2012. október 14., vasárnap

A szürke ötven árnyalata

E. L. James: A szürke ötven árnyalata
3/5

Már a megjelenésének hírekor felfigyeltem a könyvre, egyrészt a hatalmas méretű reklámja miatt, a téma miatt és persze a szép borító sem volt hátrány. Ám ahogy figyeltem a véleményeket, melyek róla érkeztek, egy cseppet elbizonytalanodtam, vajon tényleg akarom ezt olvasni? De győzött a kíváncsiság, főleg mert ennyire megosztja az embereket, így hát kézbe vettem.

Anastasia Steele egy szívességnek köszönhetően ismerkedik meg a gazdag és jóképű Christian Grey-el. Kettejük kapcsolata azonban csöppet sem olyan egyszerű, mint az elsőre képzelte, ugyanis Christiannak érdekes elképzelései vannak a "párkapcsolatokról". Vajon meddig képes ezen képzeteket tolerálni Ana?

Első gondolatom az volt, miután letettem hogy: Ennyi? Erre volt ez a nagy felhajtás? Én egy átlagos könyvet olvastam, amitől nem estem ugyan hanyatt, de annyira rossznak sem éreztem.

Ha jól tudom, egy Twilight fanfiction-ból indult ki a történet. Tény, hogy vannak alap vonások, amik közösek benne ( a jó képű, gazdag, titokzatos pasi, a tesze-tosza lányka, az örökbefogadás, a kissé hibbantnak leírt édesanya), de szerintem nem olyan vészes, legalábbis ez nem bökte annyira a csőrömet.

A reklámkampány ellenére, miszerint mennyi család szexuális életét pezsdítette fel eme történet, én nem éreztem annyira "Hű-nek" a dolgot. Kapunk ugyan némi betekintést a BDSM alapjaiba, de komolyabb dolgot nem tesznek, annak ellenére, hogy Christian folyamatosan ezt ígérgeti Anának. Inkább a lány rémképeit olvashatjuk, aki nem tudja mire is számítson, ellenben ami kicsit kap, az hű de nagyon tetszik neki, és akkor ő ettől most milyen rossz kislány. Oh, könyörgöm. Igazából maga a szex nem is zavarna, ha nem minden 3. bekezdésénél csinálnák, és persze rögvest minden klappol, hiszen ők egymásnak lettek teremtve. Egen, én meg a húsvéti nyúl vagyok másodállásban.

Még sem ezek voltak számomra a gondot okozó részek. A legnagyobb bajom a fogalmazással, a szöveggel volt. Ahogy olvastam másoktól már a fordítás sem az igazi. Mivel én az eredeti szöveget nem láttam, ehhez nem tudok hozzászólni így. De hogy voltak érdekes részek az biztos. Zavarónak találtam a rengeteg szóismétlést, főleg Ana jól bejáratott szövegeit: Szent szar, szentséges basszanytú stb, amit kb. oldalanként legalább 2x olvashatunk. Már tikkelt a szemem, ha egy ilyen mondatra tévedt a tekintetem. Illetve néha olyan érzésem volt, mintha egy diák fogalmazását olvasnám.

A szereplők viselkedése volt a másik, amin néha gellert kaptam. Ana, aki rögvest szerelembe esik, és folyamatosan attól fél, hogy ő akkor most egy kis r....nc, mert milyen drága dolgokat fogad el a pasitól. Akkor ne fogadja el, ha ez zavarja. Ennyi. Amint meglátja, rögvest elveszti a gondolkodási képességét. Nah, ez már Belláéknál is zavart anno. Én voltam, vagyok szerelmes, de ennyire még sose butultam le. Vagy legalábbis nem rémlik, pedig nem hagy hidegen barátom jelenléte. Christian, aki elvileg irányításmániás, mégis hagyja Anát a feje után menni, szinte az első alkalomtól kezdve. Oké. Vagy a szerződése, amit folyamatosan emleget, de az istenért sem akarja aláíratni a lánnyal, csak utal rá.

Szóval...voltak problémáim a történettel, de ennek ellenére olvastatja magát, és elérte, hogy azért szurkoljak a két főszereplőnek, hogy valami jó süljön ki kettejük között. Nem tudom, mit fog még kihozni a történetből, de némi pihentetés után talán előkerítem a második részt is...

Kinek ajánlanám? Jó kérdés, azt hiszem aki erre kíváncsi, felkeltette a figyelmét, vegye kézbe. Vagy tetszeni fog neki, vagy nem.

Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 524

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése