4/5
Szokás szerint az Agave valami gyönyörű borítót alkotott, ami csak növelte elhatározásomat, nekem ez a kötet kell. Meg ha már az összes eddigi könyve meg van...
Na de, csapjunk a lovak közé. Merry-ék élete onnan folytatódik, ahol az előző rész befejeződött. (Vagyis ha azt nem olvastad, akkor ez a bejegyzés erősen spoileres lesz, ne olvasd tovébb, csakis a saját felelősségedre. Én szóltam.) Orvosi vizsgálatok bizonyítják, hogy bizony, erőszak történt, bár hogy ki az elkövető, összehasonlítás nélkül nem bizonyítható. De Merry-nek ennél sokkal nagyobb problémákkal kell szembenéznie. Rokongyilkosság, (jó pár), a tündérdombok általi koronázás, újabb tetoválások a láthatáron, és persze a mi kedves Cel hercegünk sem tud a fenekén ülni. Úgyhogy van itt diplomáciai ügyeskedés, harc-harc hátán, és persze érzelmek.
Méghozzá komolyabb, sötétebb érzelmek mint eddig. Egyrészt a már bekövetkezett veszteség miatt, másrészt az újabbaktól való félelem hatja át hőseink mindennapjait.
A világ amibe ismét beléptem, szokás szerint elvarázsolt, és bár a történtek alapján sejtem, nem fenékig tejfel ott az élet, azért én legalább egyszer megnézném a tündérdombokat, és a különféle lényeket, tündéket. Persze lehetőleg úgy, hogy épp bőrrel és elmével éljem túl a dolgot.
A sorozat korábbi köteteihez képest jóval kevesebb szex jelenetet kapunk, nyilván a sok rohangálás közben nem érnek rá annyira, bár a végén bekövetkező meg pont a csatatéren van, szóval...nem teljesen értem benne a rációt, de hát nem én vagyok az Istennő.
Azt, hogy kiket is szeret a legjobban a hercegnő, itt derül és érvényesül a legjobban. Nem nagyon lepődtem meg.
Meglepő módon ebben a kötetben nem estem hasra a személyétől. Talán mert túl sokszor éreztem úgy, hogy lassabban reagál a kelleténél a dolgokra, vagy csak kezdek immunis lenni a varázsára? Ki tudja.
Ami megfogott, az a regény vége. Hogy mit is választanak. Egyrészt tetszik, hogy kicsit úgy lett vége ennek a résznek, ahogy reméltem. És közben még sem. De ahogy jobban belegondoltam, ez még talán jobban is illet a szereplők személyiségéhez, és a történet kicsit komorabb hangvételéhez, még ha a remény és a csoda itt is megjelenik. Azt mondjuk nem tudom, ezekután mit tud még az írónő kihozni a történetből, de mindenesetre én érdeklődve fogom várni.
Úgyhogy világ alkotásból, hangulatkeltésből és az érzelmek érzékeltetésből ötös, csak a történet néhol túl hirtelen lett elvágva. Itt a nagy csata, jönnek a főgonoszok, aztán kettőt pislogok, és Merry mindenkit elintéz. Még azokat is, akiktől eddig reszketett. Jaj. Szóval emiatt csak 4 pontos. Mert a nagy leszámolástól többet vártam volna.
A könyvért köszönet illeti az Agave kiadót és Lobo-t.
Kiadó: Agave
Oldalak száma: 352
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése