Az ecsedi boszorkány

Miklya Luzsányi Mónika: Az ecsedi boszorkány

5/5

"Az ​ecsedi boszorkány nem más, mint a híres törökverő, Török Bálint utolsó leszármazottja, Török Kata. Mi volt az alapja a boszorkányság, a szerelmi bűbáj, a vérfertőzés, a gyermekgyilkosság vádjának, aminek következtében 1614-ben teljes vagyonelkobzásra és fővesztésre ítélték ezt a tündöklően szép, életvidám fiatalasszonyt? Valóban olyan lánglelkű hős volt-e Török Bálint, amilyennek olvasmányainkból megismertük? Milyennek látta őt a felesége, hogyan élt a korabeli celebpár, és milyen lehetett egy nagyasszony élete egy törökverő hős oldalán?
Mintha sötét átok vonulna végig Török Bálint és leszármazottai életén: halálos szerelmek, cselszövés, gyilkosság, orgyilkosság, árulás kíséri őket generációkon át. Mámoros szerelmi légyottok és összeesküvések plasztikusan ábrázolt regénye Miklya Luzsányi Mónikáé. Alapos kutatómunkájának és írói fantáziájának köszönhetően a magyar királyság vérzivataros századainak szereplői elevenednek meg a könyv lapjain: Török Bálint és felesége, Pemfflinger Kata, dédunokájuk, Török Kata és nyíltan titkos szerelme, Báthory Gábor, a későbbi erdélyi fejedelem; Bethlen Gábor, Báthori ellenlábasa, Bocskai István, a hajdúk vezére vagy épp Nádasdy Tamás nádor – s mellettük megannyi szolga és közrendű valós alakja bontakozik ki, miközben elénk tárulnak a török idők babonákkal és átkokkal terhes mindennapjai is. A szexuális aktusok, a bájolások leírásaihoz a Török Kata és társai ellen folytatott boszorkányper korabeli jegyzőkönyveinek részletekbe menő tanúvallomásai szolgáltattak alapot. A két szálon futó cselekményből nem csak Török Kata és Báthory Gábor titkos szerelmét ismerhetjük meg, hanem dédszüleinek történetét is, amely aztán megpecsételte az ecsedi boszorkány sorsát."

 A pszichológia mellett úgy látom a történelmi vonal nyer teret az idén nálam, ott is főként a magyar. Na nem mintha ez baj lenne, csak érdekes figyelni, hogy hogyan változik az idő múltával az ember ízlése.
Török Bálint és családja eddig nem elevenedett meg számomra, azt hiszem az Egri csillagokat leszámítva nem nagyon találkoztam még a nevével. Így kíváncsi voltam, hogy milyen is lesz a történet.

A regényben két szálon fut a cselekmény: Török Bálint és felesége Pemfflinger Kata életét követhetjük nyomon az egyik szálon, míg a másikon a leszármazottjuk, Török Kata életébe nyerünk bepillantás.
Az első meglepő dolog az volt számomra, hogy mind a két rész ugyanolyan erőteljesen élt, vibrált. A korábbi tapasztalataim szerint általában az egyik kicsit gyengébb, persze lehet azért is, mert az ott lévő események/szereplők kevésbé hoztak lázba. Mindenesetre itt ilyet nem tapasztaltam, mindegy, kinek a fonalát vettük fel, én várakozásteljesen álltam a dolgokhoz. Tudni szerettem volna, kivel mi történik.

Két erőteljes női alakot kapunk, akik kicsit másképpen, de nagyon szeretik az általuk kiválasztott (ezt hangsúlyoznám) férfit. Mindegy, hogy mennyire érdemlik meg. Nos igen, sok mindent eltudunk nézni a számunkra fontos személyeknek, ezt itt olvasva is tapasztaltam. Néha legszívesebben megráztam volna őket, de aztán belegondoltam, hogy én sem hiszem, hogy jobb lennék náluk, ha a saját páromról lenne szó. Így kicsit lehiggadva visszatértem a lapokhoz és a félbehagyott történethez.
Tetszett, hogy nem futamodtak meg, mindegy mivel kellett szembenézniük. És hogy emberek voltak, követtek el hibákat (amiket vagy beláttak, vagy nem), szerettek, voltak kedvelt hobbijaik. A kertészkedésről kifejezetten érdekes volt számomra olvasni, nemis tudtam, hogy annak idején ez vérre ment a nemesi hölgyek között.

Habár a fő szereplőink a nők, a férfiak sem elhanyagolhatóak. Őszinte leszek, Török Bálint ellenszenves volt. Valahol megértem, hogy igyekezett a saját, esetleg a családja biztonságát fenntartani, de azért amikor a sokadik pálfordulását/árulását olvassa az ember lánya, akkor azért megtudná valami keménnyel csapkodni a fejét, hátha észhez tér. Az egyéb kis "stiklijeiről" meg már nem is beszélek. Az Egri csillagokból nem egészen ilyen alakra emlékszem, igaz régen olvastam már :D.
Gábor, sőt Gáborok. Báthory Gábor még egy gyerek, és a viselkedése is az. Bár a vége felé már kezd megkomolyodni, de hát tudjuk...Szóval őt kedveltem, és sajnáltam, hiszen tudtam ez a kapcsolat nem lesz hosszú.
Bethlen Gábor...nos ő még Török Bálintnál is rosszabb helyre csúszott a szememben. Sosem kedveltem a köpenyegforgatókat, a mindenféle perekről már nem is beszélek, amik csak a hatalom és a pénz megszerzése miatt kerültek sorra.

Van egy sajátos hangulata a regénynek, amit nagyon szerettem. Az olvasása közben én is ott lépdeltem az emberekkel azokon az utcákon/kertekben. És nem volt benne olyan rész, amit hamisnak éreztem volna és ezzel kizökkenthetett volna az olvasás élményéből (leszámítva a férfiak miatti méltatlankodásaimat, de ez más téma :D).
Érdekes volt még számomra a gyógynövényekről szóló rész, és Kata esetében a szellemekkel való társalgás. Mondjuk az anyarozsos résznél azért csak pislogtam, de hát na, ha akkoriban ez így ment...

Összességében egy remek történet volt, jól megírt alakokkal, mert annak ellenére, hogy szerettem-e őket vagy éppen utáltam, mind éltek. Nem voltak csak jók, vagy csak rosszak.
A hangulata vitt magával, és a cselekmény egy pillanatra sem volt unalmas, még akkor sem, ha éppen nem csatáztak. A két szál pedig szépen van összefonva. Úgyhogy örülök, hogy lehetőségem volt olvasni a könyvet, azért köszönet az Athenaeum kiadót illeti.