4/5
Valahogy vonzanak a disztópiás történetek, nem egyet olvastam mostanában, volt köztük jó és kevésbé jó. Ez a történet az előbbiek csoportját gazdagítja.
Képzelj el egy olyan világot, ahol a háború és egy bevetett biológiai fegyver miatt csak két korosztály maradt életben: a fiatalok (gyerekek) és a szépkorúak (nagyon idősek). A kettő közötti korosztály sajnos életét vesztette. Ha nincs szerencséd, nem maradt idős nagyszülőd, aki gondviselőd legyen, és az utcára kényszerülsz, ahol mindennapi harcokat folytatsz az életben maradásért, és hogy ne vigyenek el a különböző intézetekbe. Ebben a világban él Callie, aki egy kétségbeesett lépésre szánja el magát, hogy öccse és saját jólétét biztosítsa. Bérbe adja a testét a szépkorúaknak...
Egy jól kidolgozott világba lépünk be, ahol ha gazdag vagy, mindened meg van, ha szegény vagy, örülsz hogy élsz. (Ez valahonnan ismerős nem?) A technika fejlődése miatt hihetetlen kort is megérhetsz, ám egyesek még ezzel sem elégedettek, ők fiatalok szeretnének lenni, és ezért komoly összegeket képesek kifizetni. Akár hosszú távra is. Nagyon tetszett ez az ötlet, még sehol nem találkoztam vele, így megfogott.
A szereplők és indíttatásaik szintén jól érthetőek, és sikerült közel kerülniük hozzám. Szurkoltam Callie-nek, hogy sikerüljön mindent kiderítenie, és lehetőleg ne hagyja ott a fogát közben. És persze vártam a happy end-et is. De mivel ez egy sorozat első része, nem teljesen kaptam meg, a függő vég is olyan lett, hogy kíváncsivá tegyen a folytatásokra. Remélem az írónő ott is képes lesz ezt a feszültséget fent tartani, ami itt fel-feltűnt.
Ahogy befejeztem a könyvet, elgondolkoztam azon, hogy én mit tennék egy ilyen világban. Hogy testvéremért képes lennék-e egy ilyen áldozatra. (Azt hiszem igen, de remélem nem kell sose ezt letesztelnem.)
Illetve felmerült bennem az is, hogy vajon meddig mehetünk el, csak azért mert mondjuk gazdagok vagyunk. Mire jogosít fel bennünket a pénz? A jelent elnézve és eme könyvet olvasva szinte mindenre. Néha megdöbbenek azon, mennyire képesek vagyunk a saját fejünket homokba dugni, és csak azt látni, amit mi akarunk. Hiszen itt is, semmi kivetnivalót nem találtak mondjuk az örök bérletben. Vagy abban. hogy úgy váltogassák a testeket, mint mi a ruháinkat. Ma ehhez van kedvem, ma meg inkább ahhoz. Annyi minden lehetne belőlünk, legalábbis hiszem, hogy meg van rá a lehetőségünk. És mégis, eltudom hinni, hogy akár ez a világ kép is valóvá váljon. Mert mindig lesznek olyanok, akik többet és többet akarnak, és mindig lesznek olyan emberek, intézmények, akik kiszolgálják őket. Helló, szép új világ...
Kiadó: Agave
Oldalak száma: 328
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése