltak persze, akik életüket adták, hogy segíthessenek. Nem tudom, bennem lesz-e valaha ennyi bátorság, és tartás.
A történelmi hátterét elég korrektnek éreztem így olvasás közben, igaz komolyabban nem néztem még utána.
A szereplők is eléggé jól eltaláltak voltak. Még úgyis, hogy a fél pont levonás hősnőnk miatt jár. Engem ugyanis idegesített a személyisége, pedig egy 16 éves, addig mindenből a jót kapó lánynak az egyénisége volt korrektül lerajzolva. Hiszen ebben az időszakban mindenki hajlamos okosabbnak hinni magát másoknál, rögvest ítéletet alkotni a világról. És mégis. Talán mert én még ebben a korban is igyekeztem figyelemmel lenni másokra, és emiatt idegenkedek tőle. Nem tudom.

Viszont ez sem okozott nehézséget, mert a történet magával ragadott, és nem engedett. Szurkoltam, hogy végre levelet kapjanak, hogy több ételhez jussanak. Hogy a család végül egyesüljön, bár éreztem, ez már túl szép lenne. És velük fáztam, meg éheztem. Mindezek mellett nagyon jól érzékelteti az érzelmeket, a környezetet. És persze elgondolkodtat. Hogy vajon ilyen helyzetben mi mit választanánk? Életet? Vagy a halált? És vajon melyik a könnyebb út? És kinek?

Ha valaki kicsit komolyabb témában szeretne egy jól megírt regényt olvasni, csak ajánlani tudom.
Köszönet illeti a könyvért Maxim Könyvkiadót.

Kiadó: Maxim
Oldalak száma: 344

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése