4/5
"Franciaország, 1940-es évek. Egy idősödő
pszichoterapeuta türelmetlenül számolja a nyugdíjig hátralévő terápiás
üléseket, és rezignáltan hallgatja a díványra fekvő unatkozó
háziasszonyok apró-cseprő problémáit, miközben madárkarikatúrákat készít
róluk. Már abban sem biztos, jó szakember volt-e valaha is, tudott-e
segíteni bárkin.
Egy nap megjelenik nála Agathe, egy fiatal német nő, aki nem talál örömöt az életben, nem akar mást, csak eltűnni az emberek szeme elől… A doktor minden tiltakozása ellenére felvéteti magát a páciensek közé, és ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a terapeuta maga is kénytelen szembenézni az intimitástól és a haláltól való félelmével."
Egy gyönyörű borító, egy ígéretes fülszöveg...mi kellhet még a molynak? Igen, el is csábultam, és megvettem magamnak ezt a kis könyvet.
Az alapötlet nagyon tetszett. Amúgyis izgalmasnak tartom a pszichológusi munkát, hát még ha közben magára a pszichológus személyére is ráfókuszál az írónő. Aki ugyebár igen komoly válságban van maga is. Nyugdíj, a munkába belefásulás, az öregedés...ez mind-mind olyan probléma, amivel azt hiszem mindenki találkozik, vagy találkozni fog az élete során. Ha nem is minddel, vagy nem egyszerre.
Aztán itt van az új páciens, aki a kelleténél jobban kezdi érdekelni a terapeutát...szintén érdekes téma, hogyan kezeled ezt a helyzetet.
A kivitelezés viszont...
Az eleje nagyon megfogott. Mind a hangulata, mind az ahogyan felvázolta nekünk a szereplőket, helyzeteket. A különböző pácienseket, a doktort a saját megszokott dolgaival, a titkárnőt. De aztán egy idő után valahogy elcsúsztak a dolgok. Talán azért, mert ilyen rövid idő alatt ennyire komoly, mély kérdésekkel foglalkozó történetet nem egyszerű papírra vetni. Vagy csak a szereplők személyisége volt olyan, ami nekem nem jött be, nem tudom.
Túl gyorsan változtak a dolgok, mintha nem is lett volna súlya egy-egy eseménynek. Pedig több olyan dologról is olvashatunk, amikkel fejezeteket lehetne egyenként megtölteni. Itt meg csak úgy átrohannak az olvasón, és mire felfoghatnánk teljes valójukban, már másfelé terel minket a szöveg.
Egynek nem volt rossz, és az eleje, no meg a hangulata megfogott. De sajnálom, hogy a vége úgy sikerült, ahogy sikerült. Szívesen olvastam volna még róluk. Így kicsit úgy éreztem magam, mint akit otthagytak a játszótéren a legjobb játék közepén.
Kiadó: Jelenkor
Oldalak száma: 148
Egy nap megjelenik nála Agathe, egy fiatal német nő, aki nem talál örömöt az életben, nem akar mást, csak eltűnni az emberek szeme elől… A doktor minden tiltakozása ellenére felvéteti magát a páciensek közé, és ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a terapeuta maga is kénytelen szembenézni az intimitástól és a haláltól való félelmével."
Egy gyönyörű borító, egy ígéretes fülszöveg...mi kellhet még a molynak? Igen, el is csábultam, és megvettem magamnak ezt a kis könyvet.
Az alapötlet nagyon tetszett. Amúgyis izgalmasnak tartom a pszichológusi munkát, hát még ha közben magára a pszichológus személyére is ráfókuszál az írónő. Aki ugyebár igen komoly válságban van maga is. Nyugdíj, a munkába belefásulás, az öregedés...ez mind-mind olyan probléma, amivel azt hiszem mindenki találkozik, vagy találkozni fog az élete során. Ha nem is minddel, vagy nem egyszerre.
Aztán itt van az új páciens, aki a kelleténél jobban kezdi érdekelni a terapeutát...szintén érdekes téma, hogyan kezeled ezt a helyzetet.
A kivitelezés viszont...
Az eleje nagyon megfogott. Mind a hangulata, mind az ahogyan felvázolta nekünk a szereplőket, helyzeteket. A különböző pácienseket, a doktort a saját megszokott dolgaival, a titkárnőt. De aztán egy idő után valahogy elcsúsztak a dolgok. Talán azért, mert ilyen rövid idő alatt ennyire komoly, mély kérdésekkel foglalkozó történetet nem egyszerű papírra vetni. Vagy csak a szereplők személyisége volt olyan, ami nekem nem jött be, nem tudom.
Túl gyorsan változtak a dolgok, mintha nem is lett volna súlya egy-egy eseménynek. Pedig több olyan dologról is olvashatunk, amikkel fejezeteket lehetne egyenként megtölteni. Itt meg csak úgy átrohannak az olvasón, és mire felfoghatnánk teljes valójukban, már másfelé terel minket a szöveg.
Egynek nem volt rossz, és az eleje, no meg a hangulata megfogott. De sajnálom, hogy a vége úgy sikerült, ahogy sikerült. Szívesen olvastam volna még róluk. Így kicsit úgy éreztem magam, mint akit otthagytak a játszótéren a legjobb játék közepén.
Kiadó: Jelenkor
Oldalak száma: 148
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése