4/5
Gyönyörű borító, ígéretes fülszöveg, jó értékelések. Konkrétan be voltam sózva, hogy végre a polcomon és kezeimben tudhassam eme történetet. S talán ez volt a baj. Ugyanis nem egészen azt kaptam, amit vártam.
Julia mindössze 11 éves, amikor a Föld forgása lassulni kezd, és ezzel az emberek addigi megszokott élete gyökeresen megváltozik. Ki hogyan viseli ezeket a változásokat? Vajon képes lesz-e a bolygó, és az élővilág alkalmazkodni, vagy ez már tényleg a vég?
Amit először le kell szögeznem, hogy itt senki ne várjon hatalmas nagy csatákat, vagy épp akciófilmbe illő jelenteket, hősködéseket. Ez egy lassan haladó, megállíthatatlan folyamatot bemutató könyv, és ennek megfelelően a cselekmény is ilyen. Nyugodt, megfontolt, ahol sokkal inkább az érzelmeken és a családi kötelékekben, emberi viselkedésekben beállt változásokon van a hangsúly. Ami egyrészt jó, másrészt néha kicsit untatott.
A világ jól felépített, bár nehezményeztem, hogy sok bennem felmerülő kérdésre egyszerűen nem kaptam választ. Persze, jó dolog, ha az író hagy teret az olvasó fantáziájának, de azért valamicske elképzelést, fogódzót kaphattam volna...
Hangulat teremtésből ötös, még mindig nyomott vagyok, teljesen rám telepedett az a fojtogató tehetetlenség érzése. Úgyhogy erre nem lehet panaszom.
Még a legtöbb bekövetkezett viselkedés is hihető lett, bár nekem mondjuk hiányzott az, hogy elfogja az embereket a nagy méretű pánik. Mert itt is megemlíti, de ez kimerül abban, hogy elsprintelnek és bevásárolnak mindent, meg kicsit nő a bűnözés szintje. Hol van ez ahhoz képest, amit néhány apokaliptikus filmben lát az ember? Mégis hiányoltam. Szerintem az alapvető tulajdonságaink egyike, hogy ha baj van, menekülni akarunk, bármi áron, csak magunkra gondolva. Itt meg mindenki nyugodt, sőt néha kifejezetten segítőkész. Szép is volna...
A szereplők viszont nem kerültek közel hozzám. Még csak 11 éves, és nyilván egy ilyen változás nem hagyja érintetlenül a gyerekek viselkedését, de mégiscsak egy 11 éves gyerekről beszélünk. Akkor az nekem ne viselkedjen úgy, és ne gondolkodjon úgy mint ha legalább 15 lenne.
És igazából a szerelmi szálat is feleslegesnek tartottam, egy egyszerű barátsággal is ki lehetett volna emelni a lényeget belőle.
Mondjuk arra kíváncsi lennék, a legvégén mit gondolt az írónő, mi lett a földiek sorsa. Teljes pusztulás? Nyomunk sem maradt?
Ha olyan könyvet keresel, ami elgondolkodtat, olyan jövőt fest eléd, ami akár velünk is megtörténhet, és már unod a gyilkolászós disztopiás történeteket, akkor ezt ajánlani tudom.
Kiadó: Libri
Oldalak száma: 356
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése